Amikor Isten megteremtette ezt a földet, beleteremtette a cigányt. És látá Isten, hogy nem jó, mert a cigány nem akar dolgozni. Ekkor megteremtette a románt és látá, hogy nem jó mert ez dolgozni akarna, de nem szeret. Ekkor megteremtette a szászt. De látá Isten, hogy nem jó, mert ez dolgozik, de csak önmagának. Ekkor megteremtette a székelyt, és látván, hogy ez dolgozik kijelentette, ez jó, mert dolgozik a fél világnak.

A brit külügyminisztérium éves jelentése elismeri, hogy Irakban súlyos emberjogi visszaélések történnek. A kétszáz oldalas dokumentum szerint „elfogadhatatlanok” azok a körülmények, amelyek között a guantánamói táborban őrzött foglyokat meghatározatlan ideig fogva tartják, így be kell zárni a létesítményt. A jelentés Romániával kapcsolatban csupán a cigányok megkülönböztetését húzza alá, mintha a magyarverések meg sem történnének.

Nagyon sajnálatos az a tény, hogy kolozsvári incidensek és a még számtalan ilyen eset ellenére – amiről rengeteg esetben hallgat a sajtó, ha egyáltalán eljut hozzájuk -, a fent említett emberi jogi jelentés nem foglalkozik az erdélyi magyarsággal.

Az effajta emberi jogi jelentéseket olvasva elgondolkodik az ember azon, hogy embernek tartják-e egyáltalán a magyar embert. Itt nem arról van szó, hogy a diszkrimináció közvetlenül az otthonteremtés korlátozásában nyilvánul meg, hiszen az erdélyi magyarság szeret dolgozni. Erről az erényéről a napokban halottam egy érdekes történetet.

Amikor Isten megteremtette ezt a földet, beleteremtette a cigányt. És látá Isten, hogy nem jó, mert a cigány nem akar dolgozni. Ekkor megteremtette a románt és látá, hogy nem jó mert ez dolgozni akarna, de nem szeret. Ekkor megteremtette a szászt. De látá Isten, hogy nem jó, mert ez dolgozik, de csak önmagának. Ekkor megteremtette a székelyt, és látván, hogy ez dolgozik kijelentette, ez jó, mert dolgozik a fél világnak.

Visszakanyarodva az emberjogi jelentéshez, kijelenthetjük, hogy igenis korlátoznak, diszkriminálnak. Érdekes tényként hoznám fel az iskola, a tanulás és a közügyek terén kialakult hatalmas szakadékokat. Ezek a szakadékok, amik a diszkrimináció homályába süllyedtek, nem kizárólag arról szólnak, hogy nem teljesen engednek anyanyelvünkön érvényesülni, hanem arról is, hogy teszik ezt egy olyan területen, amely többségében magyarlakta. Teszik egy olyan területen, amely évszázadokkal ezelőtt még magyar föld volt. Teszik ezt olyan területen, ahová vándorokként, szolgákként betolakodtak és lassan szétrágták annak belét.

Sajnos, hogy az utóbbi néhány évben, az Európa által még mindig pátyolgatott és elhallgatott Trianon is tetézte. Egy olyan olyan aláírás, amely egy fél országot eladott. Tisztelt strasbourgi Emberi Jogi Bizottság, feltenném a kérdést. Ha ez nem volt az, és nem ez a mai napig, akkor mi az a diszkrimináció?

Sajnálatos módon csak azt látom, hogy még mindig ugyanaz a szabadkőműves társadalom lopkodja a világot, mint Trianonban. Ezért nem tesznek semmit ennek a kérdésnek az enyhítése érdekében.

Bencze Attila, Székelyudvarhely – HunHír.Hu