Az oktatási kormányzat az utóbbi hetekben több esetben felvetette a kilencosztályos általános iskola koncepcióját. Hivatkozási alapként, indokként a szociális beilleszkedési- és viselkedészavarokat, az esélyegyenlőséget, a felzárkóztatás szempontjait, a magyar diákok a Pisa-teszteken történő hátrasorolódását hozzák fel.

Általánosítónak, álságosnak, de inkább differenciálatlannak tűnnek ezek a felvetések, hivatkozások, melyek csak újabb, a jelenleginél súlyosabb problémák forrásaivá válhatnak.

A felzárkóztatás legújabb indokai: az új sláger a szövegértés, az íráskészség, és a Pisa-teszteken történő lemaradás, a szocializációs és viselkedészavarok voltak. E szempontok miatt terveznek egy nulladik évfolyamot beiktatni az első osztály előtt.

Bizonnyal közhely, hogy azok, akik a korábbi évtizedekben kezdték az általános iskolát, már decemberre folyamatosan tudtak írni és olvasni. Miért csak mintegy másfél évtizede jelenik meg ez a probléma? Miért csak most új sláger a „szövegértés”.

Elméletileg, de gyakorlatilag is fontos és jó dolog, hogy a középiskolákban történelmi, irodalmi, művészettörténeti, a filozófia, etika, valamint a természettudományos, szakmai stb. tantárgyak kapcsán a nyelvi és formális logika értelmezési, elemzési problémáival találkoznak a tanulók, de azt mindenkinek jó lenne tudomásul venni, hogy olvasni és írni már nem az általános iskola felső tagozatában, és semmiképp sem a középiskolában kell megtanítani a fiatalokat, ahol inkább már a szaktudományok elemeit kellene átadni. Az is természetes, hogy a pedagógus segít megismerni és értelmezni az új szakterületek terminológiáját, azonban ez nem jelentheti azt, hogy neki kellene pótolni az alsó tagozat lemaradásait.

A magyarságot elsősorban a tudás viheti előre. Ha visszatekintünk a mintegy 100-110 évvel ezelőtti, a világ élvonalában lévő magyar oktatás színvonalára és eredményességére, kiemelkedően magas szakmai színvonalú tananyaggal, rendkívüli tudományos mélységű tankönyvekkel találkozhatunk. E tankönyvek alapozták meg azokat az eredményeket, melyek azokban a gimnáziumokban születtek, melyekben az amerikai oktatáskutatók szerint is magasabb színvonalon oktattak, mint a korabeli amerikai egyetemeken.

Itt nem lehetséges minden részletre kitérni, csak említhetjük a Fasori Evangélikus Gimnázium kiemelkedő matematikusokat, fizikusokat kinevelő természettudományos oktatását, de a többi korabeli gimnáziumot is, ahol példaként Mérey Gyula Hatvani Ede és Lóky Béla algebra és geometria könyveit alkalmazták, de akár más intézmények magas szintű humán képzését segítő tankönyveket is. Az utóbbira csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül: Wágner Gyula: Római régiségek, Kornis Gyula: A pszichológia és a logika elemei, valamint Madai Pál, Balanyi György és Jászay Rezső egyetemes és magyar történelmi tankönyvei.

De nyugodtan beszélhetünk a Horthy-korszak gimnáziumainak, középiskoláinak Hóman Bálint által kidolgozott, rendkívül magas színvonalú tanterveiről, tankönyveiről, oktatási rendszeréről is. Meg lehet nézni a korabeli iskolai évkönyveket, tankönyveket, de elég elbeszélgetni azokkal a ma is élő idős emberekkel, akik elvégezték ezeket az iskolatípusokat.

A korszak viszonylatában értékes tudást adtak a rendszer elemi és polgári iskolái is.

Azt is bátran kijelenthetjük, hogy a történelem és az irodalom tantárgyak téves ideológiai üzeneteit leszámítva jó és színvonalas művelődési, szakmai anyagot közvetítettek a Kádár-rendszer oktatási intézményei, tankönyvei is, természetesen a különböző intézményi szinteknek megfelelően.

Egyébként elméletileg nagyjából rendben van a magyar oktatás követelményrendszere. A mai magyar oktatás által közvetített művelődési anyag tartalmában és minőségében messze meghaladja az amerikai és a nyugat-európai iskolák követelményszintjét. Természetesen az is igaz lehet, hogy ezen államok oktatása sokkal inkább a praktikumra orientált.

Azonban a különböző intézménytípusok adott szintjének megfelelően szükséges lenne, hogy bizonyos arányú humán és természettudományos értékeket közvetítsenek. Ezért is nehezen érthető, hogy miért is vették ki mintegy két évtizede a szakmunkásvizsgákból a meglehetősen egyszerű történelem és irodalom vizsgát.
Nyilvánvalóan kimondhatatlanul fontos a szakképzés és duális kivitelezése, profilírozása irányában jelentős előrehaladással találkozhatunk az utóbbi években. Persze ez sem teljesen új, hiszen már több mint egy évszázada remekül működött e rendszer.

A kilencosztályos általános iskola koncepciójának legnagyobb veszélye az, hogy azokat a tehetséges és fejlődőképes fiatalokat, akik magasabb igényekkel viszonyulnának a tanuláshoz, és nincs is szükségük felzárkóztatásra, visszatartja, előrehaladásukat egy alacsonyabban motivált közegben lefékezheti, konzerválhatja.
Esetleg belegondolunk, elképzelhetjük, modellezhetjük, hogy mi is történhet majd egy ilyen kilencedik osztályban tizenegynéhány év múlva. Pszichikusan, fizikailag túlérett, 15-16 éves fiatalok fogják értékelni és megtárgyalni az éppen aktuális Barátok közt, Dal, Éjjel-nappal Budapest, vagy a Való Világ épületes epizódjait, a szaktudományos oktatás kevésbé fog érvényesülni, akik aktívan tanulni akarnak, azoknak lehetőségei csökkenhetnek.

Egyébként teljesen jogos és érthető az, hogy a lemaradt gyerekeket szükséges szocializálni és felzárkóztatni, azonban ez ne menjen azok rovására, akik a tanulás kedvéért járnának iskolába. Talán az praktikus megoldás lehetne, hogy az alsó tagozatokban differenciáltabb pedagógiai eszközökkel, és mindenképp kisebb csoportokban végezhetnék nehéz feladatukat, hivatásukat, azaz az írás és olvasás elsajátíttatását a tanítók.

Az is jó lenne, hogy pszichológusokat, felzárkóztató pedagógusokat állítanak be, akik segítenek a civilizációs, szövegértési, logikai stb. hátrányok leküzdésében, de erre ne kényszerítsék azokat, akik esetében ez nem indokolt. Esetleg már az iskolaérettség vizsgálatakor meg lehet állapítani, hogy kik számára is szervezzenek felzárkóztató osztályt, de akik számára ez nem indokolt, azokat kíméljék meg tőle.

Nyilvánvaló, hogy egy korosztály alkati, szellemi, pszichikus tekintetben is rendkívüli eltéréseket mutathat. Ettől függetlenül mindenkinek el kellene sajátítani a különböző oktatási szinteknek megfelelően a humán és a természettudományos műveltség alapkövetelményeit. Talán az sem biztos, hogy a különféle Pisa-tesztek lehetnek az oktatás eredményességének legegzaktabb mutatói. Nem feltétlenül az angolszász liberális oktatást kell példának tekintenünk.

Egyébként a magyar oktatás szerkezete igen rugalmas, jól strukturált, számos átjárási, előrejutási lehetőséget biztosít az esetleg hátrányokkal induló fiatalok számára is. Erőszakkal viszont nem szerencsés senkit sem visszatartani. Főként, ha nincs is rá szükségük. Azoknak viszont, akik pedig nem tudnak, vagy nem akarnak előrelépni teljesen közömbös, hogy kilenc, vagy húszosztályos lenne az általános iskola.

Károlyfalvi József – Hunhír.info