A disznóvágások elmaradhatatlan reggelije. A gyerekek, amikor már megették a kedvenc csemegéjüket, a perzselt disznófület, izgatottan lesik, hogy a mészáros mikor vágja ki a nyaki részből a kövérkés részt  mert ebből lesz a fokhagymás sült hús, a lesi-pecsi. A háziasszony melegen viszi a konyhába a még párolgó húst a disznóölőktől, és apró kockára vágja.

A vöröshagymát már előzőleg megsütötték, ezt hozzákeverik, sót és borsot adnak hozzá, és lassú tűzön saját levében párolják. Amikor zsírjára sült, borsot, tört fokhagymát és őrölt pirospaprikát szórnak rá. Elkészítik hozzá a puliszkát, a savanyúságot – legtöbbször hordós káposztát -, és mellé tálalják. Addigra kell elkészüljön, amíg a disznóölők befejezik a kinti munkákat. Mikor bejönnek, körbeállják a megterített asztalt, a disznóölő felemeli a poharát, s azt mondja: – Adjon az Isten egészséget az étel elfogyasztásához!

A jó hangulatú reggeli után a disznóölő a ház urával erősen kezet fog, a szemébe néz és búcsúzik: – Adjon az Isten továbbra is jó egészséget, hogy jövőre újra tlaálkozhassunk!

(Ambrus Gizella – Ízes Erdély)