Luca napja

Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált. A szembetegségben szenvedők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Ezért terjedt el a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke". Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.

Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak .

Luca-Luca, kitty-kotty,kitty-kotty
Tojjanak a tiktyok, lúdgyok, jó tojók legyenek.
Annyi pénzök legyen, mint a pelva kutyolban a pelva.
Akkora szalonnájok legyen, mint a mestergerendája.
Akkora kolbászok legyen, mint a falu hossza.

A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Luca-napkor a fonóban együtt mulatott a falu egész ifjúsága. Ettek, ittak, muzsikáltak, társasjátékokat játszottak. Sötétedéskor beállítottak a lucák: fehér lepedőben, belisztezett arccal jöttek a legények a lányokat ijesztgetni. Őrségben fűzfavesszőből suprát fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki.

Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel, vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.

Legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.

Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak, olyan nevű lett az uruk.

© HunHír.info - www.hunhir.info