A világ ez idáig egyetlen Trianon Múzeumában, a várpalotai Zichy-kastélyban újabb látványosan berendezett kiállítótermeket adtak át a hiteles magyar közelmúlt iránt érdeklődő nemzeti érzelmű közönségnek. Szabó Pál Csaba, a múzeumot működtető alapítvány kuratóriumának elnöke megnyitóbeszédében jelezte, hogy a lelkes gyűjtőknek, adakozóknak is köszönhetően egyre több tárgyi emlék, személyhez kötött relikvia bemutatása válik lehetségessé. Mindezek érzékeltetik a két világháború közötti időszak összmagyar hitvallását, amikor költők, írók, művészek, közéleti személyiségek és a kisemberek is egyaránt érvényt kívántak szerezni a Mindent vissza! jelszónak.
Az új bemutatótermekben az elérzékenyülő szemlélődő korabeli dokumentumok, fényképek, térképek alapján is rácsodálkozhat arra az örömmámorra, amelyben azok éltek, akik 1938-1940 szeptember 13. között ősi földjükkel együtt visszatérhettek a nagy magyar honba. A kor elvárásainak megfelelően a trianoni fájdalom és a visszaszerzés valósága kifejeződött a postai bélyegeken is, az új gyűjtemény ezeket is felvonultatja. Külön termet kapott a trianoni békeszerződés revíziójának radikális kísérlete, a rövid ideig funkcionáló, de világpolitikai szempontból is nagy jelentőséggel bíró Lajta-Bánság kikiáltása az osztrákoknak ítélt területeken. A korabeli fotók tanúsítják, hogy a magyar felkelőknek is köszönhetően Sopronban és a környékbeli falvakban lezajlott az a népszavazás, melynek eredményeként 1920. június 4-e után két évvel jobbára német és horvát nemzetiségű polgárok által lakott területekkel ismét nagyobb lehetett csonka Magyarország.
A várpalotai Trianon Múzeum ez idáig a világ egyetlen olyan intézménye, amely rendkívül gazdag kiállítási anyaggal szemlélteti az Európa közepén fekvő Kárpát-medence Nagy-Magyarországának gyalázatos szétdarabolását, és tolmácsolja azt a soha el nem múló hitet, amellyel elődeink a visszaszerzésben, a bele nem nyugvásban és az igazságtalanság elleni jogos önvédelmi harcban jeleskedtek. Az íróinktól, költőinktől vett idézetek jelzik, hogy József Attilától kezdve Herczegh Ferencen át Karinthy Frigyesig mindenki a saját vérmérsékletének, művészi tevékenységének függvényében tiltakozott az igazságtalanság, a területrablás és az önhibájukon kívül idegen közigazgatás alá került honfitársaink szörnyű sorsa ellen.
Ez a múzeum olyan, hogy nem lehet csak úgy átszaladni bemutatótermein, többször vissza kell térni, mert mindig fel lehet fedezni valami újdonságot. A két világháború közötti időszak tárgyi emlékei olyan nagy számban voltak jelen az emberek hétköznapjaiban, hogy a gyufás skatulyától kezdve a tolltartón át a sebkötöző csomagig minden Trianonra emlékeztetett. A plakátok, az újságkivágások, a faliképek, tűzhely fölé kifeszített házi áldások egyértelműen jelezték: minden egyes cselekedet, mozdulat, vagy gondolat a soha nem felejtés és a soha fel nem adás szellemében fogant. Az emléktárgyak mellett a hivatalos pecsétek, leiratok, de még a gyermekek iskolás füzeteinek borítólapja is Trianon fájdalmát erősítette, és táplálta egyértelműen a reményt.
Az egyik új kiállító terem a magyar történelem kevésbé ismert időszakának relikviáit gyűjti össze, arról az időszakról mesél, amikor a gyalázatos békediktátum kihirdetése után az első világháborúban velünk szövetséges, így az elsőszámú vesztesnek mondható Ausztria is részesedni kívánt a nagy-magyarországi területekből. Nem véletlen, hogy a látogatók is többet időznek ezen szobában, hiszen sok olyan dolgot fedezhetnek fel, amely hosszú évtizedeken keresztül hiányzott a történelem könyvek lapjairól, és a legújabb kiadványok is általában csak felületesen idézik ezt az időszakot.
Magyarország nemzetközi nyomásra kénytelen-kelletlen aláírta 1920. június 4-én a megalázó és megdöbbentő békediktátumot, amelynek egyik pontja szerint Magyarország is kapott hazánk területéből 4000 négyzetkilométer területet közel háromszázezer lakossal.
A Népszövetség elfogadta az osztrák baloldaliak követelését, és két zónára osztva kívánta a magyar területeket az osztrák kézre játszani. Az A zónában Lajta-Fertőmeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva, Felsőpulya, Németszentgrót, Gáborfalva, Vasjobbágyi, Gyepüfüzes, Rábakeresztúr, és ettől nyugatra eső területek, a B zónába pedig Sopron, Ágfalva, Bánfalva, Fertőrákos, Horka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási területei tartoztak.
Sopronban és Nyugat-Magyarország városainak közterein 1921. augusztus elsején jelent meg a felirat, amely Burgenland és Nagy-Magyarország lakosságához szólt – ettől a pillanattól vált ismertté az addig soha nem hallott fogalom, a Várvidék elnevezés -, hogy Nyugat-Magyarország területe Ausztriának adandó át. Augusztus 29-ére tervezték a területcsonkítás végrehajtását, csakhogy ez nem ment egyszerűen. Augusztus 28-án futótűzként terjedt a hír, hogy a Sopron melletti Ágfalva térségében fellángoltak a harcok, mert az itt fészkelő magyar felkelőegységek, kiegészülve a környék magyarhitű lakosságával, szembeszállt az osztrák csendőrökkel, és fegyveres erővel is meg akarta akadályozni a trianoni ítélet végrehajtását.
Fiatal, frontot járt katonatisztek már korábban elkezdték a szervezkedést, illetve a toborzást és Héjjas Iván főhadnagy vezetésével már 1920. július 30-án elfoglalták az ausztriai Fürstenfeld település fegyverraktárát, és az itt szerzett géppuskákat, lőszereket Budapestre szállították. Ezek a harci eszközök egy év múlva jelentős szerepet játszottak a felkelésben. Az ágfalvai csatának az volt az eredménye, hogy az osztrák kormány visszarendelte az összes fegyveres erejét a régi határra. Szeptember 6-án Prónay Pál állt a felkelők élére, átvette az összes csapat feletti parancsnokságot, és Felsőőrre tette át tartózkodási helyét. A mai nevén Oberwartban október 4-én adta ki kiáltványát, amelyben Lajta-Bánság néven kimondta Nyugat-Magyarország függetlenségét, amit az általa összehívott alkotmányozó gyűlés is megerősített. Lajta-Bánság így lett rövid időn belül önálló tartomány, amely még saját postai bélyegzővel is rendelkezett. A magyar kormány miután tartott a külpolitikai következményektől feladásra kényszerítette Prónayt. Pontosan egy hónap múlva a szabadcsapatok lerakták a fegyvert, és ezzel megszűnt létezni a Lajta-Bánsági Köztársaság.
Az önálló Bánság kikiáltása a Wilson amerikai elnök által meghirdetett népek önrendelkezési jogára hivatkozva történt meg, s ezt az antant-országok is elfogadták. Ezért voltak kénytelenek az osztrákok is részt venni azon a velencei tárgyaláson, ahol megállapodtak a népszavazás kiírásáról, hogy az osztrákok által megszállt területen lévő falvak saját maguk dönthessenek hovatartozásukról. Sopron, a hűség városa visszatérte tehát mindenképpen Prónay Páléknak köszönhető.
A kiállítási anyagokból megtudhatjuk, hogy a felkelők között harcolt Endresz György repülős főhadnagy, aki később a Justice for Hungary repülőgépével átrepülte az Atlanti-óceánt. Ezzel a kimagasló sportteljesítménnyel hívta fel a világ figyelmét Trianon igazságtalanságára. Prónay Pálról annyit még illik ismerni, hogy 1944-ben, amikor a szovjet csapatok megközelítették Budapestet, önkéntes zászlóaljat állított fel, és 1945. februárjában a Buda vári kitöréskor harcosai élén halt hősi halált.
A kiállított tárgyak között meg kell említenünk Lajta-Bánság önálló bélyegét, a korabeli térképeket, napi- és hadiparancsokat, illetve több felvétel társaságában azt a fotót, amely tanúsítja, hogy nagyszámú tömeg előtt kiáltották ki a Lajta-Bánságot.
Egy tárlat, egy kiállítás akkor él igazán, ha gyorsan megtelik vendégkönyve, s a látogatók gondolatai adhatnak erőt a folyatatáshoz szervezőinek és rendezőinek. Már több kötet betelt a Trianon Múzeumban és az augusztus végén rendszeresített új könyvben is sokasodnak a beírások. Egyre többen keresik fel a múzeumot az elszakított területrészekről, valamint a tengeren túlról, és a látogatók próbálják is érzékeltetni azt a hatást, s azokat a benyomásokat, amelyek az ódon falak közt érték őket: Nagy öröm volt számunkra, hogy itt lehettünk! Köszönjük szépen! A trianoni diktátum szenvedő alanyai Felvidékről. (23 aláírással); Magyarnak lenni pokolkín, de gyönyörű! (T.Gy. Nagykanizsa).
2004. szeptember 24.
G. Kirkovits István