Értelmes és józan gondolkodású embereknek eszébe sem jutna olyasmi, hogy halottakon álljanak bosszút, saját halottaik meggyalázásával. Effélét csak mélyen primitív, lelketlen, érzések nélküli egyedek képesek megvalósítani. A román politika ilyen. Az 1917. óta érintetlen Úz-völgyi magyar katonai temetőre most került sor. Ma az Úz-völgyében nyugvó magyar hősök sírjait gyalázta meg az esztelen román fasizmus, minden törvényt és államközi megállapodást felrúgva.
Korábban a románok már meggyalázták a Házsongárdot, nemrégiben pedig, a sósmezői hősi temetőt, amelyben a kőkeresztekről lecsiszolták a magyar és német neveket, majd román neveket véstek fel rájuk… Ma az Úz-völgyében nyugvó magyar hősök sírjait gyalázta meg az esztelen román fasizmus, minden törvényt és államközi megállapodást felrúgva.
A románok tehát románul viselkednek, s ehhez jó partnert találtak a székelyföldi RMDSZ egyik vezetőjében, Borboly Csabában, aki, és akinek hivatala már egy hónapja tudott a gyalázatos cselekménysorozatról, de titkolta a közvélemény előtt. Ezt nem is minősíteném, hiszen számos erkölcsi problémát és hazafias kötelességmulasztást vetne fel, amelyek olyan mélyen vannak, hogy nem is lehet abba az erkölcsi mélységbe lelátni… ezért érdemtelen beszélni róla. Borboly volt az, aki először nagy hangon és felháborodva beszélt a vatikáni pápai audienciáról, amelyen Bergoglio kijelentette, hogy ő Erdélyről annyit tud, hogy Drakula hazája… majd két nap után, amikor feltehetően rászóltak, már azt nyilatkozta, hogy ő bizonyos benne, hogy a pápa csupán humorizált, és nem csak Drakulát ismeri Erdélyt illetően. Ennyit a székely RMDSZ-es honatyáról…
Halottak nyugalmát zavarta meg tehát a román fasizmus és a magyar politikai sündörgés, egy olyan időszakban, amelyben a nagyobb politika más irányt vett… igaz, az sem jó nekünk, magyaroknak és székelyeknek. Hiszen a tervek szerint, június elsején Bergoglio Csíksomlyóra megy misézni, előtte és utána pedig románokat látogat, és boldoggá avatásokat pontifikál… Igaz, nem Márton Áront vagy Boros Fortunát ferences vértanút avatja boldoggá, hanem hét román görög katolikus püspököt. Az ortodoxokkal is megkísérli a kiegyezést, amely ugyan nem megy egykönnyen, mert az ortodoxok nem osztják Bergoglio politikusi és egyházfői megnyilatkozásaiban foglalt álláspontját. Azonban a felekezeti béke érdekében és az ökumené jegyében minden egyebet feláldoz a Vatikáni államfő, aki Iohannis Klaus és nem a csíksomlyói magyar ferencesek meghívásának tesz eleget. S a korábbi állításokkal szemben ma már arról szól a fáma – lassan kiderül –, hogy a homíliát (szentbeszéd – a szerk.) a román mellett magyarra is lefordítják… szemben az eddigiekkel, amelyek arról szóltak, hogy a homíliát a románok telefonos applikáción követhetik… de mi ez ma már a sok hazugág között.
Hogyan kerül írásomban a csizma az asztalra, azaz az Úz-völgyi temető mellé a pápalátogatás? Egészen egyszerűen: a megosztottságunk miatt és által. Hiszen amikor a magyar érdekeket védeni hivatott RMDSZ vezetője megvárja, amíg meggyalázzák a magyar katonatemetőt, s csak utána, magát mentve kezdeményez petíciót, akkor nem beszélhetünk egységről. Amikor a Házsongárd-i temető (amelyre sajnos nem vonatkoznak nemzetközi szerződések, megállapodások) is a román butaság áldozatává válik, és a Sósmező halottainak nevét a román viselkedés flexszel tünteti el, és nem teszünk ez ellen semmit, akkor nem beszélhetünk egységről, egységes fellépésről. S ha nem vagyunk képesek arra, hogy megvédjük értékeinket, múltunkat, és segítünk egy magyar kegyhely, Csíksomlyó meggyalázásában is azzal, hogy papokként, püspökökként, szerzetesekként és politikusokként sivalkodunk örömünkben, mert végre együtt lehetünk… akkor önmagunk árulóivá, önfeladókká válunk.
Amikor nem tudtuk Nyirő Józsefet utolsó kívánságának megfelelően eltemetni, s ott álltunk az udvarhelyi temetőben Rá emlékezve némán… akkor hogyan akarjuk az élők jogait, nemzetünk jogait és érdekeit megvédeni? Amikor nem hangos a magyarországi sajtó az ellenünk elkövetett aljasságok felsorolásától, akkor kire és mire számíthatunk ebben a velejéig romlott ócska világban?
Ma semmi más nem számít, mint az előmenetel, a pénz, a haszonlesés, és a jólét, de ha dönteni, véleményt mondani kell, akkor elővesszük a legjobb mondatot, a leghatásosabb aljas hazugságot, az önfeladás eszközét: „nem értek hozza, nem tudom, nem politizálok…” Pedig ezen múlik – múlott? – a megmaradásunk Erdélyben, a Partiumban és mindenütt a Kárpát-hazában. Ma a pénzért a bukaresti és/vagy budapesti parlamenti helyért bevezettük a sokat bírált „píszí”-t a nemzeti oldalon, a saját érdekünket semmibe véve. Nehogy romoljanak a nemzetközi kapcsolataink, vagy nehogy elillanjon a lila pileolus és öv reménye, amelyet a Szentszék ad, ha jól beszélünk, jól prédikálunk…
Az Úz-völgyében nyugvó magyar katonák ma ismét figyelmeztetnek, harcolnak még utoljára a nemzetért. S ismét, utoljára megpróbálják felhívni a figyelmet a nemzet pusztulására, ahogyan Somlyón tette a Székely Hadosztály néhány hónapja… ám, ezt sem értették meg sokat, mert politizálásnak tartották, s még áldást sem voltak hajlandók adni… nemhogy megemlíteni a szentmisében.
Vége tehát mindennek, ha nem térünk észhez Székelyföldön és az egész Kárpát-hazában. Hiszen most a magyar kormány által adott pénzen felújított katonatemetőt rongál meg, gyaláz a porig az román viselkedés… Felvetődik a kérdés, hogy hová, és biztos helyre megy-e a támogatás… Ám, hagyjuk is ezt. Hiszen nem pénzen és nem politizáláson múlik a jövő, hanem a gerincen, a magyar hazaszereteten, az egyenes szón, és a félelem nélküli honvédelmen. Mert háború van. A törvények érvénytelenek, a román fasizmus pedig megerősödni látszik, míg a magyar ellenállás minden téren egyre gyengül, mert ostobán és száz év után is remélünk a törvények és a megállapodások erejében, hatékonyságában. El fogunk veszni, megsemmisülünk, ha továbbra sem értünk hozzá, nem politizálunk, s nem tudjuk mi a dolgunk! De hagyjuk, hogy akik megcsalnak bennünket, azok a mi hátunkon jussanak az árulók milliárdokat hozó bársonyszékeibe… S közben a román halottak veszik be a magyar temetőket… mert a románok románul viselkednek.
Pedig élhetnénk békén és boldogul is. Meghagyva halottaink nyugalmát mindkét oldalon.
Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis…
Stoffán György
Hunhír.info
