A Rongyos Gárdának, a hozzá csatlakozott nemzeti érzelmű Nyugat-dunántúliaknak köszönhetően az osztrákok visszaadtak Magyarországnak 11632 kataszteri hold területet, 3421 lélekszámmal. Természetesen nemcsak szántóföld, hanem falvak, épületek, templomok és iskolák tértek vissza az ősi honhoz.
A Bethlen-kormány
Mint sorozatunk első részében tegnap jeleztük, a Rongyos Gárda harcainak és nemzetféltő, nemzetszerető akcióinak következményeképpen hónapokig magyar kézen maradhattak az osztrákoknak ítélt Nyugat-magyarországi területek. A legújabb megállapítások szerint sem a rongyos Gárda tagjainak, sem Prónay Pálnak és tiszti különítményének fegyveres akcióit nem lehet felfogni a Bethlen-kormány háttértevékenységeként, mert ez a kabinet egyezségre törekedett az osztrákokkal. Prónayiék a magyar állam területének megtartásáért harcoltak
A magyar kormány békés szándékát az is jelezte, hogy a probléma diplomáciai megoldására törekedett. Az osztrák és a magyar kormány illetékesei 1921 októberében Velencében vitatták meg a területrendezéssel kapcsolatos kérdéseket. Hazánk illetékesei megígérték a csapatkivonást az osztrákoknak ítélt régi magyar országrészből, cserébe ők elfogadták, hogy Sopronban és a környező nyolc községben népszavazást tartsanak a hovatartozás kérdéséről. A jegyzőkönyv utolsó záradéka szerint 1922 januárjában az úgynevezett határmegállapító bizottság megkérdezte azon falvak lakóit, akiket már elcsatoltak Magyarországtól, hogy vissza akarnak-e térni a Szent Korona oltalma alá.
A tárgyalópartnerek betartották szavukat, és 1921 novemberében Sopron és környéke kivételével megtörtént a területátadás. A népszavazás eredménye közismert, Sopron lakosságának 72 százaléka nyíltan megvallotta magyarságát. A jegyzőkönyv utolsó záradékának teljesítése 1922 januárjában kezdődött meg. Az úgynevezett határmegállapító bizottság, amelybe Ausztria, Magyarország, Japán, Olaszország és Anglia egy-egy képviselőt delegált, a határ menti falvak lakosait kérdezte meg. Az idegen szuronyok árnyékában több, jobbára német és horvát nemzetiségű település tett hitet magyarsága mellett, így 1922 szeptemberében a Népszövetség döntött a magyarságukat valló községek visszacsatolásáról.
A HunHír.Hu birtokába került egy eredetileg kézzel írt papírlap másolata, amely Vas vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. január 25-ei rendkívüli közgyűléséről tanúskodik. A 603/1923. szám alatt bejegyzett dokumentumban Vas vármegye alispánja jelenti, hogy a vármegye nyugati határvonalán elszakított területeken a határkiigazítási eljárás egyes szakaszokon végleges befejezést nyert. A magyar-osztrák határmegállapító bizottság magyar delegációja közli, hogy a Népszövetség Tanácsának döntőbírói ítélete folytán Magyarországhoz visszacsatolandó Vas vármegyei területek birtokba vétele 1923. január 10-én megtörtént.
A jegyzőkönyv véghatározata kinyilvánítja, hogy Magyarországhoz, illetve Vas vármegyéhez visszakerültek a következő községek: Kisnarda 445 kataszteri holddal és 213 lélekszámmal, Nagynarda 1959 kataszteri holddal és 465 lélekszámmal, Alsócsatár 288 kataszteri holddal és 240 lélekszámmal, Felsőcsatár 2810 kataszteri holddal és 613 lélekszámmal, Németkeresztes 571 kataszteri holddal és 396 lélekszámmal, Magyarkeresztes 1012 kataszteri holddal és 314 lélekszámmal, Horvátlövő 1096 kataszteri holddal és 410 lélekszámmal, Pornóapáti 2651 kataszteri holddal és 700 lélekszámmal, Pinkamindszentből körülbelül 580 kataszteri hold és 20 lélekszám, Felsőrönkökből körülbelül 120 kataszteri hold és 20 lélekszám, Rábafüzesből kb. 150 kataszteri hold és 10 lélekszám, valamint Felsőszölnökből kb. 550 kataszteri hold és 20 lélekszám.
A jegyzőkönyv megállapítja, hogy a határkiigazításnak köszönhetően az osztrákok visszaadtak Magyarországnak 11632 kataszteri hold területet, 3421 lélekszámmal. Vas vármegye közössége szeretettel üdvözli honfitársait, és háláját rója le az érdekelt lakosság izzó, magyar lelkületből hevített tántoríthatatlan hűségéért.
A Herbig Géza alispán és báró Villani Frigyes határmegállapító biztos által aláírt jelentés szerint Felsőcsatár székhellyel Felsőcsatár, Alsócsatár, Nagynarda és Kisnarda, míg Pornóapáti székhellyel Pornóapáti, Horvátlövő, Magyarkeresztes és Németkeresztes községekből a magyar királyi belügyminiszter előzetes jóváhagyásával két körjegyzőséget alakítottak ki úgy, hogy a közigazgatási szolgálatok nyomban és zavartalanul megkezdődtek.
A jelzett területeken a tanítók elfoglalták állomáshelyüket, úgy hogy a népoktatás terén sem állott be fennakadás. A soproni királyi posta- és távirda-igazgatóság rendelkezése alapján beindult a postai szolgáltatás, a határforgalom és a közbiztonság ellenőrzésére az őrshelyekre bevonult a vámőrség és a csendőrség.
A köpönyegforgató báró, aki a Rongyos Gárda ágfalvi csatája előtt a leghatározottabban szállt szembe az osztrákok elleni támadás szervezőivel, és valójában a Antant érdekeit képviselte, továbbra is élvezte a Bethlen-kormány bizalmát, és határmegállapító biztosként fogadhatta a visszatért községek képviselőinek tiszteletteljes hódolatát.
Kapcsolódó írások
Rongyos Gárda I. [1]
HunHír.Hu