HunHír.info

2017. Magvető hava 23. nap, Nemzeti ünnep, Gyöngy napja.

Tudatrombolás versantológiával

2010. május 05. 16:55
Ifj.Tompó László - HunHír.Hu

rusztikus_konyv.jpgA tudatrombolást szolgálja az ország egyik legnagyobb könyvkiadója, az Osiris megjelentette, Ferencz Győző szerkesztette versválogatás nemzeti költészetünk mellőzésével.

Magyar Menedék - Magyarország álomtörténete

A magyar költészet antológiája címmel 2003-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával megjelent, ma is kapható, 1067 oldalas kötet szerkesztője, mint írja, nem törekedett a teljességre, „következésképpen nem szerepel benne minden számottevő magyar költő” (997. old.), az viszont elvárható lenne, hogy címének megfelelően költészetünk nemzeti mivoltát így is megjelenítse. Ehhez képest nemzeti költészetünkből, különösen is a huszadik századiból, alig mutat be valamit. Az indok (997. old.): „Ha nem szerepel a kötetben többek között Vitkovics Mihály, Garay János, Ábrányi Emil, Mécs László, Ladányi Mihály [nem tudom, miféle megfontolásból szerepel egy sorban Mécs László Ladányi Mihállyal – Ifj. T. L.] – bizonyára lesznek olvasók, akik hiányolni fogják a nevüket –, annak egyedüli oka, hogy nem találtam tőlük olyan verset, amely jelentősen gazdagította volna a válogatást.”

Egyenesen felháborító, mennyire igyekezett a szerkesztő irodalmunk nemzeti jellegét mellőzni a válogatás során. Néhány példa. A mindmáig elfeledtetett székely jezsuita költő, Baróti Szabó Dávid (1739-1819) ugyan négy verssel szerepel, de „A magyar ifjúsághoz” írt költeménye már nem:

Serkenj fel, magyar ifjúság! Ím, nemzeti nyelved,
Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyülni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem is lesz ennél tehetősb eszköz: ezen kap
Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz.
S mely szép versekkel telnek sajtói naponként!
Mint hordják hozzád!... mely ragadozva veszed…
Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme!
Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak
Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

Garay János (1812-1853) viszont teljesen kimaradt, noha 1945 előtt kötelező középiskolai tananyag volt költészete, különös tekintettel a „Kont”-ra, „Az obsitos”-ra, és nem utolsósorban a (Ferencz uram magas mértékét nyilván meg nem ütő) „Magyar hölgy”-re:

Magyar hölgynek születtél,
Áldd érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni,
Nagy és szép gondolat.
Oh hölgy, ki azt megérted,
Mi szép vagy és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.

Szépnek teremte isten,
Mert hölgynek alkota
Virág a hölgy, az élet
Szépsége, illata;
Gyöngy, drága s ritka gyöngy ő
A szívnek tengerén,
Szelíd és tünde csillag
A szerelem egén.

De te midőn születtél,
Két hívatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,
Mert hölgy s magyar levél, –
Te néked szebb, dicsőbb tért
Szabott a végezés;
Születni és szeretni –
Magyar hölgynek kevés!

Te egy alvó hazának
Lányáúl születél,
Fölébredő nemzetnek
Anyjává tétetél;
Mit érne tündökölnöd
Egy büszhödt tó fölött?
Mit, szép virágnak lenned
Gyász sirhalmok között?

Te néked korcs apákat
Jutott, ébreszteni,
Hazádnak tűzhelyéhez
Férjed tériteni,
S szived lángjába mártván
Vezér szövétneked,
Hazád szeretetére
Nevelni gyermeked.

Hogy légyen, a mi nincsen,
Egység e bús hazán;
Minden magyar, mi nem volt,
Csak honfi, honleány, –
Hogy egy gyűrűvé forrjon
Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyűrűben
A gyémánt gyöngye – te!

Magyar hölgynek születtél,
Tedd hívatásodat!
Egy hon nemtője lenni,
Mi szép egy gondolat!
Oh hölgy, ki ezt betöltéd,
Mi szép vagy és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.

Arany János versei közül persze szerepel be „Az örök zsidó”, de ellenpárja, „A poloska” nem. Madách örülhet, hogy két, Tompa Mihály, hogy hét (!) verssel belekerült, olyan „magyar” géniuszok közé, mint Ignotus (Veigelsberg Hugó), Makai (Fischer) Emil, Heltai (Herzl) Jenő, Szilágyi (Silbermann) Géza, Gellért (Goldmann) Oszkár, Füst (Fürst) Milán, Szép Ernő (Schön Sámuel), Fenyő (?) László, Vészi (Weisz) Endre, Petri (?) György, nem is beszélve a fokozhatatlanul filoszemita Nagy (?) Zoltánról (1884-1945), akinek „zsidócsillagos” ódája nélkül nyilván kiadásra méltatlan lett volna a válogatás, akárcsak Kiss (Klein) József (1843-1921) nélkül, aki öt gyöngyszemmel van jelen („Knyáz Potemkin” c., bolsevizmusért epekedő halhatatlan hitvallása nyilván csak szerkesztői figyelmetlenségből maradt ki).

Mindezek ismeretében ugyanakkor érthető, hogy a felsorolt remekművek közé miért nem kerülhettek Reményik Sándor Végvári-versei (így is csoda, hogy két verse – Sehol sem, Ha majd… – bekerült), Dsida Jenő „Psalmus Hungaricus”-a (tőle amúgy tizenkét vers olvasható), netán Juhász Gyula Trianont idéző „Testamentum”-a (a költő négy ilyen című verséből egy bekerült, de még csak véletlenül sem az – igazi):

Szeretnék néha visszajönni még
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyû a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költõk dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szívét
S érezni, most is rám gondol szíve:
Szeretnék néha visszajönni még!
József Attila sem kerülhette el a megnyirbálást, a „Nem, nem soha” (1922) közlésére a gondos szerkesztő még csak álmában sem gondolt (a „Thomas Mann üdvözlése” ellenben nem maradt ki!):!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – az lesz a viadal! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Sajó Sándor (1868–1933) magyarság-versei szintén kimaradtak, nehogy a költővel bárki is azon merengjen, mit jelent „Magyarnak lenni”:
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva tengni egyre – lent,
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj:
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait....
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek:
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
– Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! Húzd,cigány! –
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében, –
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!....
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, –
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...

Öt verset közöltem, folytathanám a sort, azonban talán ennyi is elég volt annak igazolására, nemzeti költészetünk mellőzésével micsoda tudatrombolást folytathat hazánk legnagyobb könyvkiadóinak egyike. Kitűnő versválogatásaink vannak, még az elmúlt évtizedekből is, és mielőtt ezeket külön bemutatnám, megkérem ezennel tisztelt tanártársaimat, ne vegyék meg és ne adják tovább ezt a tudatosan tudatromboló versantológiát!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 990 Ft
9% internetes kedvezménnyel
Káldeától Ister-Gamig I-II-III - Badiny Jós FerencKáldeától Ister-Gamig I-II-III
Könyv - Bolti ár: 8 990 Ft
Internetes ár: 8 091 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Észpörgető társasjáték - Hajnal és LegendÉszpörgető társasjáték
Társasjáték - Bolti ár: 7 500 Ft
Internetes ár: 6 990 Ft
7% internetes kedvezménnyel
A tizenharmadik törzs - Arthur KoestlerA tizenharmadik törzs
Könyv - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 542 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Vallomás a csodáról - Csinszka naplója - Boncza Berta (Csinszka)Vallomás a csodáról - Csinszka naplója
Könyv - Bolti ár: 3 490 Ft
Internetes ár: 3 141 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat