Görgei Artúr honvéd tábornok jelentése Aulich Lajos hadügyminiszternek a parancsnoksága alatt álló sereg hadműveleteiről július 23-a óta, valamint a magyar hadsereghez való csatlakozás érdekében tett intézkedésekről.
***
Görgei tábornok
Aulich tábornok úr magyar hadügyminiszternek, Mezőtúron
A július 27-i levélre a következő jelentést teszem a parancsnokságom alatt álló csapataim hadműveleteiről július 23-a óta, és az intézkedésekről, amelyek a Magyarország többi seregéhez való csatlakozásért és a Tiszafürednél a Tiszán átnyomult orosz oszlopok legyőzéséért tétettek.
Július 23-án a VII. hadtesttel* a Görömböly előtti magaslatokat -, a 3. hadtesttel Felsőzsolcától Sajóládig a
Sajó-vonalat – és az 1. hadtesttel Sz[en]tpétert és Szikszót megszállva erőszakolt felderítések által meggyőződtem arról, hogy a Harsányon és Szalontán álló orosz hadsereg létszámban jelentősen erősebb az enyémnél, és a menetet a Tisza jobb partján csapataim hősiessége ellenére sem lehet erőltetni. Ezt felismerve és a Putnokról Sajósz[en]tpéter felé előnyomuló orosz oszlopok által szorongatva a Sajó-vonalat választottam erőim összevonására, és éppen kiadtam a parancsot a menetre ebbe a vonalba az 1. és a VII. hadtestnek, amikor a VII. hadtestet július 24-én este 5 órakor Harsány felől túlerővel megtámadták és visszanyomták Miskolc felé.
Ez esemény által az eltökélt szándékomban meg nem csalatva, még július 24-én éjjel bevonultattam az 1. és a VII. hadtestet a Sajó-vonalra Ónodtól Sajóvámosig, és megvédtem azt július 25-én az ellenség Sajóládra, Alsó- és Felsőzsolcára, valamint Arnótra intézett háromszori támadása ellenére is.
A Sajó-vonal nyújtotta csekély biztonság azonban, és az ellenséges oszlopok mozgása Kazától Edelényen keresztül Jánosd felé és Nyékről Nagycsécsen át, arra kényszerített, hogy a Sajó diadalmas megtartása ellenére a hadsereget 25-én éjjel visszavonjam a Hernád mögé.
Ezt a vonalat, amely az ellenség akkori állása mellett tökéletesen alkalmas volt még egy hosszabb védekezésre is, július 27-én és 28-án orosz csapatok különböző irányokból nagy elszántsággal megtámadták. Tüzérségem rátermettségének köszönhető, hogy valamennyi támadást diadalmasan visszavertünk, és az orosz csapatok – mindkét nap nagy veszteséget szenvedve – visszavonultak a Zsolcán, Sajóládon és Ónodon levő régi állásaikba.
Tiszafüred makacs védelmét feltételezve az volt a szándékom, hogy a hernádi állásokat más utasítások átvételéig, vagy a szükséges lőszertartalék megérkezéséig megvédem, annál is inkább, mivel Kazinczy ezredes úrnak ezáltal alkalma nyílt arra, hogy az én hadseregemmel azonos magasságba jöjjön, és vele összhangban egy támadó hadművelet tételére az ellenség ellen. Az orosz sereg áttörése Tiszafürednél azonban a szilárd hernádi állások feladására kényszerített engem, és arra, hogy harc nélkül visszahúzódjam a Tisza mögé. Ezt a visszavonulást július 28-án éjjel rendeltem el, és július 29-én Tokajnál átkeltem a Tisza bal partjára. Ezzel alkalmam adódott volna arra, hogy a Tiszafürednél behatoló ellenségre vessem magam és újból átnyomjam azt a Tiszán.
Az utóbbi harcok a Sajónál és a Hernádnál azonban olyannyira lecsökkentették a lőszerkészletemet, hogy kénytelen vagyok e lehetőség kihasználásától eltekinteni, mert egy ilyen támadást már az első jelentős, mégha győztes csata után is teljes lőszerhiány miatt meg kellene szakítani. Ennek folytán többre tartottam oly gyorsan és biztonságosan egy olyan vonalra menetelni, ahol az utánnyomuló ellenséget a még meglévő lőszerkészlettel képes vagyok oly sokáig feltartani, amíg a fő lerakatból meg nem kaphatom a szükséges lőszermennyiséget. Ilyen vonalnak tekintem az előttünk fekvő terepen a Berettyót, és e felismerésből kiindulva úgy hoztam meg az utasításaimat, hogy augusztus 4-én az alámrendelt hadsereg Berettyóújfalura és Kismarjára érkezzék be.
Íly sajnálatos körülmények által gyors menettel a Berettyó mögé kényszerítve Kazinczy ezredes úr hadteste teljesen el van vágva Magyarország egyéb hadseregeitől, és a bal Tisza-part egész felső része ki van szolgáltatva az ellenség erőszakosságainak.
Az ellenség visszanyomása tehát erről a partról – véleményem szerint – hadseregem első feladata kell, hogy legyen, és annak a gyors megoldása egyedül attól a lehetőségtől függ, hogy számomra a legrövidebb idő alatt és a legrövidebb úton valamennyi lőszerfajtából a lehető legnagyobb mennyiséget Nagyvárad felé a Berettyóújfalu és Kismarja vonal mögé küldjenek.
Görgei Artúr tábornok
***
HL 1848/49: 41/61.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 – 7 – 390.
*A jelentésben a hadtestek számozása arab számokkal történik, a VII. hadtestet azonban következetesen római számokkal jelölik.