Miért visszaállítandó a halálbüntetés?

Különösebb kriminológiai képzettség nélkül is belátható, hogy a társadalmak bizonyos szegmensei devianciáinak egyre erősbödő elterjedése következtében mennyire jogos a Jobbik Magyarországért Mozgalom határozott, a halálbüntetés visszaállítására vonatkozó akarata, mégis, tekintettel arra, hogy (elsősorban a francia felvilágosodás hatására) sokan vívmánynak tartják továbbra is az 'abolitio'-t, a halálbüntetés eltörését, szükséges körüljárnunk, visszaállítása miért kívánatos?

Sokan a halálbüntetést eleve elutasítják, gyakran a teológusok és híveik is, mondván, 'ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel', 'ha megütik bal orcádat, tartsd oda a jobbat', 'ne ítélj, hogy ne ítéltessél', mert 'majd a Jóisten úgyis mindent elrendez', így szerintük a halálbüntetés eleve ellenkezik a 'Ne ölj!' parancsolattal, helyette az életfogytiglani börtönbüntetés és kényszermunka fogadható csak el.

Ezzel szemben a büntetőjog szaktekintélyei közül Angyal Pál szerint a halálbüntetés abból a természetjogi tételből következik, hogy a földi igazságszolgáltatásnak a törvényes rend fenntartása érdekében joga van olyan büntetés alkalmazására, amely feltétlenül alkalmas a bűnözéstől való visszariasztásra, már pedig 'vannak esetek, amikor csak a halálbüntetéstől való félelem alkalmas a bűnözés megakasztására'.

Érvelése alátámasztásaként Aquinói Szent Tamásra hivatkozott, aki a megsértett közrend, az emberi béke fenntartása és a további bűntettek megakadályozása céljából a halálbüntetést szintén jogosultnak tartotta, hiszen a társadalomból a közveszélyes tagnak erőszakos eltávolítása éppúgy szükséges, mint ahogyan az emberi testből a beteg testrésznek kivágása az egésznek fenntartása céljából mulaszthatatlan lehet.

Éppen ezért amikor még keresztény volt Európa, nem volt ismeretlen a halálbüntetés, mivel már akkor is voltak esetek bőven, amikor csak a halálbüntetéstől való félelem bizonyult alkalmasnak a bűnözés meggátolására, amikor az ártatlan önvédelemből kényszerült fegyvert fogni gyilkosaira, ráadásul akkor a jóval kisebb bűnöket is könyörtelenül megtorolták, így Szent László a tyúklopót karja levágásával büntette.

Mindemellett nálunk valaha a halálbüntetést csak a felségsértők, közgyilkosok, a hadviselés érdekei ellen vétőkkel, az állami és társadalmi rend súlyos megbontóival szemben alkalmazták, ezáltal példát mutattunk arra, mennyire jogtisztelők vagyunk, tudván Kun András minoritával (akitől megkérdezték, mit keres reverendáján a rózsafüzér mellett a revolver), hogy 'a szeretet ölelni is, de ölni is tud, ha kell'.