Tisztelt Fórumozók, kedves (fiatal?) Barátaim! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy senkit sem kívánok megsérteni azzal, hogy tegeződve fordulok hozzátok. Úgy látom, hogy már huzamosabb ideje szinte családias viszony kezd kialakulni a véleményüket írásban is kifejezők közt, tehát a közvetlenebb hangnemmel tán én is inkább beilleszkedhetek ebbe a remek társaságba. Mivel egy újévi köszöntőt [1] már „elrebegtem” a szélesebb olvasótábornak, illetve az egész magyarságnak, most egy kicsit szűkíteném a kört azokra, akik szorosabban ide tartoznak.
Nem állíthatom, hogy minden hozzászólást elolvasok (még a cikkekre se jut mindig időm), hiszen sűrű feladataim ezt meg sem engednék; azonban amikor módomban áll, szívesen időzöm közöttetek. Komolyan mondom, egészen eredeti gondolatokkal, nézőpontokkal is szembesülök egy-egy kiváló reagálás kapcsán, de még az átlagos színvonalú megnyilatkozásokban is gyakran találok érdemes, tanulságos mondatokat. Ti nemcsak egymást szórakoztatjátok, amikor véleményt nyilvánítotok, vagy vitatkoztok valamely téma ürügyén, hanem sokszor a szerzők is tanulhatnak tőletek. Már többször éreztem úgy, milyen kár, hogy előbb írtam meg valamit, mintsem ismerhettem volna a később hozzá fűzött kiegészítés(eke)t, hiszen utólag már nincs mód korrekció(k)ra. Különösen vonzó számomra az, ahogy összetartotok a hazaszeretetben, az igazság és a jó ügyek védelmében. Persze a HunHíren is akad néha oda nem illő kakukktojás, betolakodó, bomlasztó „vírus”, de ti jó ösztönnel hamar kedvét veszitek a további alantas próbálkozásoktól.
Elárulom, hogy sokakkal ellentétben engem nem botránkoztat meg az sem, ha olykor elhagyja billentyűiteket egy-egy szaftosabb káromkodás, ill. a nyomdafestéket nehezen tűrő „szakzsargon”. Amilyen tragikus helyzetben sínylődik az ország s az egész magyarság, egyáltalán nem meglepő, ha tehetetlen dühötökben, bánatotokban fölüvöltötök az egek magasába. Örülhetnek kártevőink, megszálló hóhéraink, hogy ennyivel megússzák, ahelyett, hogy közvetlenül találkoznának acélos öklötök súlyával. (Reméljük, hamarosan eljön az az idő is, amikor eszméiteket, tiszta szándékaitokat határozott tettekre válthatjátok.) Egyelőre nincs más lehetőség, mint egymást fölvilágosítani, elszánt csapattá szerveződni, s felkészülni a konkrét akciók végrehajtására. Most még a biztató szó, az egymásért, a nemzeti értékekért és érdekekért való (elvi) kiállás is több a semminél, ám rövidesen minden „ige” kevés lesz; s akkor mindnyájunknak ki kell vonulni a „csatatérre”, hogy elűzzük külső-belső ellenségeinket, s visszaszerezzük ősi, törvényes jussunkat.
A kötelező és elvárható penzumokon, híradásokon túl legyen a HunHír egy ilyen hasznos bajtársi közösség, egy ilyen harci támaszpont, ahol bölcsességet, erőt gyűjthetünk, ahol fölvértezhetjük magunkat a ránk váró, elkerülhetetlen küzdelmekre. Mert magától nem fog megoldódni a sorsunk, csak ha összes energiánkat latba vetve teszünk is érte. Legyünk türelmesek, megértők egymással, de a tévelygőket, a torz álmokat, délibábokat kergetőket rántsuk vissza a valóság talajára; s ha ez nem sikerül, akkor szűrjük ki őket, legfőképpen pedig ne hagyjuk, hogy „az ellenség keze betegye a lábát” közénk is. Legyetek kritikusak, szigorúak mindenkivel szemben, mert „ezer éve” vallom, hogy nincs semmilyen tegnapi érdem; nemzeti elkötelezettségünket, az igazság és szabadság iránti hűségünket naponta bizonyítanunk kell! (Hány szomorú esetet sorolhatnék arra, hogy egykori bátor hazafiak, sőt példaadó hősök miként kurvulnak el nap, mint nap, ha megkísérti őket a pénz, a pozíció, meg a dicsőségvágy!) Bizonyos határokon belül megbocsáthatunk a megtérő bűnösöknek, amennyiben őszintén megbánják és jóváteszik vétkeiket; de sose fogadjuk el azt a téveszmét, hogy mindegy, honnan jött valaki, ha utóbb a helyes ösvényre lépett. (Általában nem hiszek a Saulus-i „megvilágosodásokban” és pálfordulásokban, mert az oly ritka, mint a fehér holló.) Méltó vezérré (vezetővé), stratégiai irányítóvá csupán az válhat, akinek töretlen az életpályája, összes cselekedete „nyitott könyv” bárki előtt, akinél nincsenek vargabetűk, „megtévedések”; mert itt nem babra megy a játék, hanem a nemzet megmaradásáról, jövőjéről kell dönteni, ami mindennél és mindenkinél fontosabb.
Nemcsak az ország, hanem a HunHír is borotvaélen egyensúlyoz, hiszen fenntartásának amúgy is tetemes költségeit jelentősen megnövelik az ellene folytatott szüntelen alvilági támadások, ellehetetlenítési kísérletek. Érthető, ha a hasábjain megjelenő „szélsőséges” cikkektől, tanulmányoktól hidegrázást kapnak a pöffeszkedő, fosztogató „középutas demokraták”; hiszen nem kis részünk van abban, hogy ezek az elvetemült férgek nem pihenhetnek nyugodtan a babérjaikon, s nem élvezhetik felhőtlenül a rovásunkra összeharácsolt vagyonuk áldásait, „felsőbbrendű (holo-)kasztjuk” kézenfekvő előnyeit. Addig is – amíg leszámolunk velük, s mindent elkobzunk tőlük, hogy ezzel egész népünk rettenetes nyomorát enyhíthessük – kérlek benneteket, hogy akinek módjában áll, anyagiakkal is támogassa honlapunk életben maradását, mert lassan elfogynak tartalékai. Könnyebb megelőzni a bajt, mint utólag siránkozni, pláne újraépíteni egy lerombolt, veszni hagyott bástyát. Bizonyos értelemben mindnyájan felelősséggel tartozunk (ha nem is egyformán) a HunHír fönnmaradásáért. Ne felejtsétek: ez a legrégibb nemzeti portál, s talán ma is „a legszúrósabb tüske” a hatalom szemében. Ne engedjétek, hogy magukkal rántsák a sárba az istentelen sötétség acsargó kutyái!
Kedves Harcostársaim! Büszke vagyok rátok, s egyben arra is, hogy pár esztendeje a HunHír rendszeresen publikáló, megbecsült munkatársai közé tartozom. Szeretném megszorítani mindnyájatok kezét, ám ez csak virtuálisan kivitelezhető, hiszen nem ismerlek benneteket, jószerivel még a neveteket sem tudom. De ez nem áthidalhatatlan akadálya annak, hogy együtt formáljuk a szebb magyar jövőt, s közösen dolgozzunk hazánk fölemelkedésén. Ez legyen céljaink, terveink fundamentuma, s ettől ne tántoríthasson el minket soha senki! Ezért érdemes élni és halni is, ha kell. Erre a nemes küldetésre, az előttünk álló honmentésre esküdjünk föl valahányan, s a Magyarok Istene úgy segéljen, hogy ebben a végsőkig kitartunk! Ámen.
Siklósi András: Tanácsok honfitársaimnak
Catullus a római költő így írt:
gyűlölök és szeretek
Konfucius a kínai bölcs szerint:
csak az szerethet igazán aki gyűlölni is tud
Ellentétek mozgatják a világot:
derűre ború jön
egészségre betegség
aszályra árvíz
déli verőfényre sötét éjhomály
Az angyalokkal ördögök birkóznak
élet és halál együtt vet s arat
Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít
egy testben lüktet áldás és átok
Csak a mi népünk nem gyűlöl senkit
Emiatt gúnyolják híres jámborságát
s ezért támadják fönnállása óta
ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve
emiatt tépték szét örökös hazáját
s zuhant immár tátongó sírgödörbe
Vessünk véget ennek
másképp kell gondolkodnunk eztán
Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat
hóhérainkkal szembe kell szállnunk
csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar
Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét
köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót
kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost
intézzük el a nemzet ellenségeit
Derék magyarom ne légy bamba birka
tanulj meg gyűlölni is
Szükséged lehet rá megmaradásodhoz
hiszen családot becsületet menthet
s visszavívhatja elorzott kincseid
Bocsáss meg az ellened vétőknek
ha gazságukat őszintén megbánják
és sérelmeidet készek orvosolni
Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak
sohase kegyelmezz
s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit
Ne füstölögj ok nélkül
őrizd meg józanságodat és szíved tisztaságát
Vigyázz mert a szüntelen háborgás
eltorzítja felőrli a lelket
Amíg hagynak élj csöndes békességben
ha nem üldöznek te se bánts másokat
Tűrd a szenvedést ha Istentől való
viseld el sorsodat ha hazád parancsolja
De ugorj talpra ha kell
s álmodban is éberen figyelj
Tartsd számon bitang vérszopóidat
ne hátrálj előlük ne adj át nekik semmit önként
ne engedd hogy mézes szavukkal megtévesszenek
s ne áldozd föl magad mohó idegen érdekekért
Szeresd földünket becsüld fajtánkat
igazunkat védd minden erőddel
Szabadságunkért boldogabb jövőnkért
verekedj vitézül s ne habozz meghalni sem
Járj rendelt utadon biztos lépésekkel
végezd a dolgod töltsd be küldetésedet
Légy hős mint legkiválóbb őseink voltak
ne rettenj meg semmilyen veszélytől
A jog a méltóság s az égi fény nevében
állj ki a gátra a pokol seregei ellen
Üsd-vágd és győzd le azokat
kik árva nemzetünk életére törnek
Siklósi András – HunHír.Hu