HunHír.info

2018. Fergeteg hava 24. nap, Magyarka napja.

Ha tüzelő kell, ott az erdő, vihetik!

2008. augusztus 11.
HunHír.Hu-információ

Szerkesztőségünk egyik rózsás kedvű tagja, a Móricka-balhén felbuzdulva előkapart pár régebbi számot. Egy téli lapszámban a tücsök-hangyákra emlékeztető, tragikomikus írásra bukkant, s egy másik kollégánk vette a fáradságot, és begépelte, hogy mindezt a HunHír.Hu olvasói elé tárhassuk. Hát íme.

Magyar Menedék - Hamis zászlós



Kedves Pali Bátyám!

Szívemet öröm járja át, és megremegek a gondolattól, hogy segíthetek. Segíthetek úgy is, hogy tudok róla, és naná, hogy segíthetek úgy is, hogy nem tudok róla, legfeljebb csak később értesülök róla. De az is boldogság kedves Pali bátyám, de mekkora boldogság! Mert boldogság ám az is, ha később tudom meg. Mert a nyomaték a segíteni akaráson van, mi máson, nem igaz? Hisz emberek vagyunk, nem az őserdőben élünk, mint sok állat!

És büszke is vagyok! De milyen büszke! Büszke vagyok azért, hogy benne vagyok abban a három egész hat tized millióban, aki munkájával eltarthat, eltart magával együtt tízmilliót. A gyerekeket, a nyugdíjasokat és azt a pár százezer, esetleg millió honfitársamat, aki nem tud, vagy egyáltalán nem akar dolgozni.

Ismerek olyat, aki életében nem dolgozott, de miért is tenné, mikor annyi fontosabb dolog van a munkánál! Minek is dolgozna, hisze segítek rajta én, aki erre képes vagyok, és bejáratott munkahelyem van, fizetéssel! De mekkora fizetéssel! Uram-atyám! Tehát segítek! Mint Timur és csapata! Segítek rajtuk, mert segíteni jó! De milyen jó!

Azt tetszik kérdezni mi van akkor, ha elfogy a hivatalos segítség? Mi lenne? Akkor segítek úgy, hogy csak később veszem észre, hogy segítettem. És annak is örülök, hogy itt élnek, itt laknak velünk egy városban, egy faluban, mert ha segítség kell nekik, akkor nem kell órákat utazniuk esőben-sárban, csak átugranak és megkapják.


Ha tüzelő kell, ott az erdő, vihetik! Ha tyúkocska kell, mert vendég jön hozzájuk, vagy éhesek szegények, akkor ott van a kertem, benne a sok baromfi, hisz van elég, mindenki láthatja. Ők ne látnák? És akkor sincs semmi baj, miért is lenne, ha engedély nélkül elveszik! Esküszöm, hogy nincs! Hisz' azért vette , vitte el azt, ami az enyém volt, és most már az övé, mert szüksége volt rá, mert kellett neki! Nekem is kellett, de én lemondok róla! Le én! Elvette, hagy vigye!


A gyerekemet is úgy engedem iskolába, hogy adok neki kétszáz forintot uzsira, és még egy ötvenes WC-re. Hisz az a sok kis ragyogó arcú gyerkőc, aki a gonosz tanárok miatt tizennégy évesen még mindig a harmadikat járja, csak úgy juthat mellékjövedelemhez, ha saját magát nevezi ki az iskola WC-s nénijének.

Ez is öröm ám, kedves Pali bátyám, de mekkora öröm! Hisz' ő már az iskola mellett pénzt keres, dolgozik, nem arra vár, hogy segítsék! Ilyenkor is szívesen ad ám a magamfajta, hisz' örülök, hogy adhatok! És az is hatalmas érzés, hogy a megadózott pénzemből, jövedéki adót, személyi jövedelemadót, és mindenféle huncut kötelezettséget befizethetek, hisz' ettől lesz nekem egyszer nagyon jó! Persze, most is jó! Hazudnék, ha azt mondanám, nem jó. És persze, ebből kapnak a többiek, akik esetleg semmit nem fizetnek, mert nekik nem adatott meg, hogy fizessenek.


Majd én leveszem a többség válláról a terheket, hisz nekem van miből, mert van munkahelyem. És az sem baj, ha a közösből kapott kicsi kis pénzt játékgépekbe dobálják, mert szórakozni is kell az embernek, nem csak... majdnem azt mondtam, dolgozni.


És az is örömmel tölt el kedves Pali bátyám, hogy az általunk demokratikusan megválasztott nagyszerű hölgyek és urak, az én pénzemből ülnek ott és teszik fontos dolgukat Országunk Házában. Sokszor elnézem vásott vitáikat, hallgatom pazar szóáradataikat, és mosolygok magamban. Lám-lám! Az én pénzemből micsoda országépítő, nagyszerű viták kerekednek, és mindezt azért teszik, hogy nekem jó legyen! De milyen jó! Már most is jó, és ez csak fokozódhat! Egész beleborzongok, hogy milyen csodálatos lesz itt minden, ha ez így folytatódik.

Sietve teszem hozzá, hogy az én pénzemen. És milyen szívfacsaró érzés, azt még szavakba önteni is nehéz, amikor néhány szegény, jobb sorsra érdemes honfitársunk, esetleg megtéved, és milliárdokat síbol el. A szívem szakad! Főleg akkor, ha ezt mondjuk egy bankár teszi. Hát persze, hogy elkél a segítség, és az én pénzemből konszolidálják azt a fránya bankot, ahol az a szegény ember megtévedt. Naná, hogy konszolidáljuk, hisz ő is a mi kutyánk kölyke, nem hagyhatjuk a szarban!

És akkor még nem beszéltem szegény megtévedt politikusokról, akiknek szintén kevés a fizetésük, és egy kis trükkel próbálnak több pénzhez jutni, jobb életet élni. Hát nem megérdemlik? Hisz' minden rezdülése áldott lelküknek arról szól, hogy hazánkat kivezessék a labirintusból, melybe tévedésből kerültünk. Elnézem vezetőinket! A vékony szemüvegest, és a kicsi mokányt. Büszkeség járja át a szívemet, hogy én is magyar vagyok, mint ők! Az egyik azt mondja "á", erre a másik rávágja, hogy nem jó, mert "b"! Erre az első azt mondja, megcsináltuk, erre a másik azt mondja megcsináljuk. Én meg csak ülök ott a tévé előtt, és azt mondom magamban: ez igen, ez minden pénzemet megér, hisz ezek tudják, hogy mit akarnak!


És dehogy érdekel engem ezek után, hogy mennyi a vizitdíj, meg a tandíj, és hogy van-e kórházi napidíj, mert mire odakerülök, nem lesz miből kifizetnem. Hisze' egész életemben adtam és adok, hogy a többieknek, a rászorulóknak is legalább annyira jó legyen, mint nekem, akinek megadatott, hogy dolgozhatok és adhatok.


Őszintén remélem kedves Pali bátyám, levelem nem meríti ki a gyűlöletbeszéd fogalmát, hisz' szívből és jóindulatból íródott, és azt is remélem, hogy nem bántottam meg benne sem népcsoportokat, sem személyeket.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci - immáron negyedszer - egy szál alsógatyában jött haza tegnap délután a mínusz hat fokos hidegben. Két jobb sorsra érdemes honfitársunk levetkőztette őt a falu szélén, mondván ők is fáznak, kell nekik a meleg cucc. Ha már ott voltak, elvették Zsocikám karóráját is, mert még azt sem tudták szegények, hogy mennyi az idő. Persze, náluk maradt a fiú pénztárcája is, mert éhesek is voltak és pénz se volt náluk.

Aztán felpattantak Zsocikám bicajára - mégis gyorsabb úgy közlekedni, mint gyalog - és elhajtottak. Zsoci egész este csak ült a kályha mellett, és mosolygott. Azt mondta, örül, hogy megint segíthetett, hogy megint adhatott.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A kék vér gyermekei III.  Utazás az aranykorba - Agnes Golenya PurisacaA kék vér gyermekei III. Utazás az aranykorba
Könyv - Bolti ár: 3 500 Ft
Internetes ár: 3 150 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 990 Ft
9% internetes kedvezménnyel
Birodalmak alkonya - Bogár LászlóBirodalmak alkonya
Könyv - Bolti ár: 3 300 Ft
Internetes ár: 2 805 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? - Dányi LászlóMiért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?
Könyv - Bolti ár: 2 000 Ft
Internetes ár: 2 000 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Enki elveszett könyve - Zecharia SitchinEnki elveszett könyve
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 5 391 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2018 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat