HunHír.info

2017. Álom hava 11. nap, Gilvád napja.

Már Madách leleplezte a globális erkölcsi nihilizmust, szellemi relativizmust, társadalmi anarchiát és gazdasági nyomort

2012. szeptember 21. 11:59
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Madach-Imre.jpgNem is gondolnánk, hogy Madách mennyire megjövendölte korunkat, hogy politológusaink prognózisainál mennyivel pontosabb prófécia róla Tragédiájának falanszteri színe, amelyben már száznegyvenkilenc éve leleplezte a globális erkölcsi nihilizmust, szellemi relativizmust, társadalmi anarchiát és gazdasági nyomort, londoni és falanszteri színében Huxley és Orwell utópiáját, az arctalan tömegembert, a művészet haláltáncát, az ökológiai katasztrófákat előidéző természetpusztítást.

Magyar Menedék - Nincs kegyelem

A fővárosi Nemzeti Színházban először mellesleg százhuszonkilenc éve, 1883. szeptember 21-én Paulay Ede színpadi átdolgozásában bemutatott (sikere nyomán azután ötven év alatt ötszázszor előadott!) Tragédiája valójában a tizenkilencedik század két uralkodó bölcseleti rendszere, a pozitivizmus és a materializmus pillérein létrejött bolsevista és liberális hegemóniát mutatta be a tizenkettedik színben.

Vagyis a csak tapasztalati tudást, érzéki (empirikus) megismerést ismerő, ilyetén biológiai utilitarizmust hirdető, ezáltal a vallás és a művészet ember- és jellemformáló hatását tagadó, már az ókori szofisták, epikureusok, szkeptikusok körében is felbukkant, majd a tizennyolcadik század végén Immanuel Kanttal kibontakozott és August Comte, Herbert Spencer által rendszerezett pozitivizmust, valamint a vallás szükségtelenségét, az ész tőle való függetlenségét, az erkölcsiség egyedüli biztos alapjának az érosz korlátlan kiélését tekintő, az emberi nem önmegváltását a természettudományokban és a technikában kereső, a történelmet csupán anyagi erők harcaként elkönyvelő Ludwig Andreas von Feuerbach, David Strauss, Karl Vogt, Ernst Haeckel és Karl Marx utópiájából ismert materializmust.

Persze már a tizenegyedik, a londoni szín előszobája a falanszteri világnak, amelyben a költőnket megszemélyesítő Ádám méltán megbotránkozik, mit jelent az egyén, az individuum uniformizálása és kollektivizálása, a munkástömegekre erőszakolt, ezáltal a család elhalását eredményező produktív munka reproduktívvá silányulása, a művészet mechanizálódása és spiritualitástalansága, azonban az emberi nem végső pusztulásának színtere, a falanszter, alighanem minden addigi képzeletet felülmúl, hiszen az organikus társadalom minden sejtjét-szövetét elpusztítja: tagadja a hon fogalmát, amelyet „előítélet, szűkkeblűség” szült egykor, elpusztítandónak ítéli az ábrándszülő, „rég megcáfolt” hitet és művészetet, egyedül üdvözítő célnak pedig csupán a fizikai létfenntartást, a „megélhetés”-t tartja, ennek érdekében az embert csupán mechanikus műveletek végzésére alkalmas géprabszolgának, Isten kezéből a teremtés aktusát kivenni akaró „tudós”-ok által bábként mozgatott lombikfigurának tekintve.

Éppen ezért nem véletlen, hogy köztudatunkban és irodalomoktatásunkban mennyire kevés szó esik a Tragédiában leleplezett falanszterről, azt csupán költői fikcióként, illetve francia utópikus kortársai, mindenekelőtt Charles Fourier elmélete hatásaként értékelve, elfeledtetve, mennyire lélegzetelállító lényeglátással jövendölte meg benne korunkat, vagyis a gulágokat felváltó szupermarketek által vegetatív létezésre redukált milliárdok mindennapjait, a hol kozmopolitizmusnak, hol liberalizmusnak vagy globalizmusnak nevezett erkölcsi nihilizmust, szellemi relativizmust, társadalmi anarchiát és gazdasági perspektívátlanságot, végül, de nem utolsósorban a mindezzel szembeszállók örökös morális optimizmusát, Ádám hitét, amellyel megvallja, mennyire létünk lényege a „hon”-hoz való tartozás, hiszen „az emberkebel / korlátot kíván, fél a végtelentől, / Belterjében veszt, hogyha szétterül: / ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz: / félek, nem lelkesül a nagy világért / mint a szülők sírjáért lelkesült”.

Pedig bizony éppen Madách falanszterét akarják megvalósítani, ugyanis amint egy kanadai konferencián nemrég elhangzott, Hollandiában őszre elkészülhet annak a hamburgernek a prototípusa, amelyben a húst állatok meggyilkolása nélkül, őssejtekből kitenyésztett izomszövet alkotja: igaz, a műizomből készült húspogácsa édeskés íze nem kínál kulináris élvezetet, ezért további kísérletek kellenek ehetőbbé tételéhez, mivel az emberiség húsigénye 2050-re a jelenleginél hatvan százalékkal magasabb lesz, annak ellenére, hogy a legeltetésre alkalmas területek már most túlhasználtak, vagyis a Tragédia tizenkettedik színének százötven évvel ezelőtti vízióját úgy tűnik, beteljesíteni akarják, ezzel azt mutatva, hogy e civilizációnk valóban biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt.

Igen, a Tragédia tizenkettedik színe ötlik azonnal eszünkbe a minderről a „Heti Világgazdaság” 2012. február 20-i és a „Népszabadság” másnapi számában közölt tudósítást olvasva, az a Huxleyt és Orwellt is meghazudtoló utópikus „szép új világ”, amelyben nincs Isten, nincs kvalitás, csak kvantitás, így biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán (és ez az egyetlen reményünk!) átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt: a falanszter „tudós”-a egyenesen azon kísérletezik, miként lehetne „organizmus”-t, életet előállítani laboratóriumi lombikban, vagyis a természetes ökológiai forrásokat miként lehetne mesterségesekkel felváltani:

Midőn az ember földén megjelent,
Jól beruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedjen mindent, a mi kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hypothesisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt és éhen veszünk el.


Ugyanezt mondja a mai „tudósvilág”: vázizomszövetet kell laboratóriumokban előállítani úgy, hogy íze húsra emlékeztessen, ezzel gyakorlatilag felváltva a hagyományos állattenyésztési ágazatot és húsipart: „az első burger alapanyaga 'még kísérleti stádiumban” van, de „őszre elszántuk magunkat arra, hogy néhány száz apró szövetdarabot hozunk létre, aztán húspogácsát készítünk belőle”, mondta Mark Post, a Maastrichti Egyetem Fiziológiai Tanszékének vezetője”, intézménye pedig erre a projektre „250 ezer eurós támogatást nyert el egy névtelen magánadományozótól”, majd hozzátette, hogy a tenyésztett állatok mennyiségét radikálisan csökkentendő, holland tudósok további kísérleteket folytatnak, hogy még nagyobbra növesszék a szöveteket s így a mesterséges alapanyagból ősszel vérrel és zsírral végre kisütik a világ első mesterséges hamburgerét, megígérve, hogy ízvilága „tökéletes élmény”-t fog nyújtani, jelezve, hogy kutatói a múlt hétvégén már mintegy két centiméter hosszú, egy centiméter széles és körülbelül egy milliméter vastag, leginkább a tintahaléhoz hasonló izomszövetet mutattak be.

Persze messze nem ők mindennek pionírjai, hiszen se szeri, se száma az eddigi hasonló kísérletek alkalmazásának, így aki reggelire „kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeivel ismerkedik, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki áruházi citromlevet tesz teájába, a penészgomba „váladékát” kapja, a Danone Actimel „szuperegészséges” joghurtital egyszerre két bizonyítottan rákkeltő édesítőszert, aszpartamot és K-aceszulfámot (E 950) tartalmaz, továbbá az eperaromát a németországi Holzmindenben székelő aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány, természetesen titkosított adalék keveréséből, egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát, az Athlon nevű cég madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát, a Procter & Gamble nevű amerikai vállalat a gyapotszál rostjaiból kenyeret süt, végül az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grapefruit, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Csak egyről feledkeznek meg a falansztert megvalósítani nem tudók, de akarók, arról, hogy kísérletezzenek bármennyire, életet nem adhatnak, mert az a Teremtő privilégiuma, így a madáchi „tudós” hiába hirdeti, hogy „egy szikra kell csak” az organizmus, az élet lombikban történő előálításához, ha azt nincs honnan vennie, hogy „csak egy lépés az, ami hátra van”, ha, Ádámmal szólva, „ezt ki nem tevé, az nem tett semmit, nem tud semmit”, ezzel azt mutatva, hogy e civilizációnk valóban biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Mély titkú rovással - Friedrich KláraMély titkú rovással
Könyv - Bolti ár: 3 300 Ft
Internetes ár: 2 805 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Globális elme és a civilizáció felemelkedése - Carl Johan Calleman Ph.D.A Globális elme és a civilizáció felemelkedése
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A harmadik világháború küszöbén - Hernádi TiborA harmadik világháború küszöbén
Könyv - Bolti ár: 3 000 Ft
Internetes ár: 2 700 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Tárih-i Üngürüsz - A magyarok ősgesztája - Grandpierre K. Endre - Grandpierre Attila - Blaskovics JózsefTárih-i Üngürüsz - A magyarok ősgesztája
Könyv - Bolti ár: 6 990 Ft
Internetes ár: 6 291 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Trikolór Naptár 2018 - Magyar Trikolór naptárTrikolór Naptár 2018
Naptár - Bolti ár: 2 300 Ft
Internetes ár: 2 070 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat