HunHír.info

2018. Fergeteg hava 22. nap, Hunorka napja.

Visszaszereztük Pozsonyt, a Dunát és a Kárpátokat!

2007. február 07.
Meggyesi József - HunHír.Hu

A bármelyik oldalon, túlfűtött érzelmi állapotba kerülők azonnali ”kijózanítása” céljából mondom, hogy a címbeli felvetés természetesen csak képletesen, a szavak birodalmában értendő, de amely visszaszerzés hosszabb távon szerintem jelentősebb, mint bármilyen fizikai megnyilvánulás, már, csak azért is, mert ezt soha, senki, tőlünk el nem veheti. Fontos dolog ez most, amikor egyesek, nagyfokú tájékozatlanságukban már arra vetemednek, hogy éppen ezt akarják.

Magyar Menedék - Migránsokk

Fentiek jegyében és a későbbiekben bemutatásra kerülő gondolataim némelyikének ellentétes tartalmú kicsengése miatt szeretném az elején leszögezni: jelen tanulmányom célja, hogy a magam módján hozzájáruljak Magyar Adorján azon állítása bizonyításának megerősítéséhez, miszerint az Európai őskultúra valószínű születési helye a Kisalföld, még közelebbről a mai Csallóköz területe.

Nagyon rövid földtörténeti visszatekintés

Ott kezdeném, ahol a „Magyar Karácsony, több százezer éve!” c. tanulmányom e gondolatát befejeztem, miszerint valószínűsíthető, őseink 250-1000 ezer évvel ez előtt már a Kárpát medence területén éltek, kisebb-nagyobb számú emberi közösségeket alkottak, együtt vadásztak, közösségi ünnepeket tartottak és a mai magyarok számára is „érthető” nyelven beszéltek.

Ezzel a feltevéssel földtani szempontból elég jól egybevág azon ismeretünk, hogy a Pannon-tenger összefüggő vízfelülete mintegy 0,8-2,5 millió évvel ez előtt darabolódott fel, és a víztömeg nagy része, a Vaskapun át elfolyt délkeleti irányba. A kisebb-nagyobb földmozgások, kiemelkedések és süllyedések azonban nem szűntek meg, és az Ős-Duna még évszázadokon keresztül „kereste” a helyét az Ős-Rába völgyétől egészen az Ős-Tisza völgyéig, majd vissza, a mai medersávig.

Nem nehéz feltételezni, elképzelni, hogy a lehetséges életterek egyike, ha közülük nem éppen a legalkalmasabb a „nagy folyó” torkolatánál alakult ki, hiszen itt már nem változtatta szeszélyesen a medrét, nem változott „lényegesen” a vízszintje. Magyar A. szerint, e területnek külön védettséget biztosított az, hogy a Duna itt alább négy ágra szakadt, majd lentebb újra egyesült, tehát a „belső” szigetet mindkét irányból, csak két folyón átkelve lehetett elérni, a körülvevő „külső” szigetek pedig, a gyakori áradások miatt, további védelmet nyújtottak laza, lápos talajszerkezetük következtében, az ellenséges, rossz szándékú betolakodókkal, vadállatokkal szemben. A vázolt körülmények a népi emlékezetben, több népmesei motívumban mind a mai napig fellelhetők.

Ezek után, úgy vélem, ha az etimológia segítségével sikerül megfelelően alátámasztanom azt a feltevést, hogy a közvetlen környezeti, földrajzi tájegység legjelentősebb elemei ősi magyar nevet viselnek, sikerül ezzel bizonyítanom egyrészt azt, hogy a mi őseink laktak itt először, másrészt azt, hogy ez „közel” abban a korban kezdődött, amely kor körülményeinek alapos elemzése segítette magát a bizonyítási eljárást is.

A Csallóköz nevének értelmezése

Kezdjük tehát a vizsgálatot magával, a néphit szerinti Tündér Ilona, avagy a tavaszi Napistennel való násza utáni Magyar Ilona Aranykertjével, a mai Csallóközzel.

Első megoldásként elfogadom Magyar A. értelmezését (lásd ennek magyarázatát és az előbbi gondolatmenetet is bővebben „Az ősműveltség” c. könyve 228.-231. oldalán), miszerint régi nyelvünkben a csalló, salló, csellő = folyóvizet is jelentett, amiből azután a szallag és sallang szavaink is származtak. E szerint, tehát a csalló-köz = folyó-köz, víz-köz jelentéssel bírt. Logikus magyarázat, gyenge pontja csak az, hogy a legrégibb szavainkat őseink, feltételezhetően egy magánhangzójú gyökökből képezték.

Ezért második megközelítésben én ezt az elvet próbálom követni, igaz ehhez a vizsgált szavunkat egy kicsit át kell alakítani.
Varga Csaba: HAR avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége c. műve 81.-86. oldalán, a felsorakoztatott példák alapján állítja, hogy az ll végződésű szavaink először rr majd rl végződésűek voltak, hiszen az „átmenet” ma is érzékelhető, és az rr végződésű szavaink az igazán ősrégiek. Fogadjuk ezt el, bár hozzáteszem, a szavak eredeti betű-összetétele attól is függ, hogy melyik őstörzsünk szókészletéhez tartoztak, hol használták elsődlegesen az r,rr betűket a szóképzéseknél.
Ugyanitt Varga Cs. e tipikusan magyar nyelvi sajátosság kifejlődése kapcsán azt is leírja, hogy ilyen esetben, szavaink rövid mássalhangzós változata (pl. DAL) a főnév, a hosszú mássalhangzós változat (az előbbiből: DALL = DALoL) pedig az ige.

Az alapszó tehát: CSALLÓ

Első változat: CSARRÓ vagy CSARLÓ

Gyökös változat: CSaR(R) O vagy CSaR(L) O

A CSAR jelentése a Czuczor G.-Fogarasi L. gyökszótára értelmezése szerint, sarjadzó erdőcske, cserje stb. Ha itt alkalmazzuk Varga Cs. második kitételét, akkor írhatjuk, hogy a CSAR = cserje, tehát CSARR = „cserjél” = cserjét gyűjt, vagy „cserjezik” = növekedik a cserjés, de esetünkben a CSAR = CSARR = sarjadzó erdőcske értelmezés, önmagában is tökéletesen mindent megmagyaráz.

AZ O jelentése, ugyanott, „távolra mutató több szónak a gyökeleme, mint: o-tt, o-da, o-ly”, melyekben egyértelműen felfedezhető a távoli értelem.

Most sem meglepő tehát a CSARRÓ = CSALLÓ = „távoli sarjadzó erdőcske”, vagy „távoli virágos liget” szerinti értelmezés, hiszen ez teljes mértékben megegyezik azzal a képpel, amit őseink a lápos, mocsaras területekkel körülvett, viszonylag száraz talajú középső szigeten láttak a folyók túloldaláról, a környező magaslatokról.

Látszólag nem vonható le azonban a „folyóköz = távoli sarjadzó erdőcske” logikai végkövetkeztetés, márpedig, ha a = b és b = c, akkor a = c is igaz. Az ellentmondás feloldását, ha nem a magyar nyelvről beszélnénk, meg se próbálnám, itt viszont kötelező, mert lehetséges is.

Az eddigiekből is következik, de a Czuczor G.-Fogarasi L. gyökszótára is egyértelműen leírja a CSAL = CSAR, CSER azonosságokat. A CSAL jelentése viszont, mai szóhasználatunk szerint is, többek között: csalárd, csalafinta, csábító.

Harmadik megoldásként adódik tehát, hogy a CSALLÓ = távoli csalárd, csábító, amely kép viszont az előbbi leírásunk első részével egyezik tökéletesen, azzal, hogy a fás, ligetes Tündérkertet, életveszélyekkel teli, folyók és ingoványos területek vették körül. Ez az eszmetársítás azután átragadt magára, a mindig sok veszélyt rejtő, de már nem okvetlenül láppal és mocsárral körülvett nagy folyókra is, amiből mai nyelvi asszociációnk már csak ez utóbbit őrizte meg. Tipikus példája a kifejezésmódbeli specializációval együtt járó képi és jelentéstartalmi elsekélyesedésnek. Ezt a folyamatot zárja le, a mai ember számára már teljesen természetes, legújabb „változás” is, az eredeti kifejezéshez hozzátapadt „köz” szónak a használata.

Írjuk le, tehát még egyszer nyelvi fejlődésünk újabb gyöngyszemét, amely együtt bizonyítja nyelvünk és őseink gondolkodásmódjának nagyszerűségét, és nézzék el nekem, hogy elfogult vagyok:

CSARRÓ = CSALLÓ = távoli sarjadzó erdőcske + távoli csalárd, csábító = veszélyes folyók és mocsarak által körülvett távoli sarjadzó erdőcske, virágos liget = folyóköz

A Duna nevének értelmezése

Földrajzi értelemben egy lépést sem kell tennünk ahhoz, hogy közel kerüljünk újabb vizsgálatunk tárgyához, a Duna folyóhoz.
Írjuk fel itt is azt a szóalakot, amely a további vizsgálatra alkalmas, az átalakítás mértéke pedig minden szakmai és józan logikai megfontolás alapján is megengedhető.

Az alapszó tehát: DUNA

A jelentéstartalom hordozó: D.N.

Gyökös változatok: DuNa = Du Na = DuaNa = Du aNa

A DU ősgyöknek két jelentéstartalmi vonatkozását is szemügyre vehetjük.

Első megközelítésben, Varga Csaba: A kőkor élő nyelve c. könyve 385. oldalán, de már a Czuczor G. – Fogarasi L. gyökszótára értelmezése szerint a DÚ = dúl, dúskál, dulakodik stb.

Az első, DÚ-hoz csatolható gyök, a NA lesz. Megfejtéseként, a NA = NŐ megoldás különösebb indoklás nélkül kézenfekvőnek tűnik, elfogadható.

Az ebből származtatható DúNa = DUNA = dúló, dulakodó, de egyben dúskáló nő magyarázat, névadó eleinknek inkább fejlett humorérzékére, a természeti jelenségek egyszerű megközelítésére, mintsem azok magasztos átélésére engednek következtetni. Egyszerre fejezi ki, viszont a DUNA természeti lényegét, hogy „tavaszi megjelenésekor” (főleg abban az időben) sokszor DÚL, DULAKODIK, de szétáradásával biztosítja, a későbbiekben, a természeti javakban való DÚSKÁLást.

Az ANA jelentése, a már általánosan ismert anya, ősanya, teremtő, gondozó, életadó stb., mind együtt, közismerten a magyarok ősrégi Nagyboldogasszonya.

Ennek jegyében, viszont a DúaNa = DUNA, az előbbihez képest kissé emelkedettebben, tehát a dúlás és dúskálás, a teremtés és gondoskodás ősanyját szimbolizálja, amely elnevezés azon őstörzseinknél, akik a négy Duna-ág szorításában és védelmében éltek, akiknek léte és sorsa oly nagymértékben függött annak „szeszélyeitől, jóindulatától”, természetesen érthető is.

Második megközelítésben, Varga Csaba: A kőkör élő nyelve c. műve 204. oldalán található értelmezés szerint a DU, a tíz gyakran használt istenségnevek egyike.
Sumér szószármazékai a Dumuzi, amelyből a tavasz szavunk eredeztethető és szimbolikusan az „életerő szétáradását” jelenti, illetve a Dulipinu, azaz, a „Du isten fia”, amelynek megjelenése a tulipán szavunkban, kapcsolata a tavasszal elvitathatatlan.

A magyarázat ebben az esetben, a DuNa = DUNA gyökökből kifejtve = isten-nő vagy nőistenség. Tudjuk, hogy őstörzseinknél, a víz, a folyó, a nedvesség nőiségi jelkép volt, tehát ezen egyszerű társítás is elfogadható.

Végül, negyedik változatként a DuaNa = DUNA adódik, mely ezen értelmezés szerinti elnevezésében két istenséget is méltán magába foglalva fejezi ki, a teremtő, gondoskodó, mindig megújuló, életerőt biztosító örök ősanyát, isten-anyát.

Itt is meg kell azonban látnunk az egyenértékű megoldások összevonása által elénk táruló képet, mely nem hogy nehezítené, inkább teljesebbé teszi és elősegíti a valóság jobb megértését.

A DUaNA = az egyként dúló és dúskáló mivoltában is istennő, életet adó, gondoskodó és oltalmat nyújtó anyaistennő - mely annyira elválaszthatatlanul összeforrt a magyar nép történelmével.

Szerintem ennyi összefüggő jelentéstartalom, visszaeredeztethetően a sumér (szemere) őstörzsünk által több ezer kilométerre és több évezredre elvitt gondolat- és beszédvilágból is, mindez nem lehet a véletlen műve.

Pozsony nevének értelmezése

Földrajzilag még mindig csak áttekintünk a Dunán, de most már egy kicsit távolabbra, és nézzük meg, mit rejteget számunkra a POZSONY szó.
Alábbi, elméleti fejtegetésem szerint egyébként POZSONY a legelső, legősibb magyar helységnév, amely feltevés, a név értelmezése által önmagában bizonyítottnak tekinthető.

Az alapszó tehát: POZSONY

Magyar Adorján: Az ősműveltség c. műve 231-233. oldalán található leírás szerint, a szó régies formájában Poson, amit a római korban Pison néven írtak és gondolom, neveztek.

Értelmezés a Pison forma alapján.

Magyar Adorján szerint a Pison elnevezés a pis = folyás, kifolyás (vesd össze: pisi!) szóból ered, és az „on = ó” képző hozzáadásával lesz belőle: Pison = kifolyó.
Értelmét az adja, hogy itt folyik ki az első Duna-ág, és amely elnevezés kísértetiesen egyezik a bibliai Édenkert négy folyója elnevezése közül az elsővel. Meggyőző magyarázat.

Értelmezés a Poson forma alapján.

Jelen esetben a gyökökre való bontás annyira triviális dolog, hogy még a szokásos, magánhangzóktól való, átmeneti „megtisztítást” sem tartom feltétlen szükségesnek, ezért csak a rend kedvéért írjuk fel ezt a változatot is.

A jelentéstartalom hordozó : P.S.N

A gyökös változat tehát: PoSoN = PoS oN

Újra, nagyon egyszerű dolgunk van.

A POS jelentése, a Czuczor G. – Fogarasi L. gyökszótára értelmezése szerint (hiv. könyv 423.o.) = poshad, posvány, posványság, de feltételezem mocsár, láp, ingovány jelentéstartalommal is bír .

Az ON jelentésén, a Czuczor G. – Fogarasi L. gyökszótára egyik értelmezése szerint (hiv. könyv 359.o.) elsősorban, „bizonyos távolságban lévőn, vagy lévő fölött” értendő (pl. azON), de, szerintem „túl” értelme is lehet, azért, mert „gyökeleme a távolra mutató ó” (lásd, fenti „ó” magyarázat!), és jelentése még az „onnan, onnét” is.

A PoSoN = POZSONY szó értelme tehát = mocsáron, ingoványon túli, ami tökéletesen egybe vág földrajzi elhelyezkedésével. Nyílván a kezdeti időkben POZSONY környéke lehetett a lápos, mocsaras vidékhez legközelebb lévő rész, amely tartósan szilárd, száraz talajú volt.

Nehéz helyzetben vagyok, ha azt a feladatot tűzöm magam elé, hogy valamelyik levezetést előtérbe helyezzem a másik rovására. Erre nem is vállalkozom, csak kérdéseket teszek föl, és a válaszadást rábízom az olvasóra.
Miért kezdték el (újra?) a Poson elnevezést használni a római kor után, holott a később, az egymást gyakran váltó lakosok, már nem a magyar gyökrendszerre épülő nyelv szabályai szerint értelmezték és képezték a szavakat?
Miért a római kor után kapta a város, a Poson nevet, akkor, amikor a mocsárvilág közelségének már nem volt, az egész tájegység szempontjából meghatározó jelentősége?
A rómaiak, a saját Arno-menti Pisa városuk neve után, nem „írhatták át”, akár véletlenül is, Posont, Pisonná?

A találgatások helyett én inkább a POS = PIS feltételezés alapján egyesítek, és ekkor:

POSON = PISON = POZSONY = (a Duna első) kifolyás(á)nál lévő, mocsáron, ingoványon túli (helység) – szerint, a két levezetést befogadó értelmezést kapjuk.

A Kárpát nevének értelmezése

Tekintsünk most már tényleg távolabbra, de még mindig látótávolságon belül, a KÁRPÁTOK égbetörő csúcsai, összefüggő hegyláncai felé, mert őseink nagyon jól tudták, hogy itt kezdődik az a hatalmas hegy, amely elvezeti őket az akkori, belakható másik földrajzi tájegység, a mai Görög szigetvilág felé.

Az alapszó tehát: KÁRPÁT

Az első, a már mindenki által megszokott és elfogadott rövid magánhangzójú változat, gondolom, különösebb magyarázatot nem igényel.

Első változat: KARPAT

A jelentéstartalom hordozó mássalhangzók szemügyre vételének itt most nagyobb jelentősége van, mint az eddigiek során volt, ezért írjuk is le azokat a szokásos módon.

Második változat: K.RP.T

Mielőtt a „gyökök sorozatát” előállítanánk, levezetéseim során, első alkalommal élek azzal a lehetőséggel, ami a magyar nyelv átalakítási szabályait jól ismerők körében is, csak a legenyhébb módosításnak minősül, igaz, nem a szó legelején, de elhelyezem egyetlen „magánhangzó” mássalhangzónkat, a „h” betűt.

Harmadik változat: Kh.RP.T

Ha gondolatban, ellenőrzésképpen, már most visszarakjuk az üres helyekre az elhagyott magánhangzókat, és kiejtéspróbát hajtunk végre, rá kell jönnünk, hogy az új változat nem, hogy nem eltérő, de nem is „engedi magát”, csak az eredeti hangzásban kiejteni, ugyanis a k és h hangot szájpadlásunknak ugyan azon a felületén képezzük. Próbáljuk meg hangosan, mi is!
A dolgunkat megkönnyítendő, az előbbi ellentmondást is feloldandó, ebben a változatban helyezzünk majd el, az eredeti magánhangzóink mellett még egyet a K és h közé is, a két változatot persze minden szempontból egyenértékűnek tekintve.

Tehát a gyökös változatok: KaaRPaT = Ka aR PaT = KahaRPaT = Ka haR PaT

Szerintem a második változat kiejtésében így visszakaptuk a mai, egyik „tájszólásos” formát, minden lelkiismeret furdalás nélkül hozzákezdhetünk tehát a gyökök vizsgálatához.

A KA jelentését, hasonlóan a DU gyökhöz, szintén két megközelítésben vizsgálhatjuk.

Elsőként nézzük a Czuczor G. – Fogarasi L. szerinti értelmezést, amelyet előző tanulmányomban részletesen kielemeztem, és megállapítottuk, hogy a KA = csúnyát és rosszat, átvitt értelemben valami félelmetest, titokzatosat jelentő dologgal való kapcsolatra utal.

Másodikként segítségül hívom Magyar A.: Az ősműveltség c. műve 264. oldalán található levezetést, amely szerint KA = KŐ is igaz, sőt, több is annál, mint egyszerű magánhangzó csere, és emlékét őrzi még a szláv KAmen = KŐ kifejezés is.
Ebben az a csodálatos, hogy a KAmen valójában a (kő)KEMÉNY szavunk átvétele, mely azt is bizonyítja, hogy a szlávok vették át tőlünk, mint annyiszor, és nem fordítva!

A vizsgált szó végső értelmezésénél mindkét kifejezést fel fogjuk használni.

Az AR gyök, Czuczor G.- Fogarasi L. szerint = a „magasság alapfogalmával: arcz” (lásd: hiv. könyv 347. oldal), tehát valami magassággal kapcsolatos, illetve = „ár”, amelynek értelmezésem szerint, szétterülő sokaság jelentése is van.

A hAR = HAR jelentése Varga Csaba szerint = valami erőteljesen előtörő, feltörő, kiemelkedő, mely értelmezést alátámasztják a Czuczor G.- Fogarasi L. szerinti HARsány, HARcol, HARang stb. példák, illetve pozitív visszacsatolással eljutunk az AR = magasság értelményhez is.

A PAT jelentésére, mely apa, férfi, hímistenség értelmű, Magyar A.: Az ősműveltség c. műve 258. oldalán találunk utalást, a következő példák alapján. Bizonyára e jelentés emlékét őrzik az általánosan elterjedt PATer = FATer = apa, pap, férfi szavak, de az Erdély egyes részein tájszólásban még mindig használatos (PAT =) PET = hímtag, bot jelentésű szavak is.

Most, amikor a gyökök értelmezését befejeztük, és már csak ki kell mondanunk, hogy mire gondoltak őseink e szó hallatán, egyértelműen a bőség zavarával küszködünk, ezért gondolom, több egyenértékű definíció közül a két legfontosabbat mindenképpen meg kell fogalmaznunk.

Első változat: KaaRPaT = KÁRPÁT = magasan, hímtagszerűen kiemelkedő kövek sokasága = meredek kőhegyek

A szótagok illetve a gyökök felcserélésének nincs jelentősége, ez a magyar nyelv egyik sajátossága, annyira, hogy régen még a mai névelőt is szokás volt hátra helyezni, amint például a görögök ma is teszik az -asz, -osz, -usz végződéseik által.

Ebben a megközelítésben tehát, inkább a kő, az ég felé törő sziklák jelenlétét érezzük, és nem is tudhatjuk, hogy több százezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén nem ez volt-e valóban az élethű megfogalmazás?

Második változat: KahaRPaT = KÁRPÁT = félelmetes, erőteljesen előtörő, környezetéből kiemelkedő hímistenség.

Ennél a definíciónál jegyezzük meg, hogy őseink értelmezésében a hegység, csak úgy, mint az egyedül álló kőszikla, általában férfi jelkép volt, ellentétben a hegyek között óhatatlanul és szükségszerűen előforduló völgyekkel, amelyek nőiség jelképek voltak. Ebben a képben elsősorban már a hegyek, a végtelennek tűnő hegységrendszer dominál.

Nincs azonban a két megfogalmazás között akkora különbség, hogy bármelyiket előtérbe kellene helyeznünk a másik rovására, vegyük inkább úgy, hogy szépen kiegészítik egymást.

Egyesítsük itt is a két változatot és írjuk le, hogy őseink szerint a KÁRPÁTOK = félelmetesen, meredeken előtörő, környezetéből kiemelkedő, hímistenséget szimbolizáló kőhegyek – és ugye mennyire igazuk van!

A KARpat szó olyan értelmű vizsgálatától, amely a KAR = KÖR = kör, körív, koszorú feltételezésből indul ki, bár nagyon kínálja magát, eltekintek, őseink ugyanis szerintem előbb tapasztalták meg a Kárpátok „nagy hegység” voltát, mintsem a koszorú jellegét, és egyébként is, ebben az esetben mi akadályozta volna őket abban, hogy az Alpok keleti nyúlványait a körhöz csatolják!

Hasonló metodikájú, első, a „Magyar Karácsony, több százezer éve!” c. tanulmányom megjelentetése, fogadtatása kapcsán, kissé szkeptikusan szemléltem, hogy a HunHír.Hu portál kettő-háromezer visszatérő olvasója közül mindössze ötöde kattintott rá a cím alapján, és nem tudhatom, közülük mennyien olvasták el, és hányan értették meg fő mondani valóját!? Holott a címe elég provokatív volt, a tartalma pedig annál egy kicsit több is talán. Véleményt, kritikai észrevételt, kemény bírálatot nem kaptam, pedig arról szól, hogy hány százezer éves is akkor, egyre több bizonyítékkal alátámasztva immár, a világon egyedül álló gyönyörű magyar nyelvünk és ősi kultúránk? Hol vagy, magyar identitástudat!?

Nem bántani akarok, csak szolgálni, és hangosan gondolkodtam egy kicsit.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Az óriások elveszett faja - Patrick ChouinardAz óriások elveszett faja
Könyv - Bolti ár: 4 500 Ft
Internetes ár: 3 990 Ft
11% internetes kedvezménnyel
A kék vér gyermekei III.  Utazás az aranykorba - Agnes Golenya PurisacaA kék vér gyermekei III. Utazás az aranykorba
Könyv - Bolti ár: 3 500 Ft
Internetes ár: 3 150 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Titkos társaságok fogságában - Összeesküvés elméletek sorozatTitkos társaságok fogságában
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Globális felmelegedés-ipar - Összeesküvés elméletek sorozatGlobális felmelegedés-ipar
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Atilla fia, Csaba királyfi - Lezsák SándorAtilla fia, Csaba királyfi
Könyv - Bolti ár: 2 600 Ft
Internetes ár: 2 210 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2018 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat