Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala aggodalmát fejezi ki az Új Jobboldal által szervezett március 15-ei bukaresti és kolozsvári tüntetések miatt, melyet “a magyar szeparatizmus ellen” hirdettek meg és amely erőszakba torkollott. Március 15-én, Kolozsváron a békésen ünneplő magyarokat megzavarta egy erőszakos tüntetés, amely egy 17 éves magyar fiatal bántalmazásával végződött.

A hivatal elutasít mindennemű akciót, amely gátolja a Romániában élő etnikai, nyelvi, kulturális és vallási különbözőség kinyilvánítását és felhívja a figyelmet a szólásszabadság jogának, valamint a kisebbségi identitás megőrzésének tiszteletben tartására. Az Új Jobboldal által szervezett “mítingek” egyetlen célja a gyűlöletkeltés. Összefoglalva körülbelül ennyi a nyilatkozat lényege.

Az aggodalom és az elutasítás azonban nem vezet célra, ezt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának alkalmazottai is nagyon jól tudják. És gondolom, hogy tisztába vannak azzal is hogy az Új Jobboldal “mítingjei” miatt, nem kizárólag a szeparatista szervezet vezetői a felelősek. Aki rendszeresen figyeli a román lapokban megjelent karcolatokat, kritikákat és híranyagokat, annak van valami gőze arról, hogy milyen álhírek és buzdító írások jelentek meg a 15-ei eseményeket megelőzően. Tudniillik az ezt megelőző időszakban másról sem szólt a sajtó, mint Székelyföld Területi Autonómiájáról. Rengeteg karcolatban felteszik a kérdést, hogy 15-e lesz-e az a nap, amikor eltörik Pandora szelencéje, és kipattan belőle a felszabadult indulat? Vagy egy másik, hogy ez lesz-e a magyarok tánca, ahol a csárdáshoz hasonlóan átdobják a lányt a másik oldalra? Ártalmatlannak tűnő, de mégis sokat jelentő kritikák és karcolatok, amelyek nem kizárólag szélsőjobboldali lapokban jelentek meg, fondorlatos és etikátlan sunyisággal.

A szélsőséges szervezetek lapjai, a március 15-ei eseményeket az egységes nemzetállam megbontásának vélték. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának aggodalma és elutasítása nem feltétlenül a megoldás kulcsa, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a sajtó hatalma óriási. És azt is tudjuk, hogy a sajtóorgánumok mögött olyan politikai és gazdasági csoportosulások állnak, amelynek csakis az Európai Uniótól függ fennmaradásuk. Sajnálatos módon ezek a politikai és gazdasági szervezetek az Európai Unió szemében még mindig a békehadtestet jelentik.

A történésekkel kapcsolatosan nem aggódni és elutasítani kell, hanem a hágai törvényszéket és a nemzetközi sajtót felhasználva, az Európai Unió és társadalom tudomására hozni minden háttérbe szorított, rejtett szándékot.

Bencze Attila, Székelyudvarhely – HunHír.Hu