DAMJANICH JÁNOS IMÁJA
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás
borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát:
a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!
Te vezettél. Atyám, a csatákban és ütközetekben -
Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített
némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat
a további veszedelemtől!
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt,
és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét:
hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot!
Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, ó, Uram, az én szívemet,
és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted:
azok szerint ítélj fölöttem kegyesen,
s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul
(Az aradi vértanúk. I., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983., 284. p.)
