(Petőfi S.: Európa csendes, újra csendes…)

Magyarország csendes, műbalhéktól mentes,
Elhúztak, böszme álhír-forradal-mártírjai.
Szégyen!-telenül, sunyiba fullra kuss lett
Mr. George soros, huncut kokiját sem víva ki.

Magára hagytak, b@szki, momentán éppen,
egy kiképzett „japánkatona” bolhasz@rt.
Aranylánc csuklóján, vigyora pajzán, kezében
édi, fekete, győri füstgránátokkal matat.

Szopás. De, hát depibe kell-e esnetek?
Pont ne! sose bosszankodjatok emiatt!
A wellness bár az basszus, az totál bezárt,
De a romkocsma, tök király nyitva hát, kivan.

Emelje fel! no, nyomasd mán, setéten fénylő lelked,
hogy sacc per kb. kettes, éjfélbe fúló esten, Pesten
Ti voltatok a lángoló fűz, szikrázó szánkótűz dőre őre,
S az épp lemerülő mobilok dicső-cselék népe pépe.

S, ha fényetek tovább, nemán, nem ragyogna,
A csúszva-mászva át-tivornyált kéj diadalán.
(Ott biz, az MTVA lépcsőn, s rideg kőpadlózatán)
(Ja, meg a Parlament CÖF CÖF CÖF pulpitusán)
Még azt gondolná, fennen, „év embere” Gyuri bá,
hogy elvész a hunföld, mint „walesi tartomány”!

Tekints le hát, hívón, pislants le újra ránk,
Ó, filantróp lelkű, kegyelmes Gyurka bánk!
Ismerd meg, mind vakker, kik hű szolgáid valánk,
és küldj apanázst bakker, fogytán már a banán(k)!

Vajh, kell-e még több, hogy dollárid garmadát,
érdemben, s ne płcsába pazarold újra ránk?
Mert fetrengünk, ha kell, még egyszer páran, bátran
Csak sok lét, léesőt, szent manit kűggyé má! Na.

Győr, 2018. december