HunHír.info

2018. Magvető hava 22. nap, Előd napja.

Elhallgatott emigráns magyar irodalom (5. rész)

2010. június 10. 22:49
Ifj.Tompó László - HunHír.Hu

alfoldi-geza.jpgAlföldi Géza a „Hídverők” hasábjain könyörtelenül lerántotta a leplet a semmilyen erkölcsi gátlással nem rendelkező, hazánkat Moszkvának kiszolgáltató démonokról.

Közülük való volt Dezsényi Miklós százados – akárcsak az úgynevezett debreceni „Ideiglenes Nemzeti Kormány” „miniszterelnöke”, Dálnoki Miklós Béla –, akinek az alábbi írásban említett könyvének szelleme mindmáig kísért. Személyéről viszont a világhálón jóformán semmi nem olvasható. Lehet, hogy még a médiamogulok is szégyellik? Mindenesetre Alföldi Géza alábbi, a „Hídverők” 1949/23-24. (karácsonyi) számában (49-50. old.) megjelent írása kitűnő látlelet róla.

Pályafutás a népi-demokráciában

»Amikor megkezdődött a magyarság kiirtása a Duna-Tisza mentén, azaz: amikor az országot „felszabadították”, egy könyv jelent meg a magyarországi könyvpiacon „Hősök és árulók” címmel. Szerzője Dezsényi Miklós, volt m. kir. százados, népi demokratikus ezredes. A könyv szerint – azaz a népi demokratikus értelmezés szerint – hősök azok, akik a fegyvert letették, vagy más módon árulták el hazájukat, átszöktek az ellenséghez, magyarokat öltek meg és fosztottak ki, vagy magyar nőket gyaláztak meg. Akik ezt nem tették, azok – árulók.

Tudomásom szerint a könyvnek több példánya is kijutott Németországba, tehát talán érdemes lesz a könyv neves szerzőjének személyével is foglalkozni egy kicsit. Teszem ezt nem azért, mert talán jelentékeny emberszámba menne az illető, de mert sorsa tanulságos lehet. Ha ugyanis jelentékeny ember lenne a népi demokraták között, akkor feltétlenül tábornok, vagy tábornagy lenne a vörös hadseregben, mint a legtöbb borügynök, vagy írógépes. Mert a népi demokratikus hadseregben csak az lehet közlegény, aki nem népi demokratának született. A született népi demokrata vagy tábornok, vagy buta és akkor ezredes.

Demokratává nem lehet lenni, demokratának születni kell, állítja Lenin nagy tanítványa, a – postarabló. Dezsényi Miklós tehát született. Sőt az apja is született. Az apa valahol Galícia földjén, fiacskája, a „Nagy” Dezsényi, akkor még kis Deutsch, valahol Magyarországon látta meg a napvilágot. Nem is lett volna baj vele, ha 1919-ben, az első magyarországi népi demokrácia után nem következtek volna el olyan idők, mikor egyeseknek érdemes volt félniök a következményektől. Az akkor alig 18 éves Deutsch Manónak ekkor fényes ötlete támadt. Belépett a Dunántúlon akkor alakuló egyik nemzeti különítménybe. Nevét Dezsényi Miklósra változtatta és még a katolikus vallásra is áttért, hogy ezáltal azután teljesen biztosítsa jövőjét. Az akkori különítményeknek meg volt az a rossz tulajdonságuk, hogy hirtelen alakulva nem voltak eléggé megrostálhatók és személyzetük egy része igen hajlott arra, hogy erőszakos és véres tettekkel igazolja jó magyarságát. Főleg azok választották az igazolásnak ezt a módját,a kik igen fontosnak vélték magyarságuk igazolását.

Dezsényi Miklós tehát a gróf Jankovich százados vezetésével alakult nemzeti különítménynek lett a tagja, azaz még ennél is több: az udvari hóhérja. Mivel a különítmények nemzeti érzésű emberekből állottak, akik a rendet akarták és nem a felfordulást, a vérengző „antiszemita” Dezsényi Miklóst kitették a különítményből. Ekkor jött a meglepetés. A különítmény legvérengzőbb antiszemitájáról kiderült, amit eddig nem tudtak, hogy zsidó.

Dezsényi Miklós csak úgy menekülhetett a következményektől, hogy az akkor alakuló m. kir. Folyamőrséghez jelentkezett. Ő, aki semmitől sem félt annyira, mint a fegyvertől, a sors különös szeszélye folytán – gyávaságból – katona lett. Gyenge fantáziája folytán nem tudta a menekülésnek más módját kitalálni. A sors pedig űzte tovább játékait.

A trianoni békeparancs úgy intézkedett, hogy a Folyamőrség csak a folyamrendészetet szolgálhatja s így tisztet a Ludovika Akadémiáról nem kaphat. Tiszti utánpótlás pedig kellett. Nem volt más hátra, az érettségivel rendelkező legénységi állományúakat, továbbá a tiszti kiképzésre jelentkező ifjakat vezényelték rövid tanfolyamra, melynek elvégzése és bizonyos idő eltelte után tisztekké nevezték ki őket. Dezsényi Miklós tehát folyamőrtiszt lett. Mint ilyen ismerkedett meg egy református esperes leányával. Az ismeretségből szerelem, majd eljegyzés lett. A leány apja viszont hallani sem akart arról, hogy gyermekét buzgó katolikushoz adja. Dezsényi Miklós tehát – aki ez idő tájt „buzgó” katolikus volt – egyik napról a másikra áttért a református hitre. Mit neki egy kis vallásváltoztatás. Tette ezt annál is inkább, mert „legalább egy valláson vagyok a Főméltóságú Kormányzó Úrral, akinél nálam hűbb és vitézebb katonája nem volt”. Legalább is így beszélt akkoriban Dezsényi, sőt így is írt, ha néha kezébe vette a lúdtollat, amit apja még a hátán hordott batyuban.

Dezsényi Miklósban ugyanis felébredt a hős és a hazafi. Naponta száz csehet reggelizett. Egyetlen zsidóra sem tudott ránézni. A fiatal tisztek között izgatott minden ellen, ami demokratikus, mert – úgymond – Horthy nagy barátja: Hitler neki is barátja. Addig folytatta ezt a szemérmetlen izgatást, míg egyszer az egyik fiatal tiszt megmondta neki, hogy ne szidja a saját fajtáját. Ez a leleplezés rémes volt nagy Miklósunknak és ezt még követte a tisztek félrehúzódása is. Magára maradt nagy antiszemitizmusával és Hitler-imádatával. Hozzájárult ehhez az is, hogy apósa sem nagyon lelkesedett harmadik vallását valló vejéért és ezt több ízbe, elég világosan értésére adta. Akkoriban ugyanis olyan idők kezdtek járni, amikor holmi tapintatlan kérdőíveken nem elégedtek meg az utolsó vallás beírásával, hanem oda kellett írni – vallásváltoztatás esetén – az előző vallást is. A sors azonban most is kedvezett Dezsényi Miklósnak. Úgy látszik a mama burokban hozta világra csemetéjét. A hivatalos iratokon csak az utolsó és azt megelőző vallást kellett feltüntetni. Így lett Dezsényi is hivatalosan református, azelőtt katolikus.

Időközben – házasság ide vagy oda – beleszeretett Várnai (?) Zseni „költőnő” Rebeka nevezetű leányába. A szerelem kölcsönös volt és azt csak az akkor bekövetkezett néhány részleges mozgósítás zavarta meg. Ilyenkor a hős Dezsényi rendszerint idegösszeroppanást kapott, úgy hogy használhatatlan lett. De ez is csak a szerencséjét segítette elő, mert egyrészt messze került minden olyan helytől,a hol lőhetnek, másrészt pedig egyik rosszul sikerült idegösszeroppanásával elérte azt, hogy gyávaság miatt nyugdíjazták. Ha keresztény magyar közlegény lett volna, feltétlenül agyonlövik, de hát ő Dezsényi volt, és így mint nyugalmazott századost élete végéig biztosította anyagilag a magyar nemzet. Közben válópöre is befejeződött.

1944. október 15-e Budapesten érte, ahol egyik barátnőjének ágya alatt izgulta át az eseményeket. Majd vidékre szökött és itt érték el a „felszabadító” orosz csapatok. Mint olyat,a kinek vitézsége – saját elmélete szerint is – kétségkívül igazolt, megtették a vörös hadsereg ezredesének.

Most már beállíthatott Zseni nagyasszonyhoz és megkérhette Rebeka kezét. Örömmel vették a deli ezredest és az egész família elhatározta, hogy keresztény hitre tér. Itt azonban ismét egy kis hiba történt. Elfelejtettek megegyezni a vallásban és így a Várnai-család katolikusnak keresztelkedett. A nehéz helyzetből Miklósunk mentette ki a társaságot. Ő is visszatért, azaz visszakeresztelkedett katolikusnak, sőt olyan katolikus papot is sikerült felhajtaniok, aki azelőtt szintén másvallású volt, és így történt, hogy a „felszabadítás” után olyan esküvőt tartottak a budapesti bazilikában, ahol csak az egyházfi volt magyar.

Az esküvő után ismét elővette lúdtollát és megírta „Hősök és árulók” című könyvét. Ebben egekig magasztalta anyósát, a hős lelkű költőnőt és – itt történt a baj – Rajk Lászlót, a kiváló partizánvezért dicsőítette. Természetesen arról sem feledkezett meg, hogy azt a Horthy Miklóst, akinek keresztnevét és vallását is felvette egy időben, a sárga földig le ne hordja. Ha tehette volna, eldobta volna talán a Miklós nevet és vagy a László (Rajk), vagy még inkább a Mátyás (Rákosi-Roth [helyesen Rosenfeld – Ifj. T. L.] ) nevet vette volna fel, ami a Manó helyett kitűnő is lenne. Ezt azonban már nem lehetett.

A népi demokrácia tetteket követel. Az egyszerű párttagokat irgalmatlanul kihajigálja, ha csak a tagsági díjat fizetik, de komoly pártmunkát nem végeznek. Manó-Miklósunktól is valami nagy katonai dolgot követelhettek, de ő kijelenthette, hogy semmitől sem irtózik annyira, mint a katonaságtól. Erre bekövetkezett, ami ilyenkor szokás. Rövid újsághír tudatta, hogy Dezsényi-Deutsch Miklós-Manót férfiatlan magatartása miatt eltávolították a népi demokratikus hadseregből.

Felesége, Rebeka is elhagyta, és most nézhet egy harmadik után, akinek kedvéért majd esetleg a mohamedán hitre térhet át. Ehhez azonban idő kell, azt pedig nem engedélyez a népi demokrácia. Ott nem bocsátják meg, hogy a „fasiszta és reakciós,s őt klerikális” Rajkot dicsőítette, no meg akad esetleg olyan államvédelmi ügynök is,a ki rájön Deutsch Manó egykori dunántúli szerepére és akkor vége mindennek. Jön az Andrássy út 60 és véget ér egy szépen induló katonai karrier… Nem kár érte…«

Dezsényi-Deutsch ámokfutása egyébként hajszálpontosan emlékeztethet Szamuely (Samuel) Tiboréra. Egy 1919-ben megjelent névtelen kordokumentum (A halál népbiztosa. Szamuely Tibor gyilkosságai. Bp. Kátai Albert kiadása, 3-5. old.) felfedi a titkot: Szamuely, aki 1908 tavaszán kezdő újságíróként, mi több, „rendőri riporter”-ként kapott állást a „Szabadság” szerkesztőségében, „egyszerű nyíregyházi zsidó szülőknek a gyermeke, de ő mindenütt mint fajmagyar, mint ős katolikus szerepelt. Szörnyen szidta a zsidókat, kifejezetten antiszemita volt és gyakran járt a templomba. Ugyanaz a Szamuely, aki a diktatúra alatt halálét üvöltött mindenre, ami egyházi, ugyanaz a legényke néhány évvel ezelőtt szégyellte zsidó származását és szeretettel ölelte keblére a vármegyei reakciósokat.” Azonban „mint váradi újságíró csak nagyon nehezen tudott boldogulni. Várad ugyanis mindig híres volt arról, hogy ott a legtehetségesebb emberek dolgoztak. A stréber, tolakodó Szamuelynek igen nehéz szerepe volt, amin azonban könnyen segített. Egyszerűen amit nem ért el újságírói készséggel, azt megcsinálta nemtelen inkollégialitásával. (…) Már korán reggel beült a rendőri sajtóirodába és minden jelentéktelen csirkelopást följegyzett. Kollégái még aludtak, de ő már futott a riportok után és ha a rendőrségen kezébe került egy akta, gyorsan lejegyezte és megkérte a fogalmazót, hogy az anyagot ne adja ki más újságírónak. Néhányszor sikerült neki a trükk, kollégái lemaradtak és ily módon hízelegte be magát az agyvelő-uzsorás lapkiadóknál. Szamuelly egyébként minden kiadó előtt becsben állott, szerették a laptulajdonosok, mert éhbérért sokat dolgozott, mert denunciálta társait.” Ahol csak megjelent, hamarosan nemkívánatossá vált: „egy ízben a munkások sztrájkba léptek Nagyváradon, és a sztrájkolók megkérték az újságírókat, hogy szimpatikusan írjanak a munkáltatók és a munkások közötti harcról. A demokratikus érzelmű hírlapírók valamennyien teljesítették a munkások kérését, egyedül Szamuely Tibor halál-népbiztos, főkommunista volt az, aki a munkáltatók mellett foglalt állást lapjában, és piszkolódó, szemtelen hangon írt a sztrájkról. Becstelen magatartásáért a váradi szocialisták meg is akarták verni. Felkeresték a szerkesztőségben, de Szamuely elszaladt és a többi kollégáknak kellett őt megvédeni.” Aztán nemsokára „mint keresztényszocialista került fel Budapestre a ’Magyar Kurir’ című katolikus kőnyomatoshoz. A szerkesztő úr tudta Szamuelyről, hogy zsidó, de olcsó munkaerő volt és így vallása dacára is alkalmazta. Szamuely azonban nem vált be a Kurirnál és átment a Magyar Távirati Irodához. Strébersége közismert volt, de annál jobban tudták róla, hogy mint újságíró, született antitalentum. Kis ideig működött a Népszavánál is. A legérdekesebb, hogy mindenki tisztában volt származásával, de ő következetesen adta a keresztényt, és összeköttetést tartott fenn a keresztényszocialistákkal is.”

Ennyit Dezsényi-Deutsch-ról és Szamuely-Samuel-ről. Elfeledni valók.


Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Atlantisz - Az özönvíz előtti világ - Ignatius DonnellyAtlantisz - Az özönvíz előtti világ
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Önéletrajz - Bruce DickinsonÖnéletrajz
Könyv - Bolti ár: 3 999 Ft
Internetes ár: 3 599 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A lázadás éve - Görgényi Tamás - G. Fodor Gábor - Fűrész Gábor - Ketipisz SztavroszA lázadás éve
Könyv - Bolti ár: 3 500 Ft
Internetes ár: 3 500 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Birodalmak alkonya - Bogár LászlóBirodalmak alkonya
Könyv - Bolti ár: 3 300 Ft
Internetes ár: 2 805 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Globális elme és a civilizáció felemelkedése - Carl Johan Calleman Ph.D.A Globális elme és a civilizáció felemelkedése
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 3 990 Ft
20% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2018 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat