…Európa nyugati és keleti felén az 1968-as év mennyire mást jelentett: nyugaton egyfajta jóléti társadalom kényelmében való radikális eszmekeresést és lázadást, mindazon hagyományos értékek felrúgását, amelyek segítettek a második világháború után újjáépíteni Európát. Kelet-Európában 1968 a prágai tavaszt, a kommunista diktatúra elleni lázadást, a felkelés szimbólumát jelentette…

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára kedden, az 1968-as mozgalmakról szervezett budapesti tanácskozáson arról beszélt, hogy ma is jelen vannak Európában azok az értékek, amelyek 1968-ban Nyugat-Európában összeütköztek, tehát a szabadság “szabadossági” felfogása, a korábbi, közösséget összetartó értékek tagadása, valamint ennek ellenreakciójaként a keresztény gyökerek megerősítése.

Van egy liberálisabb, sok esetben “nihilistább” és van egy keresztény, konzervatív, nemzeti hozzáállás – mondta Rétvéri Bence, hozzátéve, hogy szerinte most is ilyesfajta küzdelem zajlik, és ezek a legtisztábban a legkritikusabb társadalmi kérdésekben jelennek meg. Példaként említette, hogy a bevándorlás kérdésében is kétfajta szemlélet, eszmeiség áll szemben: a kereszténydemokrata közösségi társadalomé és a liberális nyílt társadalomé.

A kereszténydemokrata politikus kifejtette, úgy gondolják, az embereknek fontosak az identitásaik, hiszen “közösségi társadalmunkban” az identitáselemek azért fontosak, mert közösséget tudnak képezni. A velünk szemben álló liberálisok mindenben a diszkrimináció alapját látják,
továbbá tagadják egy közös társadalmi erkölcs alapjait is, míg mi erre építjük a gondolkodásunkat – tette hozzá.

Rétvári Bence szerint a liberális gondolkodás, a közösségrombolás egyik következménye az elmagányosodás. Mi úgy gondoljuk, hogy a közösségi társadalom az, amely megadja a boldogabb élet lehetőségét, mi ezt kívánjuk szolgálni – jelentette ki.

Szólt arról is, hogy Európa nyugati és keleti felén az 1968-as év mennyire mást jelentett: nyugaton egyfajta jóléti társadalom kényelmében való radikális eszmekeresést és lázadást, mindazon hagyományos értékek felrúgását, amelyek segítettek a második világháború után újjáépíteni Európát. Kelet-Európában 1968 a prágai tavaszt, a kommunista diktatúra elleni lázadást, a felkelés szimbólumát jelentette – mutatott rá.

Az államtitkár kitért arra is, felfoghatatlannák tartják, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke május elején Marx-szobrot avatott. Minden közép-európai nemzet számára elfogadhatatlan az, hogy több millió polgárának szenvedését “valaki egy pillanat alatt lesöpri, és azt mondja, hogy ez nem számít” – mondta, hozzátéve: a világon bárhol, ahol megpróbálták a marxismust a gyakorlatba átültetni, ott mindig jogfosztás, elnyomás és diktatúra lett belőle.

Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a 68-as diáklázadások, mozgalmak utóhatásai a mai napig befolyásolják az európai társadalmak közgondolkozását és napi politikáját. Ezek a világmegváltó “diákok” a jól ismert baloldali, liberális, marxista, anarchista, vagy maoista, esetleg trockista elképzelések megvalósítását tűzték zászlajaikra, és ezt később rablások és gyilkosságok segítségével kívánták a társadalmon keresztülvinni – mondta.

Eötvös Péter kitért arra is, később kiadták a jelszót, be kell épülni az államapparátusba, így átvéve az irányítást. “Ez tökéletesen sikerült. Ezt látjuk ma Európa-szerte az oktatás, a sajtó és a bíróságok területén is” – fogalmazott.

Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung (KAS) magyarországi képviseletének vezetője szintén azt mondta, hogy az 1968-as egyetemi lázadást a németországi társadalomban még a mai napig érezni: akik részt vettek ezekben a mozgalmakban, “ügydöntő” helyeken vannak a politikában, a közigazgatásban és a tudomány területén is.

Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese azt mondta: 1968 mára szimbólummá vált. Egyfelől a baloldalon egy újfajta szabadság, világlátás, életérzés origója lett, másfelől mindez a hagyományos európai értékek elleni támadással is együtt járt. Kelet-Közép-Európában 1968 a prágai tavaszt, annak leverését jelentette, és azt, hogy a szocializmusnak még “emberarcot sem lehet adni”.

Mint kifejtette: Nyugaton 1968 éppen azokra a Kínában gyorsan megbukó törekvésekre épült, amelyek lényegében a pusztítást istenítették. A gyűlölet felmenőik, tanáraik, elöljáróik, vezetőik és általában minden tekintély ellen irányult. Ezek a diákok az államaikat imperialistának, élősködőnek, bűnösnek látták. Nem akarták a nyugati világot megjavítani, hanem el akarták pusztítani – mondta.

Az 1968-as mozgalmak mai szemmel című konferenciát a KAS, a NEB és a Kommunizmus Bűnei Alapítvány szervezte.

MTI

Hunhír.info