HunHír.info

2017. Magvető hava 19. nap, Villám napja.

Irodalomtörténeti tabudöntögetés (10. rész)

2010. május 04. 13:53
Ifj.Tompó László - HunHír.Hu

A médiahatalmat birtokló „urbánus” réteg tudatformálásának lényege, hogy minden magatartását megbíráló írót és művet eleve elutasít, és a társadalmi „haladás”, az „emberi jogok”, a „demokratikus intézmények” működésének meggátlójaként bélyegez meg.

Magyar Menedék - Nincs kegyelem

A „Szemben a széllel”-nél is jobban rávilágít erre Beke Albert egy másik tabudöntögető kötetének (A halál nem alibi. Bp. 1996. Szenci Molnár Társaság) helyzetelemzése (Olvassák-e még Moldovát?, 79-88. old.), amelyben lehull a lepel arról a folyamatról, amelyet az 1980-as években a „Beszélő” folyóirat urbánus udvara képviselt legradikálisabban, vagyis a még akkor Szabad Kezdeményezések Hálózata néven működő árnyékszervezet, amely a leghangosabban antikommunistázott, milliókat megtévesztve ezzel, és amikor előbújt a föld alól, Szabad Demokraták Szövetsége néven előbb médiahatalomba, majd politikai végrehajtó hatalomba jutott. A vasfüggöny lebontásáig vagy a „berlini fal” leomlásáig a „népi-urbánus” vitáról nyíltan ugyan alig ejtettek szót, de akik közelről ismerték őket, tudták, idő és alkalom kérdése csupán, mikor kezdik el hangoztatni a valójában nem is világnézeti, hanem etnikai alapon való, a népi (valójában az egyetemes) magyar irodalmat elmarasztaló, az ország oktatásügyét és médiapolitikáját mindmáig meghatározó álláspontjukat.

Az őket meglehetősen közelről ismerők közé tartozott az írónak amúgy aligha (legfeljebb megtollasodott műkedvelőnek) minősíthető Moldova György, aki „A félelem kapuja” c. kötetében (Bp. 1992. Pannon Könyvkiadó) akarva-akaratlanul fellobbantotta a fátylat a sokáig csodált „Beszélő-kör”-tagjairól, céljairól, még akkor is, ha, mint Beke írja, „soha nem tudott regényt írni [ha regényt nem is, szociográfiát viszont igen, igaz, hogy csak egyszer, gondoljunk csak „Akit a mozdony füstje megcsapott” c. riportkönyvére! – Ifj. T. L.], de ilyen rosszat még sohasem írt” (79. old.). Ettől még egyes részletei kivételes lényeglátásról tanúskodnak. A kötetben szereplő öreg, még Móricz Zsigmond-tanítványként nevelkedett író például így fedi fel a titkot a „bűnrossz” verseit a szamizdat folyóiratban kiadni kívánó félcigány munkásfiúnak (80. old.):

„– Te nem ismered a zsidókat…
Borsos megdöbbent:
– Zsidók? Hogy lehet ez?! A falon ott láttam egy nagy keresztet.
– A fiatalúr katolizált, azt nyilatkozta, hogy a kereszténység volt az élete meghatározó élménye, de ezt nem szabad komolyan venni. Ez csak póz nála. Ha valaki magyarul beszél, attól még nem válik magyarrá, gyónhat-áldozhat naponta háromszor, attól még nem keresztény. A zsidóknak mindig is volt érzékük meglovagolni a változásokat. Mit gondolsz, mi a legfontosabb nekik?
– A pénz.
– Te nagyot tévedsz, azt hiszed, számít nekik egy-két millió? Kimeríthetetlen tartalékaik vannak, külföldről is ömlik a dollár, ők már nem törődnek a pénzzel. A kapcsolatokat építgetik mindenekelőtt, azt akarják, hogy mindenütt őket fogadják el illetékeseknek és velük tárgyaljanak. Most is ők indultak el elsőnek. Mi, magyarok, még egy plakátot sem tudunk összehozni, az ő ’Jelzőtűz’-ükről pedig naponta beszélnek a nyugati rádiók.
– Mit kellene csinálni?
– Egyelőre nem tehetünk mást: alkalmazkodni kell hozzájuk. Láttad, én is úgy beszéltem azzal az öreg pártkurvával, mintha ő lenne az angol királynő. Te is legyél velük udvarias, amennyire csak kitelik tőled, tanuld meg, hogy a jó modor a legolcsóbb és a leggyümölcsözőbb befektetés. Egyelőre szükségünk van rájuk, mert az államilag ellenőrzött lapokban nem jelenhetünk meg, és nyilvánosság nélkül nem élhetünk. De azt soha ne felejtsd el, hogy ők idegenek itt, és egyszer majd adódik egy pillanat, mikor ezt a szemükbe vághatjuk. Ezt meg kell érnem, addig nem halhatok meg.”

A regény egy másik művelt szereplője, aki rendőrből lett ügyvéd, szintúgy látja a helyzetet (81. old.): „Az irodalomban ugyanúgy áll a helyzet, mint az egész országban: egy kommunista zsidó klikk tartja kezében a hatalmat, és csak a saját embereiket engedik érvényesülni. Mindenki más előtt bezárják a kapukat. Aki pedig szembeszegül velük, azt letapossák, a halálba kergetik…”

Beke szerint Moldova két legyet üt egy csapásra: „egyfelől megfosztja az egykori szamizdatosokat az őket körülvevő bizonyos fokú nimbusztól, másfelől viszont a népiesek képviselőjét kifejezetten antiszemitának állítja be” (81. old.). Ami az „antiszemita beállítást” illeti, ezen nem csodálkozhatunk, már csak Veres Péter elemzéssorozatunkban korábban idézett vallomásai alapján sem. Legyen ugyanis bármennyire selejtes szerző Moldova (elvégre Isten a görbe papíron is tud egyenesen írni!), bizonyos az idézett szövegrészlet igazságtartalma, az, hogy népi irodalmunk valamennyi alkotójában megvolt – hol nyíltan, hol burkoltan – a tőlük való idegenség érzete, sőt tudata. Veres Péter szerint „a parasztok, ha nem is antiszemiták, de nem hisznek a zsidóban. Keserves kérdés ez, őszinte és becsületes zsidóknak, de ez így igaz.” (Számadás. Bp. 1943. Magyar Élet, 221. old.) Azonban nemcsak a parasztok, hanem a művészek sem voltak ezzel másképpen, olyannyira nem, hogy Erdélyi József (1896–1978) regényes önéletrajzának második kötetében (Fegyvertelen. Bp. 1942. Turul. Az első kötetet is magában foglaló hasonmása: Bp. 2000. Gede Testvérek Bt.) kegyetlen kíméletlenséggel vallott velük való küzdelmeiről, beszámolva például Gellért (Goldmann) Oszkárral való találkozásáról (151. old.):

„A Lánchíd-kávéház kis szobájában nagyon sokan ültünk egyszer Babits körül. Gellért Oszkár kijelentette, hogy a világon minden kiváló ember baloldali. Én meg kijelentettem, hogy – jobboldali vagyok. Mit értesz jobboldaliság alatt? – szegezték nekem a kérdést, egyszerre többen. Azt – feleltem –, hogy nem akarok véres forradalmat, hanem békés fejlődést. Nem akarom mindenáron megváltoztatni a fennálló társadalmi rendet, hanem törvényesen, a többség szellemi megnyerésével. Nem akarom, hogy népünket gyűlölködő idegenek egy új világ hazug ígéretével forradalomra szervezzék, hogy megismételjék 1919-et, proletárdiktatúrát csináljanak zsidó népbiztosokkal, s a magyar értelmiséget letaszítva, kiirtva, eladjanak bennünket a szovjetnek. Hiszem, hogy tiszta lelkiismerettel, becsületesen, híven, eredményesen, csakis a jobboldalon képviselhetem népem, a legalsóbb népréteg érdekeit… 1933-at írtunk, a hazai zsidók készültek már az új világháborúra a fascizmus, a nemzeti szociálizmus ellen.”

Egy másik alkalommal a „Nyugat-barátok köre” rendezvényén szállt szembe az irodalmi diktatúrával (147-149. old.): „A nyugalomba vonult kabarétulajdonos, az ádáz magyar- és kereszténygyűlölő, örökké franciákat magasztaló megvénült, ekcémás redivivus [újraéledt – Ifj. T. L.] Nagy Endre volt a vitavezető. A Nyugat irodalmár közönsége ott élvezte, uzsonnázgatva, az irodalmi levegőt. Egy este Kassákék akarták felmelegíteni a régi ’Ma’ kihűlt levesét. Kassák előadása után Kassákné szavalt a férje ’Világanyám’ című zagyva könyvéből, meg Tristan Tzara és egyéb külföldi zsidó defetista remekeiből. Egy verset csaknem elejétől végig üvöltött artikulálatlanul, helyt-helyt egy-egy érthető szó is akadt a ’szabadversben’. A közönség elragadtatva tapsolt, de én nem hagytam annyiban a dolgot, az előadás után felálltam véleményt mondani, amihez jogom is volt, mint afféle vitaestén. – Helyes a bőgés, nőstényoroszlán – kezdtem a bírálatot a közönség felháborodásával mit sem törődve –, csak az a kár, hogy érthető szavakat is ejtett. Üvölteni kellett volna, ordítani elejétől-végig, hisz úgysem akart a szerző egyebet ezzel az aljas művel, merénylettel, mint túlordítani mindent, megsemmisíteni üvöltve, ami mi valaga költészet volt, mióta a világ és különösen a kereszténység… A közönség dobogott, pisszegett, parasztozott. Nagy Endre csendet kért, békebíró akart tenni. – Ha engem megkérdeznének – mondta – hogy két vers közül melyiket tartom költői remekműnek: ezt a Tristán Tzara-verset, vagy Berzsenyi Fohászát – itt szívére tette kezét a zsidó komédiás – nem tudnám megmondani… Forrt bennem a düh erre a piszkos zsidó hangra, de türtőztettem magamat. – Majd meglátom én mindjárt: olyan buta ember-e Nagy Endre, amilyennek teszi magát – mondtam. – Hajlandó két igen nehéz kérdésre felelni Nagy Endre? – kérdeztem. – Ó, igen, csak tessék kérdezni – hebegte meglepődve a mindig fölényeskedő konferencier. A közönség némán, feszülten figyelt. – Szíveskedjék megmutatni a jobb kezét! – kértem a vitavezetőt. Mosolyogva mutatta. – Bizonyos benne, hogy a jobb kezét mutatja? – kérdeztem. – Bizonyos vagyok – felelte. – Jól van – ismertem el – csakugyan az a jobb keze. Ön nagyon okos ember, valóságos zseni, hogy ilyen nehéz kérdésre ilyen könnyen, hamar és helyesen felel. Bár a második kérdés feleslegesnek látszik ezután, a Tristán Tzara-Berzsenyi összehasonlítás és dönteni nem tudás miatt mégis fel kell adnom a második kérdést: meg tudná-e mondani a vitavezető úr: melyik a balkeze?... Még mindig vigyorogva mutatta kötéses, ekcémás balkezét a nagy viccmacher. – Aki olyan lángész, hogy meg tudja különböztetni a jobb kezét a baltól, az nem mondhat igazat, ha azt mondja, hogy nem tudja: a két említett mű közül melyik a költői remek – szóltam, túlkiáltva a kezdődő zúgást. – De ez az ön s az önhöz hasonlók módszere: megingatni az értékelést a közönség lelkében, hogy bármikor tehetségtelennek bélyegezhessék a lángészt és lángésznek a tehetségtelen világcsalót. Egyenesen nemzetgyalázás a legfenségesebb magyar ódát, Berzsenyi ’Fohászát’ egy romániai háborús katonaszökevény zsidó szennyes irodalmi merényletével egy rangra emelni! De míg én élek, ez ellen az irodalompolitika ellen küzdeni fogok! Az estnek vége volt. A közönség ment kifelé. – Erdélyinek igaza van – hallottam innen is, onnan is. Bevallották egymás közt, hogy igazam van, de nyíltan nem mertek mellém állni a vitában. Zsidó szokás.”

Amikor harminchat versét kölcsönpénzből kinyomtatta, Miklós Andor (Klein Ármin, 1880-1933) lapja, az „Est”, először megrágalmazta a költőt, ,mondván, „betegen, topogva” árusítja szerelmes verseit, majd „helyreigazítás”-t színlelve, „gyöngyszemek”-nek nevezte őket, azt állítván, hogy „a költő nem szorult rá”, hogy „az utcára szórja gyöngyeit, mert akármelyik nagy kiadóvállalat szívesen kiadta volna a könyvét”, több se kellett neki: felkereste Miklós Andort (142. old.): „Fogadott, azt mondta, hogy menjek csak az Athenaeumba, mindent elintézett már előre. Fejes, az ’irodalmi kasznár’, vagy inkább szellemi kupec zsidó azzal fogadott, hogy az ’urak nem tartják üzletnek az ön verseit’. Az urak, mármint az Athenaeum zsidai. De ajánl ő nekem egy kitűnő üzletet, amin sokat kereshetek: vegyem meg ’Világ végén’ című könyvem megmaradt példányait s adjam el. Azt a könyvet, amit ők adtak ki s nem árusítottak, én vegyem meg és adjam el. A Népszava könyvkereskedés már egyszer árusította – húsz fillérért…. Mikor elkapkodták – én már nem is kaptam –, nem árusították tovább a kapós ócskaságot. Nekem tehát egy pengő ötven fillérért akarta adni Fejes zsidó azt, amit hitsorsosainak tizenkét fillérért adott. – De hogy adjam el? – kérdeztem. – Árusítsa az utcán! – felelte a zsidó. Visszamentem a szerkesztőségbe, Miklós Andorhoz. Bejelentettem magamat és vártam, vártam. Szabó Lőrinc benyitott, meglátott. – Mire vársz itt? – kérdezte. Csakugyan, mire is várok?! Elkezdtem kiabálni, úgy, hogy hallja Klein Ármin is. – Te zsidó! Nem tartozom neked semmivel, hét év óta fosztogatsz szerződés nélkül. Nem szép szó való a füledbe, hanem bicska a beledbe! Nem félsz, hogy vérré válik a fejeden a keresztvíz, te álkeresztény?!”

Erdélyi József szenvedélyes vallomásai alátámasztják Moldova kötetének „urbánusok”-ra vonatkozó sorait, csaknem egyedülálló merészséggel megválaszolva, miért nem szereti őket se a paraszt, se a művész.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
A Béke Ösvénye az Alpoktól az Adriáig - Az Isonzó front útikönyve
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 990 Ft
9% internetes kedvezménnyel
XII. Piusz és a zsidók - Gordon ThomasXII. Piusz és a zsidók
Könyv - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 542 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Hamis zászlós hadműveletek - Összeesküvés elméletek sorozatHamis zászlós hadműveletek
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 079 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Jó vadászatot! - Ilosvay FerencJó vadászatot!
Könyv - Bolti ár: 2 700 Ft
Internetes ár: 2 295 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Magyar Nemzeti Zene Emlékkönyve - CD melléklettel - Szendrey Marót ErvinA Magyar Nemzeti Zene Emlékkönyve - CD melléklettel
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 242 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat