Sokan vagyunk kik négy fal között élnek
a médiából folyó kábításnak hisznek,
Ti vagytok kevesen akik látják a rosszat
ellenszegültök a manipuláló hatalomnak.

Agy-mosott bábként napjainkat éljük
lehorgasztott fejjel a földet nézzük,
módosított tudattal állunk be a sorba
az Állam irányította mindennapokba.

Nincs jövőnk, múltunk se jelenünk
egyetlen célunk a megélhetésünk,
birkaként tűrjük az arcon csapást
a minket ért meghurcoltatást.

Ébredj magyar! Kiáltás hasít a szélbe
harangzúgásként csendül a fülünkben,
néhányunk szemében megcsillan a fény
szívünkbe költözik az éltető remény.

Tömegesen ébredünk lassan tudatra
a múltunkat fedő hazugságokra,
megismerjük a magyarok dicső tettét
meghalljuk végre őseink üzenetét.

Ébresszük fel együtt a szunnyadó nemzetet
szívébe vessük el a hazaszeretetet,
lelkét töltsük meg büszkeséggel
a magyar-nép becsületével.

Mutassatok utat és mi mellétek állunk
az elnyomókkal végre szembeszállunk,
próbáljunk meg újra Magyarként élni
nemzetünket ismét naggyá tenni.

Hogy mi az amit érzek?
Én már senkitől sem kérek
Mióta összeálltak fejemben a képek!
Az elme tudatára ébred.
Gazemberek szennye késztet,
Hogy teljes legyen a készlet!
Nem maradhatnak ki részek
Míg az elit a vagyontól részeg!

Ő rád szabadítja a félelmet
Ha eddig állíttatott, most térdeltet!
Meddig alázkodjunk a férgeknek,
Akik ma verejtékeinkből élnek meg?!
Hát ébredj most ha kérhetlek,
Amíg nem késő az életnek!
Adj utat igaz, szép tettnek.
Nincs idő! Most lépd ezt meg!