Prónay Pál, Héjjas Iván rongyosai legelőször a Lenin-fiúk ellen bizonyítottak, amikor felelősségre vonták a Patkányköztársaság jobbára zsidó származású terroristáit. A rend helyreállítása sok hívet szerzett a különítményeknek, és bátorságuk, önzetlen hazafiságuk követőkre talált. A megszálló jugoszlávokkal szemben is volt terület-visszaszerző fegyveres akció.

Ránkai hadnagyra, a kerczai határőrparancsnokra várnak a helyi kocsmában. Az öreg Pongrácz fölhörpinti borát, amikor meglátja az ismerős arcot. A fejek összebújnak, s valami készül az őrségi levegőben. Itt vannak a szerb megszállók, elcsúsztatták a határt, veszélyben a haza. Nem, nem soha! – szakadt föl a fohász a zilált lelkekből. Aztán puskadörrenés hallatszik, a jugoszlávok takarodnak. Szomorócz pár órára ismét magyar fennhatóság alá kerül. Az első világháborút lezáró békediktátum a jugoszláv-magyar határt a mostani Kercaszomor térségében húzta meg.

Az egykoron még külön településnek számító Kercza a magyar oldalon maradt, míg az előrenyomuló jugoszláv hadsereg megszállta a falutól nyugatabbra fekvő Szomoróczot. A helybeliek nem akartak belenyugodni a megalázó helyzetbe, és mint sokan a nyugati végeken, ők is saját kezükbe vették sorsuk alakítását. A kerczai határőr-kirendeltség parancsnoka, Ránkai hadnagy 17 határőre, önkéntesek, valamint a szomoróczi Ábrahám Lajos, Császár Antal, Horváth Sándor, Ingiszi Ferenc, Kulcsár Antal, Papp József, Papp Sándor, idősebb Pongrácz Antal, ifjabb Pongrácz Antal, Pongrácz Dániel és Pongrácz Ferenc megrohamozták az elnyomókat.

A váratlan siker, az öröm és a felszabadultság percei nem bizonyultak tartósnak. Hamarosan visszatértek az ellenséges katonák, a magyar oldalon pedig engedély nélküli akcióiért leváltották tisztségéből Ránkai hadnagyot. A hozzá csatlakozó szomoróczi férfiakra ezután szomorú sors várt. A jugoszlávok letartóztatták, és a már a fennhatóságuk alatt lévő Muraszombatra szállították őket. A szerencsétlen férfiakat az ottani fogdában kegyetlenül megverték, éheztették, kínozták. Több hetes sanyargatás után bírói ítélet nélkül aztán hazaengedték őket.

A két település lakóinak fegyveres akciója mégsem volt hiábavaló, hiszen 1922-ben az úgynevezett határmegállapító bizottság Szomoróczot visszajuttatta Magyarországnak, és a területbitorlóknak ki kellett vonulniuk. A hős településen 1922. február 9-én tehát ismét kitűzték a piros-fehér-zöld zászlót.

Az első évforduló alkalmából 1923-ban emlékharangot állítottak a következő felirattal: A jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerzette Szomorócz lakossága 1922. évben. Hodosy Lajos református és Horváth Ferenc katolikus lelkipásztor szentelte fel ünnepélyes keretek között. Helyi adományozásból még 1877-ben építettek egy kisebb méretű haranglábat, amelyhez teherbírásának megfelelően kisméretű harangot vettek. Az első világháborús események alatt a magyar hatóságok ezt elrekvirálták. Az 1923 óta naponta megcsendülő harang jelzi az Őrség nemes őrt állói leszármazottainak bátorságát.

Ugyancsak a szomorócziak megemlékezését szolgálta a község és Kercza közötti rövid távolságon a kis patak hídjánál felállított emlékoszlop is. Tisza István miniszterelnök meggyilkolása után, a tisztelet kifejezéseként emlékfát ültettek e helyre. Ennek tövéhez helyezték az egy méter magas faoszlopot. Ferdén levágott felső lapján lévő fémtábla szintén a jugoszláv megszállásból való visszatérést örökítette meg. A két falu megpecsételte közös sorsát, s 1942-ben Kercaszomor néven egyesült.

Kapcsolódó írások
Rongyos Gárda I.
Rongyos Gárda II.

HunHír.Hu