HunHír.info

2017. Magvető hava 19. nap, Villám napja.

Eltemettük az Istent, szabadjára engedtük az ösztönöket: szellemi tömeggyilkosok Maxim Litvinovtól Heller Ágnesig

2011. április 23. 23:19
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

voroscsillag.jpgNyisztor Zoltán (1893-1979), a következetes antibolsevizmusáról híres magyar katolikus pap, lapszerkesztő 1936-ban a Pázmány Péter Irodalmi Társaság gondozásában megjelent, 1946-ban indexre tett könyvének (Magyar Góg) alábbi képzeletbeli interjúja Maxim Litvinov szovjet külügyi népbiztossal nemcsak a bolsevizmus igazi céljait fedi fel, hanem – általunk ezúttal kiemelt részletei alapján – válasz arra a kérdésre is, hogy mégis miért él tovább a fejekben, hívják képviselőjüket Maxim Litvinovnak vagy Heller Ágnesnek.

Magyar Menedék - Könyvhét 2017

Hangsúlyozzuk: noha fiktív Nyisztor atya interjúja, mégis bepillantás a vörös kohóba, a bolsevizmus boszorkánykonyhájába, abba az elvet, hitet nem ismerő világba, amely nemcsak a marxizmusnak, hanem az azt mindmáig túlélő liberalizmusnak is gyermeke, hívják bár szószólóját Maxim Litvinovnak vagy Heller Ágnesnek.

ÉJFÉLI BESZÉLGETÉS LITVINOVVAL

»Nem tettem egyebet, minthogy csodálkozó és rajongó pillantásokat lövelltem felé. Úgy, mint aki halálosan szerelmes s egyetlen szóra, egy üdvözítő szóra vágyik. Egy pillanatra sem engedtem ki a szemem sugarából s ami vágy éh éhség, rajongás és hódolat egy emberi szembe csak belefér, azt mind odaöntöttem.

A szovjet első nagy, diadalmas diplomatája egy bárban ült elegáns és nagyon is disztingvált társaságban. Kissé húsos, elhízott alakján elegáns frakk feszült, csillogó szemekkel és az ősparaszt palástolhatatlan nyelvcsettintésével itta a drága, gyöngyöző italokat s valami utolérhetetlen, szinte üdvözült és üdvözítő mosollyal osztotta a bókokat és a tréfákat.

A zene tompán, fátyolozottan szólt s a lokál egész társasága kíváncsi vagy sóvár szemekkel őt figyelte. Litvinovnak látszólag tetszett a helyzet. Kéjes gyönyörűséggel himbálózott a székén s néha, mint a műértők szokták, hogy ismeretüket egy-egy pillanatra felvillantsák, a taktust ütötte a zenéhez. A szemünk sugara néha találkozott s ő megértőn és félig cinkosan bólintott. Már tudtam, hogy nyert ügyem van és ma éjszaka beszélgetni fogok Litvinovval.

Hajnal felé bepakolt még egy adag kaviárt s valami finom francia imbiszt, felhörpintett néhány pohár gint s végül állva, búcsúzásul egy pohár hamisítatlan orosz vodkát. A bár közönsége szinte megtapsolta s a hátam mögött hallottam a sugdolózást: mennyire orosz és mennyire hazafi, hogy vodkát iszik utoljára! Aztán széles gesztussal, a feltűnésre egyenesen pályázva fizetett, nagy borravalókat osztogatva a pincéreknek és a zenészeknek.

Kint az utcán, amikor hangos köszönésekkel elbúcsúzott társaságától, halkan és nesztelenül, mint az árnyék, mellé léptem.

– Excellence – suttogtam utánozhatatlan hódolattal és felülmúlhatatlan epekedéssel.

Litvinov kezet nyújtott s aztán belém karolt. Lassan s szinte tántorogva – mert a bizalmasságtól és mámortól annyira rám nehezedett – megindultunk a hallgatag genfi éjszakába.

– Kegyelmes uram, jól érzi magát Genfben? – tettem fel neki a bátortalan kérdést.

– Kitűnően, nagyszerűen, kedves barátom. Jobban, mint Sztálin vagy Molotov ott fenn a moszkvai Kremlben. Azok egyszerű munkászubbonyban járnak, durva nyaksállal vagy gyapjúharisnyában, s legfeljebb a változatosság kedvéért öltenek néha sportruhát. Én frakkban vagyok, amit a legjobb párizsi szabó készített s higgye meg – na, tapogassa meg, ha nem hiszi –, még az ingem és az alsónadrágom is a legfinomabb selyem.

– Bizonyára csak a diplomaták nemzetközi törvényeinek hódolt be kényszerűségből, de a lelke mélyén mindezt megveti – vetettem szerencsétlenül közbe. Litvinov visszaegyenesedett, gorombán megrázta a karomat és letorkolt.

„Ezután már csak egy következhetik: zsidó király idegen népek felett!”

– Csacsi – duruzsolta aztán hízelegve a fülembe –, nem külső kényszerből, hanem lelki kényszerből teszem mindezt. Nézze, mi eltöröltük a címeket például, de majd meghalunk érte. Otthon tovaris vagyok, mint az utolsó paraszt, vagy koldus, de itt excellence. Egy fél világért nem adom ezt a címet! Tudja, én szegény zsidó voltam, aki mint minden orosz zsidó, csak zsíros üzletről vagy véres forradalomról ábrándozhatott. Nekünk még az sem adatott meg, ami az angol vagy magyar zsidóknak, hogy báró, gróf vagy lord lehessen. Bár az európai demokrácia is bevett bennünket fokonként mindenüvé, de egy pályát, a legérdekesebbet és legexkluzívabbat zárva tartotta az orrunk előtt. Zsidók már lehettek egyetemi tanárok, tábornokok, sőt miniszterek is, de diplomaták és nagykövetek soha. Most azon mulatok mindig magamban, hogy Sztálin, a jámbor muzsik megmaradt tovarisnak, pedig övé a világ legnagyobb hatalma, én, a kis zsidó gyerek a moszkvai gettóból excellence lettem egyszeriben. S míg Molotov, Sztálin és Kalinyin még a Kreml báljain is csak paraszt szotykákkal táncolhatnak és vasmunkásokkal parolázhatnak, én nagykövetekkel barátkozom s diplomaták és miniszterek feleségeivel táncolhatok. Az üldözött és elnyomott zsidó faj maradéktalan és teljes egyenjogúsítását én valósítottam meg először a világtörténelemben. Ezután már csak egy következhetik: zsidó király idegen népek felett!

Megvallom, kicsit lehűtött és kiábrándított ez a beszélgetés. Én egy harcos bolsevistát képzeltem Litvinovban, aki törhetetlenül hisz a Harmadik Internacionálé krédójában, és íme, egy rongyos, kapaszkodó, állás, élvezet és címek után törtető zsidó állott előttem. Szerettem volna arcul ütni vagy torkon ragadni, de megembereltem magam és új kérdést dobtam a pajzán burzsuj kuplékat dúdolgató nagy diplomata elé.

– És Oroszországban legalább kiépült és megerősödött a bolsevizmus?

– Fenét! – mondta a nagy excellence haragos elhárító gesztussal. – A bolsevizmust nem lehet megvalósítani. Hiába ontottunk annyi vért, hiába tettünk ki éhhalálnak annyi millió embert, hiába romboltunk le palotákat, utcasorokat vagy egész városokat, a bolsevizmus megvalósíthatatlan. Ezeknek a károgó nyugat-európai prófétáknak igazuk lehet. Kommunizmust csak angyalokkal lehet csinálni, de nem emberekkel, márpedig mi sem vagyunk angyalok, legfeljebb ezek a szép párizsi nők. – He, he, he – röhögte az arcomba alkoholgőzösen.

– Ha tudják, akkor miért erőszakolják annyi vér és áldozat árán mégis?

„Eltemettük az Istent, szabadjára engedtük az ösztönöket”

– Csacsi – kedveskedett újra a nagy diplomata –, megállni nem lehet, mert akkor nekünk van végünk. Elseper a hullám bennünket! Mint azokat, akik beismerték 1918 őszén, hogy elvesztették a háborút. Ne vegye rossz néven, ha puskalövésre, bitófára vagy felkoncoltatásra mi sem vágyunk. Mi már rég tudjuk, hogy a bolsevizmus megvalósíthatatlan. Már Lenin megérezte és Sztálin biztosan tudja. Ezért tértünk át a bolsevizmusból az államszocializmusba. Legalább ezt is előre lejáratjuk, mielőtt Európának és a világnak kedve jönnie megcsinálni. Ezért léptünk ki az első idők nagy fenekedő, nyelvöltögető és csak belülről lázító magánosságunkból. Ezért nyitottuk meg a határokat az üldözött és gyűlölt külföldi tőke előtt. S ezért keressük ma pusztítás és tűzgyújtogatás helyett minden országnak a barátságát és kegyeit. A világ diplomáciáját, a rongy kis svájcit és hollandit kivéve, már lefegyvereztük. Az európai béke nagy koncertjében az első hegedűt már-már én játszom. Külső támadástól tehát most már nincs mit tartani és lesve, epedve várjuk a pillanatot, amikor belsőleg is meglesz az orosz népben a lélektani pillanat a visszatérésre.

– Hát miért nem csinálják akkor ezt a visszatérést minél hamarabb?

– Még nem lehet – nyögte keserűen a magába roskadó Litvinov –, s attól félek, a mi életünkben már nem lehet. Előbb el kell pusztulnia azoknak a generációknak, amelyek még a régi Oroszországra emlékeznek s akiknek visszavágyó és visszasíró emlékeik vannak arról. Addig nem lehet, míg ezek a generációk élnek, akik tudják és látják, mit romboltunk és mit nem építettünk. Ezek miatt nem lehet visszafordulni egyelőre. Egyenként fojtanának meg bennünket s patakokban folynék a vér Moszkva és Pétervár utcáin, ha ez a generáció rádöbbenne, hogy a véres kísérlet, a nagy szent Oroszország szétrombolása, hiábavaló volt! Meg kell várnunk, míg kihalnak. Míg ott bent és itt kint az emigrációban kipusztulnak a gárdakapitányok, az arisztokraták, a kozák tisztek és a hajdan zsíros kulákok. Míg felnő egy új generáció, mely már bölcső helyett rongyokban fetrengett, kenyérjegyért állt sorba s a kaviárt és pezsgőt még látásból sem ismeri. Akkor majd vissza lehet térni. Mert mi, a hajdan való véres forradalmárok, fogjuk számukra jelenteni az élet szépségét, kényelmét és boldogságát. Csak megérnők már egyszer ezt a pillanatot! Mit gondol – szólott remegve –, megérem-e én még ezt?

Csodálkozva és megvetéssel hallgattam ezt a pimasz fecsegőt, aki hazugságaival elárasztotta a fél világot, de most úgy éreztem, igazat mond.

– Ne vádoljon – kezdte újra Litvinov a beszélgetést. – A véres kísérlet milliónyi áldozatát ne idézgesse. Mi nem csináltunk mást, mint amit az európai tudomány kitermelt: eltemettük az Istent, amit már rég meggyilkolt az európai tudomány, szabadjára engedtük az ösztönöket, amit már rég hirdetett a modern filozófia, felrúgtuk azt a társadalmi és gazdasági rendet, amit saját maguk hirdettek korhadtnak és kárhozatosnak. Ha maguknak puszta hatalmi vágyakért joguk volt egy világháborút zúdítani az emberiség nyakába, úgy nekünk is jogunk volt egy új gazdasági rend barbár álmáért egy birodalmat felforgatni s a világ négy sarkába tüzet rakni.

A tó felől hideg, metsző, tavaszi szél süvített s Litvinovot egy rekedt köhögési roham kezdte rázni. Az arca elszürkült, a válla beesett, hevesen a szívéhez kapott s az életéért remegő, hitvány kis féreg lett.

Tovaris! – kiáltottam élesen és megvetően a fülébe. – A véres hullák, a halott milliók még a másvilágon is üldözni fognak!

Undorral fordultam el s megindultam visszafelé. Száraz, rekedt köhögése, mint valami kísérteties hang csapott utánam még néhány percig.«

Tanulság: amit egykor Maxim Litvinov, azt ma Heller Ágnes képviseli, csak amíg az előbbi elsősorban fizikai, az utóbbi már szellemi tömeggyilkosként.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A dzsihád legyőzése - Dr. Sebastian GorkaA dzsihád legyőzése
Könyv - Bolti ár: 3 199 Ft
Internetes ár: 2 879 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Horthy Naptár 2018 - Vitéz nagybányai Horthy Miklós KormányzóHorthy Naptár 2018
Naptár - Bolti ár: 3 600 Ft
Internetes ár: 2 990 Ft
17% internetes kedvezménnyel
 - Rákos Katalin
Könyv - Bolti ár: 3 490 Ft
Internetes ár: 2 967 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Fázis - Michael RadugaA Fázis
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 5 391 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Magyar ősmesék - Bíró LajosMagyar ősmesék
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat