Az éjszaka rányonul a szirtre,
Behunjyák szemüket a sziklák,
S a fenyves, fenyőfák sorba
Suhogva susognak fent

Lent alul a mélyben fickándozó
Pisztráng halak költeményt szőnek,
Székelytámadt -Székelybánja
Rettethetetlenülve.

Elfelejtettétek? Hajnalkékek!
Hogy hány ágban süt az arany nap,
S az éjnek ezüst félholdja
Ragyogja a hét széket

Faragott kapun belül az aljban
Kifordult felemás bérlőtárs
Szaggatott sors, lófő sarja
Nem vagy kapca, sem betyár

Válassz rövidebb utat magadnak
Elér hasonmásod, ha kéred
Holdja sarja bánja sorba
Nyomja valami ott bent

Attila hunjai, harcos szabadság
A múltat védték, mint Nagyszalát
Kökény, venyigés boróka
Eltűntek a gyepűk már

Esdekve kel a nap, űzve az éjt
Türkizkék homály suhah le ránk
Hol sűrű fenyves árnyéka
Székely visszhang összering