HunHír.info

2017. Magvető hava 23. nap, Nemzeti ünnep, Gyöngy napja.

A papság hatalma ne csak a sekrestyeajtóig terjedjen!

2014. január 12. 18:22
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

templom.jpgA hívek egyre inkább igénylik égető köz- és politikai kérdésekben a papok és lelkészek világos útmutatásait, mivel „kerülnek az állami törvényhozás arénáján egyházat, papságot, valláserkölcsi életet érintő igen fontos kérdések is megvitatásra”, s ezekben éppen a „képzettségüknél és hivatásbeli tapasztalatuknál fogva egyházi férfiak a legilletékesebb szakértők”.

Magyar Menedék - Hamis zászlós

Igen, legyen evidencia, hogy a papság hatalma ne csak a sekrestyeajtóig terjedjen!

Ennek mélyebb megértéséhez kiváló vezérfonal mindmáig Lacza István (1900-1944) katolikus teológiai tanár értekezése (Lelkipásztor és politika általános egyházi és különleges magyar szempontból, 1933), amelyben megállapította, hogy a gyakorlati életből megismert liberalizmus „egész lényege abban merül ki, hogy az Egyház befolyását a politikai és szociális életben csökkentse, és ha lehet, teljesen megsemmisítse”, követelve az Egyház és az állam elválasztását, sőt azt is, hogy a papság hatalma azután is csak a sekrestyeajtóig terjedjen.

Igen, mert az 1789-es francia forradalom és az azt követő jakobinus diktatúra egyházrombolásait, vallásüldözéseit hol nyíltan, hol burkoltan helyeslők alighanem még ma is ugyanazt gondolják, amit egykor Eörsi (Schleiffer) István, aki a Magyar Narancs hasábjain huszonnégy éve arról írt, hogy az állam nem lehet keresztény, mivel a kereszténység „legfőbb értékei transzcendentálisak, az állam viszont – ki ne tudná? – fölöttébb evilági képződmény, történelmi kategória, ellentétben a transzcendentális értékekkel, melyeket időtleneknek képzelnek el”, így hát szerinte „a „keresztény állam” kifejezés csak annyit jelenthet, hogy a magukat keresztényeknek vallók, épp e hitvallásuk folytán, előnyöket élvezhetnek benne”.

Ezen ordítóan ostoba sorok köszönnek vissza ma is a katolikus papok vagy protestáns lelkészek erkölcsi-nemzeti sorskérdéseinkben való határozottabb állásfoglalásaira való liberális reakciókból. A politizáló papságtól óvják minduntalan a híveket, amelynek képviselői „elvilágiasítják” vallásukat. A liberalizmus, fogalmaz Lacza, „hangoztatja, hogy a kereszténység szellemével és az Egyház őseredeti felfogásával és rendeltetésével ellenkezik, ha papok világi ügyekkel foglalkoznak. A papság hivatása – úgymond – a Szentírás olvasása, a teológiai tudományokban való elmélyedés és az imádság. Hivatkozik Szent Pál tanítására, az Egyházatyákra, az egyetemes zsinatokra és a fennálló Egyházjog rendelkezéseire. Hangsúlyozza, hogy az idők és viszonyok megváltozásával a papság eredeti hivatása és rendeltetése nem változhatik meg. A püspök, az apát és a lelkipásztor általában elsőrendű hivatásbeli kötelezettségeiket hanyagolnák el, vagy egyéb politikai népképviseletekben tevékenykednének, sőt az egyházi érdekek exponált védelmében s a világi ügyekkel való foglalkozásukkal csak kompromittálnák egyházi méltóságukat.”

Arról persze nem szólnak a harcos antiklerikálisok, hogy a hagyományos katolikus egyházjog – amint a Codex Iuris Canonici 139. kánonja 4. paragrafusából kiderül – nem tiltja Isten szolgáinak a nyilvános politikai kérdésekben való állásfoglalást, csupán általában a papi hivatással össze nem férő tevékenységet feltételező politikai mandátum vállalását egyes helyeken és időkben, így „ott tehát, ahol a Szentszék kifejezett tilalma fennáll, abszolúte tilos a képviselői mandátum vállalása”, amire azonban más helyeken az illetékes püspök engedélyezésével lehetőség nyílhat. Amint Lacza hozzáteszi, akadtak persze olyanok, akiket nem elégített ki e kánonjogi rendelkezés és ezért a püspököktől a mandátumvállalás lehetőségének abszolút megszüntetését kívánták. Azonban „egy ilyen általános abszolút tilalmat tartalmazó egyházi rendelkezés nincsen és nem is lenne célszerű, pontosan egyházi érdekek szempontjából.” Ugyanis „akik ennek a kérdésnek ilyen merev és radikális elintézését sürgetik, azoknak éppen azok az egyházellenes liberális körök tapsolnának legjobban, melyeknek sohasem volt hőbb vágyuk, minthogy a papság csak a sekrestyeajtóig terjedjen.”

Ilyenkor széltében-hosszában szokás ugyebár aztán arra is hivatkozni, hogy ha egy pap vagy lelkész kiáll a közélet, a politika porondjára, maga is menthetetlenül besározódik. Azonban ez korántsem törvényszerű, hogy így legyen:

„Ha sok igazság van is abban, hogy a politikai miliő és atmoszféra nem kedvező a pap számára s ha igen sok esetben beigazolódik is az a bismarcki állítás, hogy a politika megrontja a jellemet, még inkább igaz az, hogy inkább a rossz és gyenge jellemek mételyezik meg a politikai életet. Jellemekre van szüksége kétségtelenül a nyilvános politikai életnek is s ezeket a jellemeket a papság körében joggal keressük. A túlzó aggodalmaskodók szívleljék meg ennél a pontnál Gibbons bíboros mondását: „Quand un homme public, dans le clergé ou dans le monde ne s’est jamais trompé, n’a jamais eu aucune défaillance morale, c’est qu’il n’a jamais prononcé de parole ou accompli d’action digne de passer à la posterité.” „Ha egy közéleti férfiú, egyházi vagy világi, sohasem tévedett, soha a legcsekélyebb erkölcsi hibába sem esett, az onnan van, hogy sohasem ejtett ki olyan szót, vagy sohasem vitt végbe olyan cselekedetet, melyek méltók arra, hogy az utókor számára feljegyeztessenek.”

Ám amiért igazán kívánatos, hogy Isten szolgái – persze közülük csak a valóban körömszakadtig keresztény hit- és erkölcsbeli igazságokhoz ragaszkodók! – hallassák hangjukat különösen napjaink minden korábbi történelmi korszaknál nagyobb értékrombolásai közepette, annak oka végső soron magának a teológiának a természete, vagyis az, hogy annak pappá szentelt képviselői feladata az isteni kinyilatkoztatás megismertetése és értelmezése, az általuk meghatározott Egyházé pedig ilyetén a társadalom Krisztushoz való visszavezetése, ami persze nem légüres térben, hanem az Isten adta természetes világrend keretei között történik, így funkciója betöltéséhez egyfelől nélkülözhetetlennek tekinti a politika, a társadalom, művelődés és művészet saját céljaival nem hogy nem ellentétes, hanem azokat hatékonyan szolgáló elveinek és intézményeinek felhasználását, másfelől viszont a tanításaival szögesen ellentétes világnézetektől való papi, különösen is főpásztori, leginkább pápai enciklikák és apostoli körlevelek által történő óvást. Ezért, hogy a katolikus egyházi tanítóhivatal oly sokszor ítélte el bennük az értékromboló világnézeteket, mindenekelőtt a liberalizmust, a kommunizmust és az ezek szolgálatába szegődött szabadkőművességet.

Mivel tehát – folytatja érvelését Lacza – „kerülnek az állami törvényhozás arénáján egyházat, papságot, valláserkölcsi életet érintő igen fontos kérdések is megvitatásra”, ezekben éppen a „képzettségüknél és hivatásbeli tapasztalatuknál fogva egyházi férfiak a legilletékesebb szakértők”, mi több, „nem túlzás azt állítani, hogy majdnem minden nagyobb politikai kérdés egy teológiai kérdést rejt magában”. Gondoljunk csak a méhmagzat életjogára, amelyet, ha már vén kontinensünk parlamentjeinek képviselői nem is akarnak törvényileg megvédelmezni (hiszen, amint a minap egy magyar szerzetes mondta prédikációjában, a csimpánz magzatját vagy a rétisas tojását is jobban védik már, mint a teremtés koronájának embrióját!), akkor a lélek pásztorainak kell ezt megtenniük helyettük is.

Az idézett tudós magyar teológiai tanár tehát már nyolcvanegy évvel ezelőtti művében leszögezte, hogy „nem szabad megelégedni a sekrestyére és a templomra szorítkozó vallásos katholicizmussal”. Ugyanakkor persze „nem lehet törekvésünk a túlnyomóan politikai katholicizmus sem, mely az Egyház fő célját és rendeltetését szem elől téveszti”, vagyis maradjon a papság és a lelkészség szigorúan pártokon kívüli és pártok feletti, ámde legyen a nyilvános életre is olyan a befolyása, amellyel „a keresztény erkölcsi és hitigazságokat az államok törvényhozásában is diadalra vinni képes”.

Konklúzió? A hívek egyre inkább igénylik égető köz- és politikai kérdésekben a papok és lelkészek világos útmutatásait, mivel „kerülnek az állami törvényhozás arénáján egyházat, papságot, valláserkölcsi életet érintő igen fontos kérdések is megvitatásra”, s ezekben éppen a „képzettségüknél és hivatásbeli tapasztalatuknál fogva egyházi férfiak a legilletékesebb szakértők”. Igen, legyen evidencia, hogy a papság hatalma ne csak a sekrestyeajtóig terjedjen!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Globális felmelegedés-ipar - Összeesküvés elméletek sorozatGlobális felmelegedés-ipar
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Nem jöttünk mi sehonnan sem DVD - Jelenczki IstvánNem jöttünk mi sehonnan sem DVD
DVD - Bolti ár: 3 300 Ft
Internetes ár: 2 970 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A Voynich kézirat - Dr. Stephen Skinner - Rafal Prinke - René ZandbergenA Voynich kézirat
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 4 990 Ft
17% internetes kedvezménnyel
Hunok és Rómaiak - Priskos Rhétor összes töredéke
Hunok és Rómaiak - Priskos Rhétor összes töredéke
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Nagy Testvér figyel - Összeesküvés elméletek sorozatA Nagy Testvér figyel
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat