Aulich Lajos hadügyminiszter értesíti Görgei Artúr tábornokot hadügyminiszteri kinevezéséről, Perczel Mór leváltásáról, Mészáros Lázár lemondásáról, Dembiński ideiglenes fővezéri kinevezéséről, és latolgatja a szegedi összeütközés lehetőségét és kimenetelét.
***
Kedves, drága Barát!
Ebben a jelenlegi felfordulásban nem értem rá, hogy néhány sort intézzek hozzád. Bizonyára csodálkoztál azon, hogy engem új állásban találsz. Sokáig tiltakoztam egy ilyen ellen, végül azonban csak azzal a szándékkal egyeztem bele, hogy a tábornoki karban beállott nézeteltérésekben esetleg békítő szerepet szolgáljak.
Hogy sikerül-e, tudják az istenek, az én jószándékomon biztosan nem fog múlani.
Egy itteni haditanácson Perczel tábornok az öccséért, akit Damjanich tábornok függelemsértés miatt vasra veretett, egy hallatlanul modortalan jelenetet rendezett, és ez alkalomból kijelentette, hogy semmi esetre sem rendeli magát alá egy magasabb parancsnokságnak.
Ezért a minisztertanácsi határozat következtében felmentették a hadtestparancsnoksága alól; valóban úgy viselkedett, mint egy tébolyodott, akit őrizetbe kell venni. Gaál ezredes vette át helyette a hadtestparancsnokságot. Ez a 10. számot kapta.
Mészáros altábornagy főparancsnokként leköszönt, és helyébe a választás Dembińskire esett, ŕ faut de mieux*, mindenesetre azzal a feltétellel, hogy csupán az itt összegyűlt seregnek a főparancsnoka, éspedig csak addig, amíg veled nem egyesülünk.
A felvett diplomáciai tárgyalások már folyamatban vannak, az Isten adja, hogy sikerüljenek, a szegény nemzet rettenetesen szenved e háború elhúzódása által.
Jöttél volna csak mindjárt kezdetben a hadseregeddel Pestre, most mindennek más formája lenne. Sokszor az eszembe ötlött, és most is sóvárogva kívánom az egyesülésünket, ez vezethetne elsőként egy sikeres eredményhez.
A mozgó hadügyminisztériumban nem hiányznak a rendetlenségek. Nem várok dicséreteket, és ha valaki át akarja venni a minisztériumot, akkor örömmel lépek le, hiszen te tudod, hogy engem semmilyen becsvágy sem vezet, hanem csupán a szerencsétlen hazánk sorsa iránti aggódás.
Mindig ez a visszásság jut az eszembe: egy magyar hadügyminiszter, aki nem ismeri a nyelvet. llyen eset még nemigen fordult elő.
A feleséged által továbbítás céljából átadott levelet bizonyára megkaptad hírnök által. Igen sajnáltam, hogy a találkozásunk** nem sikerült. A feleséged jól van, tudniillik fizikailag.
Kezdetben az volt a szándék, hogy az ellenséggel itt mérkőzzünk meg, nem tudom, hogy az új főparancsnok mit fog határozni. Ha nem ütközünk meg itt, akkor elveszítjük a Tisza jobb partját, s a vele járó segélyforrásokat***, és igen szorongatott helyzetben érezzük majd magunkat, miként ez már tavasszal is megtörtént velünk. Támadás nélkül nem látok boldogulást.
Úgy érzem magam, mint egy elnyűtt gép, amelyen a tengelyfuratok elhasználódtak, ezért állapotában változó.****
Sokszor és szívélyesen csókol a te igaz barátod
Aulich
***
HL 1848/49: 41/128.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 – 7 – 402.
* Jobb híján.
** Az iratban: Randez-vous.
*** Az iratban: Resourcen.
**** Az irat borítólapján a címzés alatt a következő megjegyzés áll: Eigenhändig.