Kilencvenöt éve, 1922. május 22-én Budapesten, az Aquincumban adták elő először a ma Székely himnusz néven ismert művet. A dal 1921-ben született, a megzenésített verzióját azonban csak egy évvel később adták elő nyilvánosan először. Szövegének megírása és dallamának megkomponálása Csanády Györgyhöz, illetve Mihalik Kálmánhoz fűződik.

Szerzeményük ismertté válásának jó időre gátat szabott az oláh hatalom, azonban titokban gyorsan ismertté tették az erdélyi és a csonkaországi magyarok. Maga a dal megírását nem valamiféle himnusz iránti igény szülte, így nem is jutott a széles társadalmi nyilvánosság tudomására. A tömegek meghódítása és a közismertté válás csak a két világháború között vette kezdetét a szigorú politikai tiltás ellenére.

A második világháború alatt, amikor Erdély visszatért Magyarországhoz, tananyaggá vált a gyerekek számára. Innentől kezdve gyakorlatilag ideológiáktól függetlenül, a mindenkori politikai hatalomnak nem volt többé lehetősége gátat szabni a terjedésének. A dal hamarosan az egymástól távol kerülő magyarság “kötőanyagává” vált. A kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, akár az elnyomás elleni tiltakozásként is.

Fennmaradása elsősorban az erdélyi értelmiségnek köszönhető, egy idő után hagyománnyá merevedett, a Himnusz és a Szózat méltó társává vált, sőt 2009-ben törvényi szinten is rendelkeztek funkciójáról: Székelyföld himnuszává minősítették, azt követően, hogy 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen szavaztak az erre vonatkozó határozatról. Ma már Erdélyben valamennyi nemzeti ünnep alkalmával felcsendül.

A Székely himnusznak két verzióját is számon tartotta a szélesebb székely közösség: a Csíksomlyói zarándokok az “Ó én édes jó Istenem” című (régebbi) változatot érzik közelebb magukhoz. Ez az a dal, amely az “Este a székelyeknél” című, Bartók Béla által jegyzett munka a “Ki tudja merre visz a végzet” kezdetű dal alternatív ritmikáját követi. Ennek szövegét sokak szerint 1920 környékén írta egy ismeretlen szerző.

A Csanády-féle verzió 1921-ben született egy székely felsőoktatási ünnepnap apropóján, egy kantáta formájában. A himnuszra való utalás még a cím szintjén sem jelent meg ekkor. A dallamvilág csak egy évvel később látott napvilágot Mihalik Kálmán jóvoltából, ezt követően került sor az aquincumi előadásra 1922 május 22-én. A zeneszerző, akinek neve hamar egybeforrt a Székely himnusz megszületésével, még ugyanebben az évben meghalt. Haláláról és a közönség végső búcsújáról az Új Élet számolt be, amely a következőképp tudósított: „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is”. Az újság egyben a szövegíró, Csanády György munkahelye volt, aki először hivatkozott a szerzeményre a székelyek himnuszaként.

híradó.hu

Hunhír.info