A komáromi hadifogságból elbocsátott Bazanella cs. kir. lovassági kapitány jelentése Csorich altábornagynak a komáromi vár helyzetéről.
***
Sándor orosz trónörökösről elnevezett császári királyi 7. könnyűlovas ezred Bazzanella kapitány.
Nagyságos báró Csorich császári királyi altábornagy és hadtestparancsnok stb., stb. őexcellenciájának Ácsra.
Pozsony, 1849. szeptember 9.
Alulírott alázatosan köszöni nagyságod kegyes közbenjárását, amelynek következtében elbocsátották őt a komáromi hadifogságból.
Klapka várparancsnok megkérte alulírottat, jelentse excellenciádnak, hogy gróf Walkenstein és Lunda századosokat, valamint Träger főhadnagyot alulírottal együtt szabadon engedi, azt azonban szükségesnek tartja, hogy a szabadon bocsátottak útját Szereden keresztül határozza meg Pozsonyba, ahova szeptember 7-én érkeztek meg.
Alulírott kötelességének tartja, hogy jelentse excellenciádnak azt, amit hat heti fogsága során Komáromban megfigyelt, és amiről már tegnap volt szerencséje a hadsergfőparancsnok őexcellenciáját értesíteni.
Alulírott szabadulása napján, 5-én Komáromban 25 teljesen felfegyverzett honvédzászlóalj volt található, 5-6000 újonccal együtt. Azonkívül van még a várban 11 század huszár és mintegy 60 tábori löveg.
A vár igen hosszú időre és bőségesen el van látva élelemmel. Úgy tűnik, hogy a várparancsnok hajlik az átadásra, Eszterházy, Kászonyi, Szabó és más megszállottak azonban sakkban tartják.
Mintegy 80 tiszt benyújtotta a lemondását, a nagyobbik rész azonban a védekezés híve, ahogy mondják: az utolsó emberig.
A Görgei-hadtest lefegyverzett és Komáromba érkezett honvédjei ugyan tájékoztatták a komáromi helyőrséget a dolgok állásáról Magyarországon, azonban a marati szellemben írott komáromi lap, amelyet egy bizonyos Fribeisz szerkeszt, egy csomó újdonságot hoz a helyőrség tudomására, hogy ebben a felszabadítás reményét keltse, és alulírott szabadon bocsátásának napjáig csupán a Bocskai-huszárok fél százada jelentette ki, hogy nem kíván tovább harcolni, aminek következtében közülük nyolcat agyonlőttek. Ugyancsak meglehetősen sok ember szökött meg a honvédzászlóaljakból, és az elfogottakból többet agyonlőttek.
A lövegek kiszolgálása gyenge, és a látszat szerint a tiszteknek nincs különösebb kedvük a védelemhez. Alulírott a legtöbb tiszt beszéde alapján egyáltalában azt a következtetést hiszi levonhatónak, hogy csupán a büntetéstől való félelem a legfőbb oka a vár át nem adásának.
A régi és az új vár igen gyengén ellátott ágyúkkal, úgyszintén a Nádor-vonal; ezzel szemben e vonal folytatása a Vág mentén, amely csak földművekből áll, erősen meg van rakva ágyúkkal. Hetény és Ógyalla felé található a vár leggyengébb pontja, és a sáncok, valamint a Vág-hídfő rosszak.
Amikor alulírott elhagyta avárat, a Vágnak igen alacsony volt a vízállása, olyannyira, hogy Szerednél a kocsik át tudtak menni a folyón. Monostornál egy erős erődházat építettek, és ugyanitt aknákat is telepítettek.
Egészen alulírott szabadon bocsátásának napjáig a fogoly császári királyi tisztekkel tisztességesen bántak, ami azonban bizonyára megváltozna, ha Klapka kénytelen lenne a parancsnokságot valaki másnak átadni, és a foglyok megbízták alulírottat azzal, hogy kérje excellenciádat, kegyeskedjék közreműködni szabadulásukban.
Alulírottnak van szerencséje a legmélyebb alázattal aláírni mint excellenciád legalázatosabb Bazzanella kapitánya s.k.
Az eredetivel egyező.
***
HL 1848/49: 45/285a
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 174. fasc. 1849 – 9 – 105.