HunHír.info

2017. Áldás hava 21. nap, Csóbán napja.

Az ördög hiába mutatja magát angyalnak – avagy a kommunizmus természetrajza

2016. december 12. 15:22
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

voroscsillag.jpgNagyon téved, aki azt hiszi, hogy a kommunizmus ideológiája a huszadik gyermeke. Már a tizenkilencedik században bemutatkozott. Akkor sokan talán azt hitték, eszmei alapjai csak egy múló elmezavar tünetei egyes doktriner szerzőknél, akik ugyan nem ismerik igazán sem az embert, sem a társadalmat, ámde mindenre van gyógyírjuk. Egyszóval lekicsinyelték működésük veszélyességét.

Nos, pontosan egy ilyen doktriner volt Étienne Cabet (1788-1856) francia politikus, publicista, forradalmár. Az 1830-as évektől önmagát szocialistának tekintő Cabet írásaiban állandóan a franciaországi állapotokat ostorozta és a munkások életkörülményeinek javítását követelte. Lapját (Le Populaire) be is tiltották. „Le Vrai Christianisme suivant Jésus-Christ” (Igazi kereszténység) című művében a kereszténység és a kommunizmus megbékéltetését tűzte ki célul.

Álnéven megjelentetett „Utazás Ikáriába” (Voyage en Icarie) című regényében egy utópista társadalom megvalósításában látta az emberi boldogulás egyetlen lehetőségét. Műve az egzisztenciális helyzetükkel elégedetlen francia munkások valóságos „evangéliuma” lett.

A regényformában írt könyv egy fiatal nemesnek egy távoli szigetre való útját mutatja be. A szigetlakók túl vannak egy kommunista forradalmon. Az ifjú lord lelkesedik a demokráciáért.
Cabet szerint az e szigeten megszervezendő munkásállam a legideálisabb emberi közösségforma, amelyben az emberek teljes egyenlőek és vagyonközösségben élnek.

Részletesen leírja elképzeléseit. A nép ezer közösségre osztott, fővárosa Ikária. A városok és a közösségek építészetileg szigorúan szimmetrikusan rendben felosztottak. Középen a főváros helyezkedik el. A szigetközösség képviselőit demokratikus úton választják: bizottságokat hoznak létre, melyek a közösség javára döntenek. Mindenki együtt étkezik pazar étkezőhelyiségekben. Az „ikáriai szakácskönyv” a legegészségesebb és legjobb étkeket kínálja mindenkinek.

Szakértői bizottság döntenek az emberek életformáiról, így ruházatukról. Minden eseményhez egyenruhák készülnek rugalmas anyagból, hogy több méretnek is megfeleljenek. Egy önkéntes öncenzúra nélkülözhetővé teszi a rendőrség minden formáját. Egy „nemzeti” újság, amit mindenki megkap, beszámol minden ikáriai eseményről. A nevelés pedig egy alapképzésből és egy tizenkét éves erkölcsi tanításból áll. A nők 17 évesen, a férfiak18 évesen hagyják el az iskolát. A nőket 50, a férfiakat 65 évesen nyugdíjaztatják.

Cabet utópiájában minden ember tökéletesen elégedett és boldog. Egy olyan utópikus társadalmat ábrázol és ajánl, mely megelégedik az ember anyagi, testi szükségleteinek kielégítésével, vegetatív funkciói minél teljesen kihasználásával, s ezen túl semmivel sem törődik. Az embert csupán anyagi lénynek tekinti, aki nem függ Istentől, csak önmagától.

Mindez persze, mondhatnók, kísértetiesen emlékeztet Madách Tragédiája falanszteri színére. Ám ez még korántsem minden. Cabet kidolgozta a maga kommunista krédóját, hiszekegyét. Egy fölöttébb tanulságos tanulmány ismertette is ezt egykor. Íme:

„Communistikus Hiszekegy

A természet. Nem hiszem, hogy a mindenség a véletlen műve, hanem hiszek a dolgoknak egy ős okában, a melyet természet -nek nevezek. Hiszem, hogy haszontalan és veszélyes dolog egyáltalában kutatni akarni ezen ős-ok mibenlétét, mert az emberi értelem nem eléggé tökéletes arra, hogy azt felfogja és megismerje és rendszerint minden ilynemű fürkészés csak viszálykodást és véleményeltérést szül. Hiszek azonban ezen természetnek végtelen értelmében és előrelátásában, hiszem, hogy mindenható, legbölcsebb, legigazságosabb, legjobb és jótékony.

A szerencse. Hiszem, hogy a természet akarata szerint az embernek a földön boldognak kell lennie Hiszem, hogy a természetnek körülötte levő alkotásai, továbbá saját szervezete, jelesen pedig esze és értelme, elegendő arra nézve, hogy e szerencsét megtalálhassa. Hiszem, hogy az, ha az ember szerencsétlen, nem a természet akaratának, hanem az emberiség ős tudatlanságának, tapasztalatlanságának, s első tévedéseinek, továbbá az életbe léptetett visszás intézményeknek, a hamis társadalmi és politikai szervezetnek tulajdonítandó, melynek kezdete belenyúl a barbarizmus időszakába.

Ős-tudatlanság. Hiszem, hogy az emberiség a vadság egy bizonyos állapotával kezdte életét, hogy az ember kezdetben hasonló volt az állathoz, teljesen tudatlan, a mint ezt az újonnan felfedezett országokban a vad népeknél találjuk. Hiszem, hogy ezen általános tudatlanságnak következménye az, hogy mindenütt az erő, háború és hódítás joga jutott érvényre; a rabszolga, nő és gyermekek élete és halála fölötti jog, a kínzások, a babona, a vattás tisztelete, a rendek és kasztok, a születési előjogok, s egyáltalán a jogban, nevelésben és vagyonban uralkodó egyenlőtlenség, mind csakis ezen őstudatlanság szüleménye. Hiszem, hogy czélszerűtlen és esztelen dolog a régi népek bölcsességét, ártatlanságát, s tapasztalatlanságát visszaidézni akarni! Mert minél közelebb megyünk az emberiség bölcsőjéhez, annál fiatalabbnak, de egyszersmind kevésbé felvilágosult és tapasztaltnak találjuk azt, míg ellenben az emberiség mai nap sokkal érettebb és tapasztalat-dúsabb, mint volt bármely más előző korban.

Hiszem, hogy a társadalmi és politikai szervezet még mindenütt igen tökéletlen és hibás, de ezen nincs mit csodálni, hiszen az emberiség még igen fiatal! Az értelem. Hiszem, hogy az ember valója szerint értelmes, tökélyesülésre képes és társulásra hivatott lény. Hiszem, hogy csak nagyon csekély azon emberek száma, akiknél az értelem valóban az, amivé lehetett volna, ha fejlődése helyes politikai szervezet alatt ment volna végbe. Hiszem mindazonáltal, hogy az értelmi tehetség, az intelligentia, amely az embert a többi élőlényektől megkülönbözteti, ha a tapasztalat által megélesittetett, elegendő arra, hogy az emberiséget tökéletesebbé tegye.

Tökélyesülésre való képesség. Hiszem, hogy az ember saját mivolta szerint, a nevelés és tapasztalás által képessé lesz a tökélyesülésre, és hogy az emberiség kezdettől fogva egész a mai napig folyton tökéletesedett; hogy jelenleg képzettebb, mint volt bármely előző korban és hogy lehetetlen meghatározni, meddig fog még tökéletesedni. Társulás. Hiszem, hogy az ember önnön mivolta szerint társas életre született és hogy tényleg mindenkor és mindenütt kisebb-nagyobb társaságokban élt. Hiszem, hogy a társadalom természetes valami és hogy amit polgári, vagy politikai társadalomnak neveznek, nem egyéb, mint folytatása, fejlődése és tökélyesülése a természetes társulásnak az ész és tapasztalás útján.

Természetes jóság. Hiszem, hogy az ember, mivel természete szerint társas életre született, épen ezen oknál fogva természetesen vonzódik a hozzá hasonlóhoz, hogy embertársával együtt érez, iránta könyörületes, szeretetteljes, jótékony, s kész testvérein segíteni, őket gyámolítani. Hiszem, hogy a testvériség, szeretet, odaadás, természeti sajátságok, vagy ösztönök, melyek az értelem és tapasztalás hatása alatt fejlődnek és erősödnek. Hiszem, hogy az emberiség bűnei általában a hibás politikai és társadalmi szervezet kifolyásai, legfőként pedig az egyenlőtlenségéi, amely önzést, közönyösséget, irigységet és gyűlölséget támaszt. Hiszem, hogy meg fog szűnni minden bűn és helyét a polgári szeretet és odaadás fogja elfoglalni, ha a társadalmi és politikai szervezetben az egyenlőtlenség helyébe az egyenlőség fog lépni.

Testvériség. Hiszem, hogy a természet közös anyja az emberi nemnek, hogy az emberek egyformán gyermekei neki, s azért egymás között testvérek és hogy az emberi nem, vagyis az emberiség, egyetlen családot képez. Hiszem, hogy a természet nem osztotta fel gyermekeit kasztokra, osztályokra, törzsekre, testületekre és kategóriákra; nem a természet rendelkezése az, hogy az egyik úr legyen és hatalmas, gazdagságban úszszék és semmit se tegyen, minden előjogot élvezzen és semmi terhet se viseljen, boldog legyen és tejben-vajban fürödjék, a másik ellenben rabszolga, alattvaló, szegény legyen, a munka alatt görnyedve minden terhet viseljen a nélkül, hogy a legkisebb előnyt is élvezné, szerencsétlen legyen, s legszükségesebbeket is nélkülözze! Sőt ellenkezőleg hiszem, hogy az emberek közli testvériség az egymás közli egyenlőséget fogja maga után vonni.

Egyenlőség. Hiszem, hogy a test-alkat, erő stb. közti külömbség semmikép sem zárja ki a jogok, kötelmek és boldogságban való részvétet, ép úgy, mint a gyermekek egymás közt való külömbsége nem szolgál akadályul arra, hogy egyaránt igényt tartsanak a szülők szeretetére, miként a polgárok között fennálló külömbség nem állja útját annak, hogy a törvény előtt egyenlők legyenek.

Hiszem, hogy a természet mindazt, ami e földön fellelhető, az egész emberi nem számára alkotta, mindent mindenki számára; hogy mindnyájuk részére ugyanazon szükségleteket rendelte, következőleg megadta a jogokat mindnyájuknak azon eszközökhöz is, amelyekkel e szükségleteket kielégíthetik, s meg vagyok győződve, hogyha a természet szétosztotta volna javait gyermekei között, mindegyiknek egyenlő osztalék jutott volna viszonyai és szükségletei szerint.

Hiszem azonban, hogy javait sohasem osztotta szét, hanem minden javait mindenkinek közös birtokul hagyta hátra és mindenkinek egyforma jogot is adott a földhöz és annak terményeihez, miként egyforma jogot adott a levegőhöz, világossághoz és a melegséghez. Nem hihetem, hogy a természet azért adott volna értelmet az embernek, s csak azért tette volna őt társulásra hajlandóvá, hogy az értelem és a társaság a testvéri viszonyt és a jog-egyenlőséget feldúlja. Ellenkezőleg hiszem, hogy azért adott neki értelmet, tökélyesülési képességet és társulási ösztönt, hogy az értelem és a társaság annál tökéletesebben megvalósítsa az egyenlők boldogságát.

Hiszem, hogy a társadalmi és a politikai egyenlőtlenség behozatala a természet törvényének megsértése. Hiszem, hogy ezen társadalmi és politikai egyenlőtlenség csakis azért keletkezett minden nem/élnél, mivel az emberiség a teljes vadság és tudatlanság állapotában kezdette élet-pályáját. Nem hiszem, hogy a népek szerencsétlenségének tulajdonképeni, s egyedüli oka a monarchiái kormányforma volna, minthogy a történelem úgy a köztársaságban, mint a monarchiában boldogtalanságot mutat fel.

Hiszem, hogy ezen egyenlőtlenség, mely csak a kisebbségnek biztosit gazdagságot és uralmat, az emberiség túlnyomó többségét pedig nyomorúságra és elnyomatásra kárhoztatja, okozza az országok és a népek bűneit, úgymint az önzést, hírvágyat, nagyravágyást, fösvénységet, érzéketlenséget és embertelenséget, a szegények részéről pedig féltékenységet, irigységet és gyűlöletet.

Hiszem, hogy ez képezi forrását minden versenygés és ellenségeskedésnek, minden rendetlenségnek és viszálykodásnak, az összeesküvéseknek és a lázadásoknak, a bűntetteknek és a szerencsétlenségeknek. És hiszem, hogy ezen eredmények mindaddig meg nem szűnnek, amíg ugyanazon ok fenn fog állani, és hogy az emberiség szerencsétlenségének egyetlen gyógyszere az lenne, ha az aristokraciai rendszer, vagyis a társadalmi és politikai egyenlőtlenség helyébe a demokrácia, vagyis egyenlőség lépne.

Tulajdon. Hiszem, hogy a természet akkép intézkedett, hogy a föld közös és osztatlan tulajdonuk legyen az embereknek, miként a levegő, a világosság és a melegség, hogy osztást csupán a termékekre és egyesek szükségleteire elkerülhetetlenül szolgáló dolgokra hozott be és hogy a közösség a legtermészetesebb rendszer. Hiszem, hogy a tulajdon tisztán emberi találmány és intézmény.

Hiszem, hogy a tulajdonjog behozatala majd minden nemzetnél, összefügg az egyenlőtlenséggel és az elidegenítői joggal, pedig ez tévedés, s talán a legszerencsétlenebb tévedés valamennyi között. Hiszem, hogy a tulajdonjog korlátlansága, a vagyoni viszonyok közti függetlenséget vonta maga után és hogy ez lett főforrásává a gazdagságnak és nyomornak, az emberiség minden bűnének és szerencsétlenségének. Hiszem, hogy e szerencsétlenségnek lényegileg szükségkép fönn kell maradnia mindaddig változatlanul, míg a tulajdonjog fenn áll és hogy a hatás megszűnjék, szükségképen az okot kell megszüntetni.

Hiszem, hogy az egyesek gazdagsága, s a többség nélkülözése helyett inkább az egész emberiség javát kell szem előtt tartani, s hiszem, hogy ez csak a természetes vagyonközösség által érhető el, bizonyos fokú tökéletesedés mellett. A mai szervezet hibái. Hiszem, hogy a mai társadalmi és politikai, valamint családi szervezet hibái oly szembetűnők és ismeretesek, hogy fölösleges azokra közelebbről rámutatni. A közösség rendszere (communauté). Hiszem, hogy a közösség három szempontból tekinthető, t. i. személy, vagyon és iparközösség.

Népközösség. Hiszem, hogy valamely nemzet, vagy nép a közösségben csupán egy testvérekből álló családot kell, hogy képezzen, egy oly társaságot, melynek tagjai egymás közt egyenlők, ép úgy a jog és kötelesség, mint a munka és élvezet tekintetében.

Hiszem, hogy ezen egyenlőségnek tökéletesnek és határnélkülinek kell lennie, amint mayának a lehetőségnek nincs határa. Hiszem, hogy a testvéreknek, azaz a társadalom polgárainak egyenlőknek kell lenniök, egyformán választók és választhatók legyenek mindnyájan, egy és ugyanazon elemi képzésben részesítendők, kell, hogy mindnyájan egyformán alávetve legyenek a törvénynek és egyképen dolgozzanak.

Felségjog. Hiszem, hogy a felségjog a népet illeti, amelyet ez az alkotmány és törvény által gyakorol. Alkotmány. Hiszem, hogy az alkotmányt a népnek kell megállapítania és elfogadnia, az határozza meg a közös lét alapjait, amennyiben elvileg minden kérdést eldönt, amely a táplálkozást, ruházatot, lakást, s több effélét illeti. Hiszem, hogy lehetne kézzel fogható és példákban feltüntetett indítványokat tenni, s hogy minden vitatkozás, a mely czívódássá fajulhatna, avagy jelentékeny bajokat idézhetne elő, elkerülendő, a közös lét alapjait illető vélemények u. i. most még csak egyéni jellegűek lehetnek; a néphez fog tartozni, minden dolog felett határozni.

Törvény. Hiszem, hogy a törvénynek az összakaratot kell visszatükröznie, hogy azt minden polgár által választott, képviselet fogja kidolgozni, ügy mindazonáltal, hogy amennyire lehet a nép-akarat méltányoltassék. Hiszem, hogy a törvény, ha ily módon mindenkinek hozzászólásával és beleegyezésével megalkottatott, szükségkép a közérdeket fogja szolgálni és senkinek sem fog alkalmatlan lenni egy oly törvénynek magát alávetni, amely a közös lét érdekeinek megfelelő.

Szabadság a közös létben. Hiszem, hogy a törvénynek, vagyis az össz-értelemnek és akaratnak mindaz! szabályoznia kell, amit a közrend és közjólét megkövetel, s hogy a közösségben a szabadság abból fog állani, hogy tehesse kiki azt, amit a törvény el nem tilt, s elhagyhassa azt, amit elő nem ír. Hiszem, hogy az egyenlőtlenség uralma alatt a nagy többségnek, amely a törvényhozásban részt nem vesz, egyáltalán semmi szabadsága nincs, ez azonban a közösségben meg van, minthogy itt senkinek sem kell más szabálynak engedelmeskednie, mint amelyet ő maga szükségesnek elismert.

Házasság a közös létben. Hiszem, hogy tekintettel a férfi és nő közt levő nemi viszonyra, a házasság leginkább megfelel az emberi méltóságnak, és ez leginkább képes az egyesek szerencséjét, s a közrendet biztosítani. Hiszem, hogy mindazon bajok, melyek a házasságoknál manapság észlelhetők, nem a házasságból önmagában véve származnak, hanem csak következményei az egyenlőtlenségnek és a kiházasítási rendszernek, s hogy az egyenlőség és közösség uralma alatt, jó nevelés és tökéletes választási szabadság mellett, amely csak az egyéni tulajdonságok és hajlamok szerint igazodik, szükség esetén megengedve az elválást is, a házasság csak előnyöket fog felmutatni és semmi rosszat. Hiszem, nem csak azt, hogy minden embernek meg kell házasodnia, hanem, hogy mindenki hajlandó is lesz ezt megtenni, ha a közösség kinek-kinek, mérsékelt munka fejében, biztosítja a lét eszközeit.

Család a közösségben. Hiszem, hogy a családos lét inkább megfelel a természetnek, mint a gyermekeknek elválasztása szülőiktől, s hogy ez egyike a legnagyobb élvezeteknek, amelyben az ember részesülhet; hogy a szülők és gyermekek között levő kölcsönös hajlam, bármily élet-eleven legyen is az, az egyenlőség és közösség rendszere szerint szervezett társadalomban egyet sem fog felmutatni azon bajok közöl, amelyek az egyenlőtlenségnek mostani rendszerével járnak.

Nevelés. Hiszem, hogy a közösségben mindennek alapját a nevelés képezi. Hiszem, hogy a nevelés czélja nem egyéb, mint az ember testi, erkölcsi és értelmi kiképzése. Hiszem, hogy a gyermekek általános, vagyis elemi nevelését egész a 16, 17, vagy 18-ik évig együttesen kell eszközölni, s e nevelésnek mindannyiokra nézve egy és ugyanannak kell lennie, a különös, vagyis hivatásbeli nevelésnek, valamint magának a hivatás gyakorlásának, csak e kor elértével kell kezdődnie. A közösség földterülete.

Hiszem, hogy az egyes országokat úgy kell tekinteni, mint a társadalom osztatlan birtokát. Hiszem, hogy a társadalomnak, vagy képviselőinek tisztjéhez tartozik, gondozni e közös vagyon kezelését, s a polgárok által való megművelését, nekik kell a terményeket összegyűjteni, az élelem, ruházat és lakáshoz szükséges eszközöket a különböző műhelyekben elrendezni, s a nyersterményeket és iparczikkeket szétosztani. Hiszem, hogy az ily gazdálkodásnak eredménye az lesz, hogy a határ-elkülönítések megszűnnek, minden sivár vidék termékenynyé tétetik, a mezőgazdaság megjavul, sokkal több hasznot hoz, kétszeres, háromszoros, sőt talán tízszeres eredménynyel fizetvén vissza a befektetett munkát. Ipar a közösségben. Hiszem, hogy az összes iparágakat úgy keli tekinteni, mint közös, társadalmi ipart, mely a közakarat kormányzása alatt áll. Hiszem, hogy a társadalomnak kell a munkát beosztania és vezetnie, ő neki kell felállítania a műhelyeket, azokat felszerelni, s a munkásokat berendelni.

Hiszem azt, hogy minden műhelynek egy külön iparágat kell művelnie, a munkásokat egy és ugyanazon szakban egyesítenie, s minden czikket nagy mennyiségben előállítania. Hiszem azt, miszerint a gépek, melyek jelenleg a szegényekre oly üdvtelen hatással vannak, a közösség rendszerében lehetőleg sokszorosítanotok, hogy minden kínzó, veszedelmes, vagy undort gerjesztő munkák a gépek által foganatosítandók, s hogy az emberi értelemnek teljes erejével azon kell lennie, hogy feltalálja azon módokat, melyek segélyével az ember szerepe csupán a gépek vezetésére fog szorítkozni.

Hiszem, hogy minden lehetőt meg kell tenni arra nézve, hogy a munka könnyű és kellemes legyen. Hiszem, hogy a munka különböző nemei, mivelhogy azokat a társadalom egyformán megköveteli, egyenlő becsülésben részesítendők. Hiszem, hogy a polgároknak, mind munkásoknak (ouvriers) kell lenniök, hogy mindenkinek a neki legmegfelelőbb mesterséget kell választania, s mindenkinek egyenlő ideig kell dolgoznia. Hiszem, hogy ily iparmódszer mellett cl lesz kerülve a kétszeres befektetés (double-emplois) és veszteség, ennek következménye pedig nagymérvű megtakarítás lesz és a gyártmányok legalábbis meg fognak tízszereztetni!

A közösség áldásos hatásai. Hiszem, hogy a közösség rendszere, mely mindenkinek jó nevelést és jólétet nyújt, minden rendellenességnek, bűn és gaztettnek elejét veszi, s a legtökéletesebb közrendet, békét és boldogságot biztosítja a polgárok részére. Hiszem, hogy a közösség távol attól, hogy a nyomor egyenlőséget hozza létre, inkább általános jólétet és egyenlőséget fog eredményezni.

Hiszem, hogy a közösség rendszere ellen nemcsak hogy nem tehető semmi oly kifogás, melyet könnyen minden nehézség nélkül nem lehetne megczáfolni, hanem azt is hiszem, hogy kívüle semmi más rendszer nem képes valamennyi társadalmi és politikai kérdést oly szerencsésen megoldani. Hiszem, hogy a közös létben nemcsak korhelyek, tolvajok, s naplopók nem létezhetnek, hanem a perek és csődbe jutások is teljesen ismeretlenek lesznek, törvényszékek, büntetések, börtönök, zsandárok, s hasonlók pedig egészen fölöslegesekké válnak.

Szükség, haszon, élvezet. Hiszen, hogy első sorban arról kell gondoskodni, hogy a polgárok a szükségletekkel ellátassanak; később mindazzal el kell őket látni, ami mindnyájokra nézve hasznos, s miután mindannyian egyenlőkép el lesznek látva szükséges és hasznos dolgokkal, lassankint arra is lehet törekedni, ami csupán kellemes, de azon kikötéssel, hogy ehhez mindenki törvényszerűen hozzá járuljon, s egyenlőkép vegye is ki abból részét, mert az élvezetben tökéletes egyenlőségnek kell uralkodnia!

Szép művészetek. Hiszem, hogy távol attól, mintha a szép művészetek elnyomandók lennének, e rendszer inkább azoknak kifejlődését és tökéletesítését fogja eredményezni, mert oly mértékben egy rendszer sem képes összpontosítani a nemzeti erőt; továbbá a közösséget semmi sem akadályozza abban, hogy a nyilvános emlékekben minden fényt és művészetet érvényre juttasson, s minden műveiben a legnagyobb elegantiát fejthesse ki polgárainak élvezetére. A közösség gyakorlati kivihetősége. Hiszem, hogy azon vélekedés, mely a közösséget agyrémnek és utópiának mondja, s mint ilyet elveti, nem egyéb előítéletnél, melynek beható tanulmányozás és vizsgálat után el kell oszolnia.

Hiszem, hogy a közösség, amennyiben mindenki számára egyenlő jólétet kell szereznie, s így nagy termelő erőre van szüksége, sokkal könnyebben létesíthető a nagy, kereskedelmet űző nemzeteknél, mint egy kis nemzetnél, ahol még ipar nincs. Hiszem, hogy ez manapság sokkal lehetségesebb, mint bármely előző korban, mivel most az ipar hatalmasabb, mint bármikor volt, s hogy évről-évre könnyebbé válik ennek megvalósítása.

A közösség behozatala. Nem hiszem, hogy erőszakos úton be lehetne hozni a közösséget, s hogy azt egy győzelmes kisebbség ráerőszakolhatná a többségre. Hiszem, hogy ha egy kisebb párt a nagy és kis birtokosok akarata ellenére a tulajdonjogot megszüntetni, s a mai vagyonos osztályt munkára szorítani akarná, az ily minden fenálló szerzési jogot, közbizalmat és existentiát feldúló vállalat sokkal több akadályba ütköznék, mint bármely más társadalmi és állami átalakítás. Hiszem, hogy eltekintve a nyilvános hatalom ellentállásától, maga a tunyaság ellentállása is elég volna arra, hogy az ügy zátonyra jusson. Hiszem, hogy a közösség csakis a közvélemény hatalma, a nép akarata, közmegegyezés, vagy legalább is a többség határozata, szóval törvény útján volna létesíthető.

Hiszem, hogy ha a közösségről szóló tan hamis alapokon nyugodnék, sohsem lehetne azt megvalósítani, mert a hamisat könnyen ki lehetne mutatni. De hiszem, hogy a communisták, akik e tant igaznak és legjobbnak tartják, minél kevésbé kételkednek annak jelességében és diadalán, annál örömestebb alávetik azt a megbeszélésnek. Hiszem, hogy esztelen és czélszerűtlen dolog volna fenyegetés és erőszakoskodás által az ügyet előmozdítani akarni, s hogy a communistáknak tanaik magasztos és kitűnő voltát türelmességök, s mérsékletök, jóakaratuk és testvéri szeretetők által kell mindenki, de leginkább azok iránt kimutatniuk, akik gyorsabb, vagy lassúbb léptekkel iparkodnak a reform útján előrehaladni. Hiszem, hogy a communistáknak csak akkor lehet igazi kilátásuk tervök megvalósulására, ha önmagukat reformálják, ha szorgosan kerülik mindazt, ami szakadást idéz elő, s ha példájuk által prédikálnak; s a társadalmi erények gyakorlásával ellenfelüket meggyőzik arról, miszerint a közösség nem egyesek szerencsétlenségét, hanem valamennyi embernek szerencséjét czélozza.

Hiszem, hogy tekintve az eseményeket, melyek manapság Európát előre nem sejthető átalakulásra készítik elő. mely vagy minden demokratikus sektát eltemet, vagy pedig az egyenlőség előrehaladásának végtelen útját fogja megnyitni: a communistáknak már csak hazafias érzületből kifolyólag, s a közösség iránt való érdeklődésből is minden egyéb szempontot és érdekel alá kell rendelniük annak, hogy egyek legyenek önmaguk közt, s egyetértésben a demokrácia többi vezérférfiaival. Hiszem, hogy a nehézségeknek könnyebb legyőzése tekintetéből, a létező ellenfelek önérdekeit érinteni nem szabad, sőt inkább nyíltan ki kell mondani, hogy a jelen nemzedék sem tulajdonától meg nem fosztatik, sem munkára nem szoríttatik, hanem a vagyonközösség rendszere csak a jövő nemzedékre nézve lesz kötelező, a melyet nevelés útján kell arra előkészíteni.

Választási reform. Hiszem, hogy parlamenti és választási reform okvetetlenül szükséges, melyet minden demokratának el kell fogadnia eszköz gyanánt, hogy minden társadalmi és politikai reform békés úton kivihető legyen, ez képezi előfeltételét a közösség megvalósításának, amely a demokrácia végczélja. Átmeneti, vagyis előkészítő államjog (Régime). Hiszem, hogy azon esetben is, ha a reform a néptől indulna ki, vagy forradalom útján czéloztatnék annak megvalósítása, nélkülözhetetlen volna bizonyos átmeneti, vagyis előkészítő államjog, s ebbe, miként más elkerülhetetlen dologba, bele kellene nyugodni. Hiszem, hogy ezen átmeneti államjog csakis a demokrácia lehet minden következményeivel, bele véve a közösség elvét, s az állandó törekvést arra nézve, hogy ez az egyenlőségek tervszerű foganatosítása és az egyenlőség következetes gyarapítása által behozassák, nem mellőzve semmi rendszabályt, mely a végnélküli közösséget előkészítheti.

Hiszem, hogy ezen átmeneti államjogba minden baj nélkül beilleszthetők azon eszközök, mellek segélyével a nép-, vagy köztulajdon gyarapítható a nélkül, hogy maga a tulajdonjog megszüntettetnék, pl. hogy szabad megegyezés útján kivitetik a mellékágakon való örökösödés, a végrendelet és ajándékozások eltörlése. Kivihető ez folytonos tőkésítés, nagy testületek és részleges közösségek behozatala, a munka szabályozása, a munkadíj rendezése által, végre, ha megszüntettetik a nyomor, s a szabad nevelés általánosíttatik. Hiszem, hogy ezen átmeneti államjog hosszabb, vagy rövidebb ideig fog tartani a szerint, amily haladást tesz majd a közvélemény a közösség tekintetében, hiszem, hogy ez már közvetlenül is nagyban hozzájárul a nép sorsának javításához, s hogy hihetőleg több, vagy legalább is annyi relatív szerencsét hoz majd a népre, amely ezen államjogot élvezi, mint a közösség azon nemzedékre, mely ennek számára neveltetett.

Végre hiszem, hogy nincs rendszer, mely oly határozott állást foglalna el az agrár-törvény, a pusztítás, rablás, igazságtalanság és elnyomatással szemben, mint a közösség rendszere, s hogy nincs rendszer, mely képesebb volna jobban kifejleszteni a testvériességet, odaadást, minden nemes hajlamot és társadalmi erényt, mint éppen ez.”

(Baksay Károly püspöki szentszéki jegyző: Communismus, magántulajdon keresztény-társadalmi szempontból. Vác, 1891. Mayer Sándor Nyomdája. 176-191. old.)

A Cabet „krédójá”-t közlő tanulmányszerző kommentárját idézhetjük csak mindehhez:
„Ebből az újabb communismus szelleme egészen kiviláglik, jóllehet Cabet, mérsékelt irányzatánál fogva, szorgosan kerül mindent, ami erőszakossága által visszatetszést szülhetne. Azonban épen e fülbemászó simaság jellemzi a kígyó csalfa politikáját és épen ez teszi veszedelmessé mert a gyengébbeket könnyen eltántoríthatja! Az ördög sokszor felölti magára a világosság angyalának alakját! A szelídnek látszó, de alapjában rossz elvek, rombolókká válnak a kivitelben. Cabet maga, kitől Stein e»credót«közvetlenül szerezte, úgy nyilatkozott erről, mint oly okmányról, mely az ő nézeteit legrövidebben és legvilágosabban kifejezi. Különben, hogy ezen alapjukban minden positiv vallást nélkülöző, sót támadó, s egyedül a természet-imádást dicsőítő elvek, a kivitelben lehetetlenek, végeredményökben pedig a fenálló társadalmi rend gyökeres fel forgatására vezetnének, arról meggyőződést szerezhetett magának a szíves olvasó e műnek figyelmes áttekintése után.”

Igen, a fentebbi pontokból hajszálpontosan kirajzolódik a kommunizmus igazi természetrajza – éspedig már a tizenkilencedik századból. Megmutatják, mennyire nincsen semmi új a nap alatt, azaz semmilyen rontás nem új keletű. Cabet fentebbi pontjait olvasva – végül, de nem utolsósorban – hatatlanul is Karl Marx jut az ember eszébe.

„Marx Feuerbachról írt jegyzeteiben már azt írja, hogy a filozófiának föladata nem magyarázni a világot, hanem megváltoztatni azt. Marx csakhamar észrevette, hogy a gazdasági viszonyok az összes újkori politikai küzdelmekben fontos szerepet játszanak. Angliában személyesen tanulmányozta a kapitalizmust s annak hatásait a munkástömegekre. Így egyre jobban megérlelődött benne az a túlzás, hogy a nemzetek életében és kultúrájában elsődleges, fő helye van az ökonómiai alapberendezésnek s hogy a kultúra többi alkatrésze, a jog, a vallás, az erkölcs, a filozófia, a művészet mind csak a gazdasági alaptényező körül forog. Ez képezi – mondja Marx – ama reális alapot, mely fölé minden korban megfelelő ideológiai felső-építmény emelkedik.”

(Dr. Jehlicska Ferenc: Társadalmi kérdés és etika. A marxista irány és a modern szociáletikai irány bölcseleti alapjainak vizsgálata. Budapest, 1908. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 16. old.)

Mindenkor, de különösen adventben lenne igazán fontos, ha mindnyájan tudomásul vennénk végre, hogy egy egészséges emberi társadalomban előbb van az alap, azután a felépítmény. Az alap az erkölcs, a szellem, a lélek, a hit. Minden más felépítmény, csak utána jön.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A 3. Birodalom mágiája és okkult titkai - Hihetetlen magazin KÜLÖNSZÁM - Hihetetlen MagazinA 3. Birodalom mágiája és okkult titkai - Hihetetlen magazin KÜLÖNSZÁM
Könyv - Bolti ár: 1 499 Ft
Internetes ár: 1 499 Ft
0% internetes kedvezménnyel
A Fázis - Michael RadugaA Fázis
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 5 391 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Szerencsénk volt, túléltük... - Nógrádi GyörgySzerencsénk volt, túléltük...
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 880 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Vér és kereszt I. - Sosemvolt pogányok - Benkő LászlóVér és kereszt I. - Sosemvolt pogányok
Könyv - Bolti ár: 2 999 Ft
Internetes ár: 2 549 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Jó vadászatot! - Ilosvay FerencJó vadászatot!
Könyv - Bolti ár: 2 700 Ft
Internetes ár: 2 295 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

A HunHír barátai

Legolvasottabb hírek

HunHír-Tudósító

Képtárak

Felhívások

Közlemények


Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
© 2002-2017 Rockszerda
Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat