Csorich cs. kir. altábornagy megküldi Colloredo-Mannsfeld altábornagy rendelkezéseit arra az esetre, ha a komáromi helyőrség a fegyverszünet idején kitörést kisérelne meg.

***

2. hadtestparancsnokság.
Főméltóságú herceg Colloredo-Mannsfeld altábornagy úr
császári királyi hadosztályparancsnokságának.
Tata, 1849. augusztus 29-én.

Rendelkezés arra az esetre, ha a komáromi helyőrség még a fegyverszünet lejárata előtt kitörést kísérelne meg.

A komáromi helyőrség vagy Ács és Igmánd, vagy Tata ellen kísérelhet meg egy támadást.
Az első esetben a Barco-dandár – amelynek előőrsei a Concó-patak jobb oldalán állnak – erős csapatokkal megszállja az ácsi hidat és a Concó esetleg még meglevő átkelőit, és közben Ács mögött néhány ezer méternyire állást foglal, éspedig a job szárnnyal az útra és az ott levő mocsarakra támaszkodik, a bal szárnyat azonban a Gönyüre vezető úton biztosítja. Ez az állás, habár a természet által csak igen kevéssé kedvező, mégis amíg lehet, tartani kell, hogy a Lederer-dandárnak elég ideje maradjon arra, hogy Igmándról a Concó bal partján Ács felé vonuljon és megtámadja az ellenség szárnyát és hátát. Ezért komoly támadás esetén ezt lovasküldöncök által azonnal értesíteni kell. Amennyiben az ellenség Csémen keresztül Igmánd felé vonulna előre, és megtámadná a Lederer-dandárt, akkor a körülményeknek megfelelően a Barco-dandár egy nagyobb vagy kisebb része maga is átkel a Concón és nyugtalanítja az ellenség szárnyát és hátát, anélkül, hogy ezért Ácsot elhagyná, aminek mindig megszállva kell maradnia.

A Lederer-dandár támadás esetén egy tavakkal fedezett állást foglal el, melyet már most fel kell deríteni, és valamennyi kikülönített csapatot magához van, kivéve egy kis részt, amely Tömördön marad, hogy biztosítsa Tatával az összeköttetést.

A Lederer-dandár támadás esetén egy tavakkal fedezett állást foglal el, melyet már most fel kell deríteni, és valamennyi kikülönített csapatot magához von, kivéve egy kis részt, amely Tömördön marad, hogy biztosítsa Tatával az összeköttetést.

A Lederer-dandárnak mindenesetre szeptember 3-án Nagy- és Kisigmándon kell összevonnia a csapatait, hogy biztosított őrjárat-kapcsolatban legyen Áccsal és Tatával, és hogy a szeptember 4-ei fegyverszünet lejárta után az ellenség közeledésének az első hírére ütőképes állapotban legyen.

A Barco-dandár málháját a Vaspusztára és Szentjánosra vezető úton kell elküldeni, a Lederer-dandárénak pedig a Bábolnára és Banára vezető úton kell vonulnia.

Gondoskodnia kell arról, hogy a málhák idejekorán elinduljanak, hogy ne akadályozzák a csapatok mozgását,
másrészt azonban arra is szigorúan ügyelni kell, hogy ezek szükségtelenül és ok nélkül ne menjenek el innen vad futásban.

A Chizzola-dandár abban az esetben, ha őt is megtámadják, a magaslatokon foglal állást, a Tömördre vezető út mindkét oldalán és megszállja a szurdokokat, amelyek Szomodon, Ágostyánon és Bajon keresztül Tatára vezetnek, hogy a hát is biztosítva legyen. A Kálváriahegyen kerül sor a jellövésre a riadóhoz, mindenesetre csak a hadtestparancsnok utasítására, amire a csapatok a riadóhelyükön gyülekeznek, és rendezetten az előbb említett felállásukba vezetik őket. A málhák és valamennyi a csatában felesleges szállító eszköz a Kocsra vezető útra hajt fel, és várja a további parancsokat.

A Tóvárosba, Szomodra és Bajra kikülönített csapatok erre az esetre bevonulnak Tatára. A Süttőn levő két század Esztergomba vonul vissza abban az esetben, ha túlerejű támadás éri. Gróf Nobili altábornagy hadosztályparancsnok fogja meghatározni, hogy a Tatán és a környékén lévő csapatok milyen alakzatban foglalják el az állásaikat a magaslaton, Tatától nyugatra és Igmándon, amely rendelkezés után a csapatok parancsnokai felderítik a terepet, hogy a felállási helyet éjszaka is biztosan megtalálják.

Ha az ellenség valóban komoly támadást intéz Tata ellen, akkor a Lederer-dandár Kisigmándon és Mocsán keresztül előrenyomul az ellenség szárnyába és hátába, a Barco-dandár hasonlóképpen megszállja Herkályt, és a körülményeknek megfelelően megkísérli elvágni az ellenség visszavonulását a várba.
Abban az esetben, ha az ellenség megtámadja Ácsot vagy Igmándot, a Chizzola-dandár Mocsára vonul előre, és a körülményeknek megfelelően támogatja a Lederer- vagy a Barco-dandárt. A további részletutasításokat a dandárok a helységeknek megfelelően hozzák meg, felderítéssel ismerjék meg az összeköttetési utakat, valamint a netáni esetekhez a terep előnyeit és hátrányait. A Barco- és a Liebler-dandárral továbbá még közöljük, hogy Gönyű és Néma között verünk a Dunán át egy hidat, amelynek biztonságáról gondoskodni kell. A jövő hó 4-én délben 12 órakor a végéhez ér a fegyverszünet, a híd azonban már 3-án este készen lesz, ennélfogva a csapatparancsnokokat figyelmeztetni kell arra, hogy kétszeres figyelemmel kísérjék az ellenség mozdulatait.

Utólagosan kerül ismertetésre, hogy a dandárok csapatai a fegyverszünet lejárta után milyen állásokat foglalnak el.

Azt azonban előlegesen meghatározzuk, hogy szeptember 4-én déli 12 órakor valamennyi dandár készen áll az ellenség fogadására vagy arra, hogy ellene vonuljon.

Ennélfogva be kell vonni a kikülönített csapatokat.

A Barco-dandár azonban továbbra is megszállva tartja Gönyüt és a Concón átvezető hidat.
A Lederer-dandár magához vonja a csapatokat Kocsról és Tömördről és helyette megszállja Kisigmándot. Tömördön csak egy különítmény marad összekötő őrhelyként.
A Chizzola-dandár a további utasításig a laktáboraiban marad.

A málhákat illetően elrendelem, hogy ezeknek minden táborhelyen egy megfelelő szabad térségre szabályszerűen fel kell vonulniuk, és nem szabad a házakban szétszórtan tartózkodniuk.

Csorich altábornagy.

***
HL 1848/49: 44/298
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFAKiU 180. 1849-8-69.