HunHír.info

2019. Jégbontó hava 16. nap, Marót napja.

Kerecseny János: A csodatevő fakereszt

Áldott magyar Karácsonyt kíván a Hunhír.info!

2013. december 24. 09:19
Hunhír.info

"De ekkor, az élet és a halál mezsgyéjén ... valami rettenetes dolog történt! A vár alatti sziklák egyszerre megindultak és mennydörgő robajjal zúdultak a mélységbe. Véres palacsintává lapítva a már lábat vetett ellenség sorait. A vár lábánál pedig feltűnt egy toprongyos férfiú, aki valami korhadt fakeresztet tartott magasra és szinte nem emberi hangon üvöltötte. - Csak rajta! Még többet nekik! Amíg egy szál van belőlük! És a törcsvári gazdák eszelősen tépték ki a mozgatható szikladarabokat s mindaddig taszítgatták lefelé, amíg az utolsó oláh is eltűnt a szemhatárról." Ha elolvassák az alábbi szívhez szóló történetet, amelyből kirajzolódik egy csaknem száz évvel ezelőtti történés, amikor Erdély még szabad volt, de támadott és az emberek amellett, hogy szívüket megtöltötték a karácsony melegével, a jóság hazaszeretet, és a Honért való harc és önfeláldozás egyszerre jelent meg gondolataikban és cselekedeteikben. Ez olyan máig élő példa lehet a globalista világban rohan ember számára, amelyet egyedül csak az egyetemes, a múltból táplálkozó emberi tisztaság képes megteremteni.

Menedék - Atilla

1916. december 24.-e van. Nagy, sűrű pelyhekben havazik. Mintha művészien mintázott vattafigurákat hullatna a terhes, szürke felhő. Merő tüneményes tervszerűséggel formált alakzatok ezek a hókristályok! Földi ember képtelen egyet is utánozni. A szomszédos hegykolosszus roppant vállán már vakító hópalást pompázik egekbe-rontó büszke ormának csúcsán meg fehér süveg villog-csillog. Úgy fest ez, mint valami ókori keleti fejedelem ékkövektől szikrázó, vibráló tiarája. Az enyhe lejtőkön őrtálló hóborította hatalmas karcsú fenyők pedig úgy tesznek, mintha habfehér márványba kövült óriási testőrei volnának a mithologiai Gigászok királyának.

A hegyóriás lábánál fekvő kis Zajzon községet szintén fehér ruhába öltöztette a Teremtő, a házacskák tetejét vastag hólepel vonta be, girbe-görbe útjain bársonypuha hószőnyeg kanyarog. Ünnepel a Természet és vele egész Erdély, pár óra múlva Karácsony előestéje lesz. Zajzon népe is ünnepre készülődik. Még pedig kettős ünnepre! Mert a nazarethi Jézuska születésének mai öröm ünnepe, egyúttal a Mindenhatónak felajánlott hálaadás is, hogy kiseperte Erdély földjéről a betolakodó ellenséget.

1916. augusztus 27.-én Románia hadat üzent a Monarchiának s hadüzenetével egy időben betört Erdélybe. Azonban Arz Arthur báró vezérezredes, az erdélyi szövetséges csapatok seregtest-parancsnoka azonnal bevetette a veszélyeztetett pontokra azokat a magyar királyi honvéd zászlóaljakat, valamint a császári és királyi ezredeket, amelyek a megtámadott területekhez legközelebb állomásoztak. Szülővárosánál, Nagyszebennél, szeptember 26.-a és 29.-e között tönkreverte az ott operáló román haderőt, október 7-től 9-ig tartó elkeseredett harcok során pedig Brassó és környékéről verte ki az ellenséget. Ekkor már Falkenhayn német tábornok 9. hadserege, valamint a Bulgáriából felnyomult Mackensen hadoszlopai is rátörtek a többszörös-erejű román csapatokra. Végül december 3.-a és 6.-a között, Bukarest közelében megtörték a román haderőt. Sőt Bukarestet is elfoglalták. A szétszórt román erők kemény utóvédharcok árán végre megvetették lábuk a Putna-Szeret-Alduna vonalán, ahol aztán állásharcok fejlődtek ki. Tehát annak dacára, hogy Erdély területéről kiveretett az egész román haderő és fővárosukat is elfoglalták, de mégsem győzetett le teljesen. Sőt - az Erdély ellen irányuló újabb betörések veszélye is fennállott.

A kis Zajzon is határközségnek számít. Határsávja biztosítására és a közrendészet ellátására két magyar népfelkelő gyalogsági szakaszt vezényelt ki a Brassóban állomásozó pótzászlóalj-parancsnokság. E félszázadhoz még a négy, közeli csendőrőrs legénysége is beosztatott. Az aránylag gyenge erő parancsnokává Csethey Viktor főhadnagyot nevezték ki. Az ifjú tiszt most éppen az irodája íróasztala előtt ül és elmereng huszonkét éves élete szilaj forgandóságán. Gondolatai visszaperegnek a kedves zalai szülői-otthonba, amelyből a honfiúi kötelesség kiragadta. Ez már a harmadik karácsony ... - meditál elfogódottan - s vajon hányat kell még a családja nélkül eltöltenie, ünnepelnie? Ahogy így, magába mélyedve mereng az otthonán, egyszerre váratlanul belépett a szobájába a deres bajuszú Bándi Balázs őrmester, majd mögötte egy megvasalt-kezű toprongyos ember, akit Tókos szakaszvezető nógatott a belépésre.

Viktor közömbösen tekintett feléjük. Bándi őrmester feszes „vigyázz” - állásban jelentette.

- Ezt a Balogh Pál nevezetű személyt a törcsvári temető kapuja előtt fogtuk el, mert egy fakeresztet cipelt a vállán. Faggatásomra tüstént be is vallotta, az egyik sírról emelte ki. A bűnjel a bejáratunk előtt fekszik. Az emberrel már jártunk a priorálóban.

A főhadnagy képe elkomorult. Temetőből lopni s hozzá még Karácsony szent estéje napján, micsoda felháborító cselekmény! Ennek ellenére megparancsolta, vegyék le a fogoly bilincseit. Majd maga elé állíttatta a delikvenst.

A minden ízében remegő ember fásult hangon mondta tollba iszonyú sorsát. A román gyáros kitette állásából, holott hadirokkant őrvezető, mert tudta, hogy a felesége tüdőbeteg. Négy gyermeke van s azok is örökölték az édesanyjuk nyavalyáját. Most éppen mind az öten betegen fekszenek és nemhogy kenyérkéjük, de még csak meleg szobájuk sincsen. A fakereszt pedig az ő édesanyja sírjáról való, amit a saját pénzén vásárolt a drága szülőknek vagy húsz évvel ezelőtt, amikor még Törcsváron laktak. Hát gondolta, jogosan elviheti, a jó szülőknek már úgyis felesleges, nekik meg szükséges, legalább lesz mivel kevéske meleget csiholni a tűzhelyben. ... Hiszen Karácsony napja van. Ha éheznek is, de legalább ne dideregjenek szegény szerettei.

A főhadnagy meghatódottan hallgatta a vallomást. Ifjú feje dacára, nagyon is tudta mérlegelni az emberi szó értékét. Látta töredelmes igazmondó áll előtte. Az ilyen gyanúsított sorsán mindig igyekezett segíteni. Balogh Pál alig fejezte be vallomását, a daktiloszkópiai nyilvántartó egyik altisztje jelentette. - „Az elfogott személy büntetlen előéletű.”

Csethey szeméből örömsugár villant ki. - Ide figyeljen Pali bácsi! (Így, és nem Balogh Pál gyanúsított!) Most azonnal visszaviszi a fakeresztet és beilleszti eredeti helyére! Utána pedig rögtön jelentkezni fog nálam! Egyedül megy, nem kísérik! ...

Ahogy a szegény ember a terhével eldöcögött, Csethey egypár bankócédulát nyújtott át őrmesterének és így szóla hozzá.
- Balázs bácsi, kérem, küldessen egy kocsi fát, meg mindenféle élelmiszert a szegény Balogh családnak ... de legyen nyalánkság is, s füge, dió, mogyoró szintén, ... hogy örüljenek a kicsinyek Karácsony estéjén. S talán még kis karácsonyfára is futná a pénzből. ... Sajnos nincs több.
A marcona őrmester ajkán akadozva jött ki a szó.
- Főhadnagy uram, a feleségem két karácsonyfát vásárolt, mert az elsővel elégedetlen volt. Legalább nem vész kárba. Van dísz is hozzá éppen elég. Aztán annyi diós- meg mákos patkót sütött a lelkem, hogy jut abból elég a kicsinyeknek is. Mi sajnos úgyis csak ketten vagyunk...
Tókos szakaszvezető is megnyilatkozott.
- A keresztfiacskám részére vásároltam volt furulyákat meg afféle kis fakardocskákat, - én meg ezeket viszem át nekik. Annak majd veszek másokat, hiszen ráér, mert Nagyváradon laknak a szülei. De ha megengedné főhadnagy úr, gyűjtenék az altisztek között egy kis pénzmagot. ... Szívesen adnának a fiúk. Azoknak meg ugyan elkelne.
A főhadnagy megveregette a szakaszvezető széles vállát.
- Rendben van Tókos, beleegyezem.

Ahogy a két derék altiszt lelépett, Csethey Viktor felhívta telefonon Radulescu gyárost, aki Balogh Pált elbocsátotta volt a munkahelyéről. És kifejezte óhaját, szeretné, ha azonnal visszavenné a szegény munkanélküli családapát. ... Radulescu határozottan megígérte, az ünnepek után szívesen visszafogadja. Nyomban ezután kérte a telefonközpontól a brassói zászlóalj-parancsnokság orvosi rendelőjének a kapcsolását. Dr. Schneider alorvos tudatta vele, máris indul a családhoz. Viktor erre már egészen felvidult. Örömében negyvennyolc órai eltávozási engedélyt adott a legénység azon tagjainak, akiknek családja harminc kilométeres körzetben lakik. A legénység egyharmada csakhamar útra is kelt Krizba-község, Bácsfalu, Tatrang, Pürkerec, Türkös és Csernátfalu felé, hogy az ünnepeket családjával tölthesse.

A Zajzonban maradt részleg a legnagyobb legénységi szobában tartotta a karácsony estet. A mennyezetig érő karácsonyfát a zajzoni altisztek feleségei már feldíszítették, amikor Csethey főhadnagy Schneider alorvos társaságában megérkezett. Kis idő múltán, a szolgálatban levő járőrök kivételével, a meghívott szomszédos csendőrőrsök tagjai is megjelentek. Matisz zajzoni jegyző a híres medvevadász, valamint Demeter tiszteletes Türkösből és Harák főtisztelendő Bácsfaluból szintén eljöttek. Harák páter kedves üzenetet hozott a bácsfalusi katonák részére, Istók János világhírű szobrászművésztől, Bácsfalu nagy szülöttjétől, aki most éppen szülőfalujában tartózkodik. De nem jöhet át, mivel rokoni-körben ünnepli a Karácsonyt. A páter boldogan osztotta szét az ajándékpénzt a boldogabb bácsfalusi harcosok között. Pontosan délután hat órakor kigyúltak a karácsonyfa gyertyái és az egybegyűltek rázendítettek a "Mennyből az angyal" kezdetű énekre. Azután a hófehér terítőkkel borított asztalok előtt felálltak a papok, elimádkozták az asztali áldást. A főkötős, csinos fehérnépek már serényen hordozták körül a párolgó borlevest tartalmazó tálakat, amikor egy véres hóember tántorgott be a szobába. Fodor őrmester volt a törcsvári csendőrőrs egyik járőrvezetője. Hárman is hozzáugrottak és leültették a főhadnagy mellé. Schneider orvos pedig azonnal munkába vette, kimosta, kötözte, ragasztgatta az arcán ejtett sebeket. Csethey fél pohár szilvapálinkát öntött a szájába, melytől kissé felerősödött és leadta jelentését.
- A törcsvári hágó bejáratát őrző vár szakasznyi-erejű őrségét és az azonos nevű községet nagyszámú oláh hordák támadták meg. Czibak főhadnagy az őrség parancsnoka, fél szakaszával rögtön a község segítségére sietett, de már az első rohamnál hősi halált halt és vele együtt csaknem valamennyi embere is elvérzett. A támadás kezdetekor éppen a hágó környékén cirkáltunk Kondor bajtársammal és igyekeztünk bejutni a várba, amikor ránk támadtak az oláhok. Persze azonnal tüzet nyitottunk rájuk, de mivel Kondor rögvest elesett én meg pofalövést kaptam, így okosabbnak véltem, ha eliszkolok és segítséget kérek a részükre.
Csethey most már megbánta, hogy legénységének csaknem felét szabadságolta, azonban rögtön elrendelte a teljes menetkészültséget. Mátisz és az asszonyok pedig a falubeli szekeres-gazdákat mozgósították. És csakhamar tizenhét kocsi vágtatott ki Zajzonból. Nyolcvankét honvéd, tizenhat csendőr, huszonkilenc gazda, Mátisz jegyző és két pap indult el a szent éjszakában, hogy a szeretetet hirdető Istenfia nevében megmentse véreit. ... És nagy segítőkészségük lázában megfeledkeztek arról, hogy Zajzont védtelenül hagyták.

Törcsvár már az Árpádok korában is fennállott erődítmény és a mondott időben még lakható állapotban van. Bár az őrségnek egyetlen géppuskája, vagy gyalogsági ágyúja sincs - de van szíve és szuronya, a menekülteknek pedig köve, s szikladarabja. ...

Csethey két részre osztotta százharmincegy főből álló kis „hadseregét”, Demeter tiszteletes (tartalékos hadnagy volt) parancsnoksága alatt az egyik csoport hátba támadta a lejtőn felnyomuló ellenséget, míg Csethey ugyanakkor oldalba-kapta őket. Elsöprő össztüzek után szuronyrohamra rontott híveivel. Irtózatos kézitusa tombolt a hótól láthatóvá vált és a Hold sárga sugaraitól bepermetezett véres lejtőn. ... Mell mellnek feszült, kéz, kéz ellen küzdött. De Demeter feltörő csoportját hirtelen hátba támadta az ellenség tartaléka. Ugyanakkor megsebesült Csethey és Bándi is. Harák főtisztelendő pedig hősi halált halt. A Törcsvár bástyáit védők már azt hitték, minden elveszett, hiszen már lőszerük is elfogyott.

De ekkor, az élet és a halál mezsgyéjén ... valami rettenetes dolog történt! A vár alatti sziklák egyszerre megindultak és mennydörgő robajjal zúdultak a mélységbe. Véres palacsintává lapítva a már lábat vetett ellenség sorait. A vár lábánál pedig feltűnt egy toprongyos férfiú, aki valami korhadt fakeresztet tartott magasra és szinte nem emberi hangon üvöltötte. - Csak rajta! Még többet nekik! Amíg egy szál van belőlük! És a törcsvári gazdák eszelősen tépték ki a mozgatható szikladarabokat s mindaddig taszítgatták lefelé, amíg az utolsó oláh is eltűnt a szemhatárról. Nem sokkal ezután Demeter tiszteletes hirtelen összeesett, megelőzően kapott váll-lövése folytán már annyi vért veszített, hogy teljesen legyengült. De magánál volt és intézkedett. Ekkor három társával megjelent előtte ama bozontos ember, aki magasra tartott fakereszttel lelkesítette volt a sziklagörgetőket. És most is azt a temetői fejfát hordozta a vállán. Ez az ember társai segítségével hordágyra tette a tiszteletest, és a sebtiben felállított segélyhelyre szállította. Útközben aztán bevallotta Demeternek, hogy az édesanyja sírjáról emelte ki a fejfát, melyet már vissza kellett volna helyeznie, azonban közben az oláhok megtámadták Törcsvárt, s fontosabbnak vélte, ha előbb összeverbuválja barátait és azokkal a szorongatottak segítségére siet. De fogadkozott, majd visszaviszi a fejfát a helyére, hogy Csethey főhadnagy úrnak tett ígéretét, végre beválthassa. ... A tiszteletes most már tudta, a fejfa-tolvaj Balogh Pál volt a szamaritánus, aki egyúttal Törcsvárt is felszabadította.

A törcsvári győzelem után a nép azt mesélte, Jézus Krisztus koldus ruhában állt az egyik bércen, a havasok alatt és a sziklagörgetésben Ő segítette Balogh Pál embereit. ... Volt, aki látta és esküdött is rá. ... A legendák és mondák a nép mithos alkotó képzeletében születnek.

Csethey főhadnagy és Demeter tiszteletes egymás mellett feküdt a brassói helyőrségi kórházban. Már mindketten lábadoztak, amikor Balogh Pál őrmester benyitott szobájukba és megköszönte katonai rangját és arany vitézségi érem kitüntetését, amely Csethey felterjesztésére adományoztatott Törcsvár megmentőjének.

A hálás törcsvári gazdák aztán fehér márvány síremléket emeltek Balogh Pál néhai édesanyja sírja fölé, a csodatevő fakeresztet pedig templomukban helyezték el. ...

(KÁRPÁTALJAI LEGENDÁK c. könyvéből: 1939.)

Köszönjük Bárányné, Kerecseny B.-nek, hogy hírportálunk rendelkezésére bocsátotta édesapja szívhez szóló írását!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Százéves Trianon - Drábik JánosSzázéves Trianon
Könyv - Bolti ár: 3 499 Ft
Internetes ár: 3 499 Ft
0% internetes kedvezménnyel
A Hattyú csillagkép kulcsa - Andrew CollinsA Hattyú csillagkép kulcsa
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 200 Ft
16% internetes kedvezménnyel
Amerika álszent háborúi - F. William EngdahlAmerika álszent háborúi
Könyv - Bolti ár: 3 990 Ft
Internetes ár: 3 490 Ft
13% internetes kedvezménnyel
Az Ipolytól Dachauig - Nagy LászlóAz Ipolytól Dachauig
Könyv - Bolti ár: 2 900 Ft
Internetes ár: 2 465 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Helynévrégészet 2. - Faragó ImreHelynévrégészet 2.
Könyv - Bolti ár: 3 400 Ft
Internetes ár: 2 890 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2019 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat