1953. március 5-én elhunyt Moszkvában a világtörténelem egyik legnagyobb erejű és tekintélyű, talán az emberiség leggonoszabb diktátora, Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimusz. Halála megrázta az egész világot. Az emberek kétféle módon fogadták a rendkívüli eseményt: politikai hívei megdöbbentek, a kommunista országok gyászolták és sűrű könnyeket hullattak, a morális és keresztény világ azonban fellélegezve fogadta a hírt.
A haláleset miatt felbolydult a Kreml. Bizonytalanság lett úrrá a párt és a Vörös Hadsereg köreiben. A szovjet állam második embere, Lavrentyij Berija vette kezébe az ilyenkor tenni valókat.
A kórbonctani jelentés szerint Sztálin halálát agyvérzés okozta; mások állítása szerint egész éjszaka egyedül feküdt a kuncevói dácsa padlószőnyegén, orvosi ellátás nélkül. Berija még március 2-án hajnalban azzal küldött el mindenkit, hogy Sztálin elvtárs alszik. Állítólag ő fojtotta meg, igazából nem hívtak doktort (!) a haldoklóhoz, emiatt csak 9 órára érkeztek meg az orvosok, 15 órával az agyvérzés bekövetkezte után. A jobb oldalára teljesen lebénult Sztálin március 5-én, este 10 óra tájt halt meg. Külügyminisztere, Molotov később megjelent emlékirataiban azzal dicsekedett, hogy ő mérgezte meg a „népek atyját”.
Másnap díszes társaság vette körül a sok millió ember haláláért felelős „Gonosz” felravatalozott koporsóját a Kreml dísztermében.
A nép humora szerint a 75 éves Sztálin még akkor is, lehunyt szemmel is figyelte, melyik politikusa nem hullajtja elég sűrűn a könnyeit. Temetésekor megállt az élet a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, az emberek azonban megosztottak voltak a „tragédiában”. A jó humorú magyarok például biztosra vették, hogy még mindig él, merthogy – Sztálin hívei szerint – örökké kellett élnie.
A diktátort a bebalzsamozott Lenin koporsója mellé fektették a Vörös tér mauzóleumában. Később, a megenyhültebb politikai légkörben Hruscsov párfőtitkár kivetette onnan, és Sztálin porhüvelyét szülőhazájába, Grúziába vitette el. Évtizedekkel később, 2003-ban egy közös orosz–amerikai történészcsoport olyan eredményre jutott, amely szerint Sztálin szervezetébe Warfarin – erős patkányméreg – került, amely az agyvérzéshez hasonló tüneteket okozott.
Budapesten 1956. október 23-án az akkori Felvonulási téren felállított hét és fél méter magas bronz Sztálint a felkelők körülvették, hogy ledöntsék a zsarnok szobrát. Létrán felmászva drótkötelet tekertek a nyakára, teherautóval lerántották a posztamensről, mígnem a Csepel-gyári munkások lángvágóval elválasztották a gigászi testet a csizmaszártól. A tömeg a Blaha Lujza térig vonszolta a szobrot, ahol aztán pörölyökkel darabokra törték; a bronz jobb kézfejet pedig Pécsi Sándor színművész hazavitette és elásta a kertjében. Aztán a rendszerváltozást követően ezen „relikvia” a Nemzeti Múzeumban lett kiállítva. Így múlik el a világ dicsősége!
mho
Hunhír.info
