Magyar tested,
magyar
Nagyon beteg,
nagyon
Szabad lelked, szabad préda
Holt szellemed, halott, néma
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Nemzet tested torzó
Trianon sors, béklyó
Hontalan vagy volt hazádban
Árva, s gyáva e mord világban
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Ötezer év véd-harca
Száz évek, száz kudarca
Szívet sebzett, hív reményt vesztett
Mohácsi vész, csak Mohácsot nemzett
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Vélt vétkeid vádsúlya,
végzeteddé vált;
S újra támad ellened sok gaz, hitvány
Ront széthúzás, torz tévhit-vágy
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Élet-halál harcod,
nemzedékek átkát
Ma is meg kell vívnod!
Jaj, bárcsak már látnád!
hol van bölcs vezéred, ifjak hű serege;
hova tűnt testvérek, tékozló tömege
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Kő, s föld a zord Kárpát ormokon,
erdélyi hegyeken, zalai dombokon
Napfény és folyó Hortobágy homokon él
És éltet ád, pusztító ár, tűzvész, víz s vihar után
Mert léte, az örök megújhodás
Ősföld, ez otthonod!

S a feldúlt romokon,
Turul nemzeted bús konokon él
És el ne hidd, hogy menthetetlen!
De szeresd és tudd, most mentened kell!
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!

Ész, értelem, óh Jézus, legyen véled végül!
Nemzet, szellem, lélek, néptest mind felépül
S honszívedben szent harang, ha kondul
Magyar léted, ó magyarra fordul!
Nagy-Boldogasszony
Nem hagy el!

Győr, 2008. december 21-én