HunHír.info

2018. Áldás hava 22. nap, Obi napja.

A Hangya életre kelhetne

2005. január 08.
G. Kirkovits István

Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke szakmai szempontok alapján figyeli Magyarország lépéseit az uniós csatlakozáshoz. A vállalkozások területén is nagy tapasztalattal rendelkező elnök és munkacsoportja ajánlásokat tett a központi költségvetés jellemzőinek meghatározásához, és a magyarországi kisvállalkozások helyzetét javító elgondolásait is megfogalmazta. Ezek a kérdések azért fontosak, mert hamarosan a kormány, illetve a parlament elé kerül a kamaráról szóló törvény módosítása, s nem mindegy, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások érdekeit milyen mértékben veszi figyelembe a jogszabálygyűjtemény. A BKIK, tagjainak véleménye alapján, lopakodó költségvetésnek ítéli a jövő évre szóló tervezetet, amely összességében mindenképpen terhet ró az adózás szempontjából olyannyira fontos rétegre.

Magyar Menedék - Nemzeti Könyvhét 2018

 Az 1990-es fordulat után hosszú ideig kötelező volt a vállalkozók kamarai tagsága. Ezzel kapcsolatosan pro és kontra vélemények is megfogalmazódtak, törvényi szabályozás szintjén is foglalkozott a kérdéssel a parlament.

 Utoljára 2000-ben volt kamarai törvénymódosítás ez megszüntette többek között a kötelező kamarai tagságot. A BKIK-ban ugyanaz a helyzet, mint a nyugaton tevékenykedő önkéntes tagságú kamaráknál, vagyis az összes valóban működő vállalkozás 7,9 százaléka önkéntes alapon kamarai tagságot létesít. A kilencezer vállalkozójával ez az országban a legnagyobb tagsággal bíró gazdasági önkormányzat.

 Adva van ugyebár a kamara és vannak különböző érdekképviseletek. Csakhogy ezekről keveset tud az átlag állampolgár, sőt az is megállapítható, hogy az érdekvédelem idehaza gyermekcipőben jár.

 Csak Budapesten 157 szakmai, gazdasági és munkaadói civil szervezetet jegyeztek be. Talán az is a baj, hogy túlságosan is elaprózódott az ereje ezeknek az érdekcsoportoknak és gyengék.

 Akkor az lenne a megoldás, hogy a kamara képviselje maximálisan a kis- és középvállalkozások érdekeit?

 Ismét módosítják a kamarai törvényt, a kormány október elsején tárgyalja a tervezetet, szerencsés esetben november-decemberben parlamenti végszavazásra kerülhet. A törvénymódosítás továbbra is meghagyja a kamarát köztestületi jellegében. Tagságától függetlenül minden vállalkozó képviseletében működik.

 A multiéban is?

 Igen. Azokat a merev szabályokat, amelyeket a 2000-es módosítás hozott be, reményeink szerint feloldja az új törvény, a kamara szervezeti felépítését, rendjét rábízza a kamarákra, és ezt nem írja elő kötelezően.

 Ez kicsit furcsán hangzik, mit takar valójában?

 Jó, lefordítom. A valós tagságnak megfelelően alakíthatom a szakmai osztályokat, tagozatokat. Ha például Budapesten a sok szolgáltató vállalkozás a jellemző, vagy sok a kisvállalkozás, akkor az ő érdekükben testre szabott szervezeti struktúrát és képviseleti rendszert lehet kialakítani.

 Elnök úr! Személy szerint engem abszolút nem érdekel a multinacionális vállalatok érdekvédelme, viszont úgy gondolom, hogy a kisvállalkozások, az egyéni vállalkozók érdekvédelme, segítsége a legfontosabb feladat.

 A BKIK-ban is főleg a kisvállalkozások vannak jelen. Ők azok, akiknek elsősorban szükségük van azokra a szolgáltatásokra, szakmai segítségre, amit a kamara az alapszabályában rögzítetten felvállalt. Alkalmas arra, hogy úgymond nagyságképző legyen, hiszen amilyen gondolatokkal, problémákkal, nehézségekkel egy mikrovállalkozás nem tud megküzdeni azt mind az érdekképviseletben, mind a szolgáltatások terén felvállalja.

 Jövő tavasszal uniós tagok leszünk. Igaz, hogy 600 ezren azt mondták, hogy nem, főleg így nem, de hát sajnos a helyzet így alakult, tudomásul kell venni. Ha már ott leszünk és persze most előtte is, felvetődik tengernyi kérdés, hiszen a kommunikáció csak az emberek meggyőzéséig működött. Öntől kérdezem, mi várható csatlakozásunkkor?

 Biztos gazdasági verseny lesz. Sokszor hajlamosak vagyunk magunkon kívül keresni a megfelelés zálogát, kritériumát, feltételrendszerét. Az EU-felkészülés valójában nem más, mint a következők összessége: minőség, határidő, ár, vállalkozói etika, vállalkozói magatartás. Az is kiemelkedően fontos, hogy tudjuk-e követni a nyugati fogyasztói szokásokat. Innen is felhívnám minden vállalkozótársam figyelmét: a fogyasztói szokásokhoz kell alkalmazkodni, ha versenyben akarnak maradni. Ezek sokkal nagyobb léptékben és gyorsabban fognak változni, mint az elmúlt években. Aki ezeket az árukínálattal, a minőséggel, az árral követni tudja, az marad versenyben, aki nem, lemarad. Minél kisebb egy szervezet, annál borúlátóbban ítéli meg a helyzetét, és beruházási ambíciói is annál visszafogottabbak. Minél inkább magyar tulajdonosról van szó, annál kedvezőtlenebbül ítéli meg pénzügyi, likviditási helyzetét hazánkban. Ha a szabályozások versenyéről van szó, s most az látszik, lényegében nem változnak meg az adóterhek.

 A szűkszavú és egymásnak ellentmondó híradásokból is azért arra lehet következtetni, hogy budapesti példánál maradva, növekedni fognak a terheik.

 Vállalkozótársaim megnyilvánulása alapján úgy vélem, hogy lopakodó költségvetéssel van dolgunk. Látványosan ugyan nem terheli tovább újabb adótételekkel a vállalkozókat, de finom módosítások miatt mégiscsak a pénztárcájukba kell nyúlniuk. Például az áfa-kérdés néhány ágazatot elég nehéz helyzetbe hozhat. Az idegenforgalom, a vendéglátás, az árufuvarozás, a szállítmányozás magasabb áfa-kulcsba kerülhet. Nézzük konkrétan a fuvarozást. Ha magasabb áfa-kulcsba kerül, azt a gazdaság minden szereplője megérzi és a végső fogyasztó fizeti meg mindezt. A cégautók körüli helyzet, a környezetterhelési adó, a kutatásfejlesztési díj, mind mind kis tétel ugyan, de összességében a költségvetés bevételi oldalának egyfajta lopakodása.

 Az átlagembert elsősorban a munkaerőpiac érdekli. Az emberek hajlamosak arra, s ez valamilyen szinten érthető, hogy féltik munkahelyüket. Jelenthetnek-e konkurenciát a hazai munkaerőpiacnak a hazánkkal együtt csatlakozó országok?

 Véleményem szerint nem jönnek nagy számban az ön által említett országokból. Elsődlegesen nyugati orientációt figyelhetünk meg. A munkaerőkérdéssel más jellegű problémák adódnak. Budapesten strukturális és abszolút értelemben munkaerőhiány van. Bizonyos szakmákban hiányzik a jól képzett szakember. A kamara minden évben készít munkaerő-prognózist, ahol megkérdezi a vállalkozókat, 3, 6, vagy 9 év múlva milyen szakmunkásokra lenne szüksége. Ennek függvényében mondhatom, hogy a képzési rendszerünk rugalmatlan, s nem tud igazodni a valós kereslethez. Attól is lehet tartani, hogy még az EU elszívó hatása is érvényesül. Az is gondot jelent, hogy túlságosan sokban kerül a munkaerő.

 Ajjaj, ez kemény kitétel. Most sokan joggal felhorkannak, hogy hol vagyunk még az uniós fizetésektől.

 No nem azért kerül sokba a magyar munkaerő, mert sokat fizetünk az embereknek, hanem rendkívül magasak azok a közterhek, járulékok és adók, amelyek terhelik a személyi kifizetéseket. Uniós és csatlakozó országok viszonylatában is csökkenteni kellene ezeket az adótételeket.

 Ha valaki nem találja meg idehaza a számítását, akkor veszi a vándorbotot.

 Kétfajta gond lehet a munkaerő-áramlással. A jó szakembereink egyéni vállalkozóként megjelenhetnek az EU-ban. Elmennek például a magyar vállalkozásokból, mert például egy építési vállalkozó szervezett formában nem tudja őket kivinni munkára. A munkaerő ilyen jellegű áramlása korlátozva lesz az unióban, amelynek összes országában egyedi, engedélyezési eljárás van. Mondjuk egy építési vállalkozó hiába kap Bécsben jó és kifizetődő feladatot, ha nem tudja kivinni saját 80 szakmunkását, mert nem kap rá engedélyt.

 Ha egy magyar vállalkozás magyar alkalmazottait nem tudja külföldön munkához juttatni, akkor megint csak szellemi tőkéjét, ötleteit válthatja aprópénzre.

 Igen, vagy arra kényszerül, hogy létrehozzon mondjuk Bécsben egy céget. Ezt osztrák cégnek minősítik, annak minden előnyével és hátrányával. Mondjuk egy Ausztriában induló cég általában az utóbbival szembesül. Olyanok az adóterhek, szociális előírások, munkáltatói kötelezettségek, hogy elveszíti azt a versenyelőnyt, amivel egy magyar székhelyű cég rendelkezne.

 Ez megint fából vaskarika.

 Nem működik a viszonosság. Hazánkban sokkal lazábban kezeli a jogszabály és a munkaügyi hivatal a külföldiek munkavállalását, laza a munkaerőpiac ellenőrzöttsége. Bizonyos ellenőrzésekkor tízezres létszámban lehet találni nálunk mondjuk munkavállaló osztrákokat. Többségük vezető beosztásban van, és mégsem rendelkeznek sokan a szükséges munkavállalási engedéllyel. Hazánk gazdaságföldrajzi elhelyezkedése alapján is fontos lenne olyan munkaerő-piaci megállapodásokat megkötni az osztrákokkal, olaszokkal vagy svájciakkal, amelyek előrelépést jelentenének az eddigi időszakhoz képest.

 Hát én azt igencsak hiú ábrándnak gondolom, hogy hipp, hopp nyissunk cukrászdát Bécsben.

 Külföldi vállalkozáshoz, ha nem egyszerű árukereskedelemről van szó, kinti cégeket kell létrehoznunk, és német, osztrák cégként működtetnünk. Erre nagyon kevesek képesek a mieink közül. Nincs megfelelő pénzügyi hátterük, így túlságosan nagy az anyagi kockázat.

 Honfitársaink körében idén Horvátország volt a sláger. Nagyon sokan azt mondják, hogy erősíteni kell a belföldi turizmust, hogy valamilyen szinten kompenzálni tudjuk megcsappant idegenforgalmi bevételünket. Sokan bírálják a főváros vezetését is a nem megfelelő idegenforgalmi projektek miatt.

 Azt elismerve, hogy soha annyi pénzt nem költött még városmarketingre, mint idén, vitába is keveredtem a főváros vezetésével. Vállalkozótársaim ugyanis azt prognosztizálják, hogy rossz évet zárnak az idegenforgalom és a vendéglátás területén. A főváros nélkül ezeket a tevékenységeket nem lehet elvégezni, hiszen neki joga és egyfajta kötelessége a koordinációs feladatok elvégzése. Egy olyan egyeztetést szeretnénk, ami szorosabb munkamegosztást és együttműködést ígér a vállalkozók, a fővárosi és a kerületek vezetése, valamint az országos költségvetésben az ezen ügyekért felelős emberek között. Elaprózottan, most egymással sem különösképpen kommunikálva próbálják a vállalkozók különböző szolgáltatásaikat eladni, és nem igazán kapcsolódnak azokhoz a programokhoz, amelyeket a főváros és az országos szervezetek próbálnak előkészíteni. Sok szolgáltató összefogására van szükség, hogy öt-hat napig nálunk maradjon a külföldi.

 Egy fontos kérdésről még nem beszéltünk, ez is a rendszerváltozásnak nevezett dolog szüleménye.

 A kényszervállalkozásokról van szó. Ez a kategória mindaddig meglesz, amíg a bérek közterhei és járulékai ilyen magasak Magyarországon.

 Ugye vannak kis- és középvállalkozások, és van egy olyan kifejezés is, hogy mikrovállalkozás. Sokan azt sem tudják, mi az.

 Ezek a régi értelemben vett iparos mesterek egy-két segéddel. Ők nem képesek a pályázati rendszerekben önerőt biztosítani, felhasználni és ezt kimutatva lehívni a költségvetési pénzeket. Ezért sem lehetne kritérium az önerő teljes egészében való elköltése, illetve annak bizonyítása, mert nincs nekik anyagi tartalékuk, forrásuk.

 Más téma. Egyik oldalon a bevásárlóközpontok, másik oldalon a sarki fűszeres.

 Nincsenek olyan programok, amelyek a kis- és a középvállalkozásokat hozzák helyzetbe. Gondolok itt például beruházási adókedvezményre, amit az iparűzési adóból mindenki igénybe vehetne. Amilyen adókedvezmény-rendszert a főváros működtetni szeretne, az nem járható, mert annyira szigorú a kritériumrendszere, hogy tavaly egy vállalkozó sem tudta igénybe venni. Bécsi mintára lehetne viszont különböző programokat szervezni. Gondolok itt a bevásárló utcákra. Amikor több tucat vállalkozót összeszervezünk és a város egy részét egy ütemben rekonstruáljuk és töltjük meg felújított funkciókkal. Például a Rákóczi utat másképpen nem újíthatjuk fel. Egy-egy szakasz szakmai rehabilitációjára társaságokat kell alapítani, amelyek sok vállalkozót fognak össze a kereskedés a vállalkozás és a szolgáltatás területén.

 Nekem akkor is a sarki fűszeres a vesszőparipám.

 Igen, egyre nagyobb igény van arra, hogy az emberek személyesen bonyolítsák le a vásárlást, ne úgy mint a bevásárlóközpontban. Hogy ezek a boltok tudják tartani a versenyt, össze kell nekik is állniuk. Közös marketinggel, információbázissal, könyveléssel, logisztikával és árubeszerzéssel. Ha 10-15 belvárosi fűszeres összefog, költségtakarékosan tud tevékenykedni.

 Egyedül nem megy?

 Nem, ezért szorgalmazza a kamara, hogy szövetkezzenek a kisvállalkozók.

 Mint régen mondjuk a hangyaszövetkezet?

 Igen, jó példát említett.

2003. szeptember 19.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Trikolór Naptár 2018 - Magyar Trikolór naptárTrikolór Naptár 2018
Naptár - Bolti ár: 2 300 Ft
Internetes ár: 2 070 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Gyógyítások a méhészet termékeivel - Kovács József természetgyógyászGyógyítások a méhészet termékeivel
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 950 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Népvándorlás - Vaclav Klaus - Jirí WeiglNépvándorlás
Könyv - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 990 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Észpörgető társasjáték - Hajnal és LegendÉszpörgető társasjáték
Társasjáték - Bolti ár: 7 500 Ft
Internetes ár: 6 990 Ft
7% internetes kedvezménnyel
A Voynich kézirat - Dr. Stephen Skinner - Rafal Prinke - René ZandbergenA Voynich kézirat
Könyv - Bolti ár: 6 990 Ft
Internetes ár: 5 990 Ft
14% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2018 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat