Az I. világháborút lezáró szégyenteljes békekötés a vesztesek közé került Ausztriának is juttatott területeket, mintegy háromszázezer lakost, és csaknem négyezer négyzetkilométert. A trianoni békediktátum követeléseinek teljesítése a nyugati végeken spontán ellenállásba ütközött, amely népfelkeléssé alakult át. A Rongyos Gárda kiváló magyar hazafijai, Prónay Pál, Héjjas Iván, Franczia Kiss Mihály és a többiek a Sopron környéki Ágfalván elsőként megütköztek a kommunista osztrák hadsereggel, és a Vas vármegyei Felsőőrig fellángolt a területféltő igazságosztó harc. Az osztrákok az 1921. augusztus 29-re kijelölt területátadást nem tudták végrehajtani.

A Prónay Pál vezette, hiányos felszereltségű, de annál nagyobb lelkesedéssel és hazaszeretettel átitatott harcosai űzték a betolakodót, ahol látták, és dicsőséges harcaiknak köszönhetően a Népszövetség hozzájárult ahhoz, hogy 1921-ben Velencében területrendezési konferenciát tarthassanak, és Sopronban, környékén, s a trianoni határ osztrák-magyar szakaszán népszavazással dönthessenek az elcsatolt területrészek lakói hovatartozásukról.

Az ágfalvi csatának is köszönhető, hogy 1922-ben, a Népszövetség döntött a magyarságukat megvalló községek visszacsatolásáról, és a hűséges falvak 1923-ban ismét visszatérhettek a magyar impérium alá. Németh János, a visszacsatolt Pornóapáti tanítója verssel köszöntötte az ország egyik legrégibb harangjáról elhíresült falu visszatérését az ősi honhoz: „Kitárom reszkető kezemet, ölelni magyar földemet!”

A Rongyos Gárda szervezett utódai, a Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és Prónayékkal lélekben azonosuló sok-sok magyar nem feledkezett meg e jelentős eseménysorozatról. Ágfalva az érdeklődés központjába került, és a vasi végeken lobogtak a nemzetiszínű és az Árpád-sávos zászlók. Szeptember 29-én az ágfalvi csata hőseinek tiszteletére emléktúrát szerveztek Sopronban. A túra során felidézték az 1921-es Nyugat-magyarországi felkelés sorsfordító eseményeit.

HunHír.Hu