Szeretet dobogtatja a követ,
gyökerek mozgatják a hegyeket,
mosolyog az erdő, mező,
itt simogat a teremtő.

E földön hisz, táncol a gondolat,
itt születik a boldog akarat.
Itt a Tetejetlen Fának
törzse, gyökere és ága.

Itt sír a nád, pacsirta az égen
s itt dalol a szűz, nászt hófehéren.
Apám, anyám itt született,
s az érzés és az enyészet.

Itt testvérek tájak és emberek,
közös víg sorsok, közös emlékek.
Itt élet van fűben, fában,
hűség, ugató kutyában.

Innen nem vágyhat el lélekember,
bár nő nyakunkra sok gaz, sok féreg.
Mert szívünkben nincs irigység,
vér köt össze, szent szövetség.

E földön van az angyalok kincse,
a gyöngyhajfonatok összes tincse.
Ide köt a lélek lánca,
a test, a szív örök tánca.

Ide vágyik a csicsergő hajnal,
minden becézett nagy fényes csillag.
Ide vágyik minden szellem,
becsületes örök jellem.

2010. 08. 21.