HunHír.info

2019. Szelek hava 20. nap, Apor napja.

Jézus kereszthalála és a zsidóság

2010. április 07. 12:20
Falusy Márton - HunHír.Hu

templom.jpgA Heti Válasz „Keresztény teológusok kritizálják a Jobbikot” című írása Vona Gábor húsvéti üzenetével foglalkozik. A pártelnök videóüzenetével az a „baj”, hogy azt mondta: bár a zsidók keresztre feszítették Jézust, ő harmadnapra feltámadott. Ez a tényszerű megállapítás, „a zsidók” említése váltotta ki a kritikát.

Menedek - Engdahl

Az említett lap cikkében megszólal a Nógrád megyei Kutasó teológus végzettségű polgármestere, Szepes Péter. A következőket mondja:

„Jézust tevőlegesen valóban zsidó emberek küldték a keresztre, római segédlettel, de nem a zsidók, mint nép, hanem minden bűnös, Isten ellen lázadó ember küldte keresztre Jézust.
Magyarul a bűnös emberiség (az Éden kerti Isten elleni lázadás óta) vétkei miatt kellett meghalnia és nem csupán a zsidók miatt, Jézusnak.”


Nem új keletű „a zsidók” említésével kapcsolatos érzékenység: Mel Gibson Passió-filmjében egy fontos mondat zsidó tiltakozásra kimaradt a feliratozásból. Az a mondat, amelyet a Jézus keresztre feszítését követelő nép mond a hezitáló Pilátusnak: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken”. De idézzük pontosan Máté evangéliumát: „Az egész nép azt felelte: ’Az ő vére rajtunk és gyermekeinken’.” (Mt 27, 25) Tehát: „az egész nép”, így, határozott névelővel. Vagyis: „a zsidók”. Érdekes, Bach gyönyörű Máté passiójában is szerepel a mondat. Az is érdekes, hogy Pasolini híres filmjében – Máté evangéliuma – szintén ezt kiáltja „a nép”. Mármint a zsidók. Igaz, Pasolini alkotása a hatvanas évek derekán született, akkor még nem dúlt világszerte ez a cenzúrával karöltve járó beteges érzékenység.

Kezemben egy római kiadású Újszövetség – 1951-ből. A Máté evangéliumából idézett mondathoz a következő lábjegyzet tartozik (csak érdekességként idézem): „Ezzel a zsidó nép Isten és a történelem előtt magára vállalta Jézus megölésének felelősségét.” Ilyesmit viszont Vona Gábor nem mondott, tehát a teológusi kritika fölösleges habverés volt.

Aki ismeri az újszövetségi írásokat, pontosan tudja, hogy „a zsidók” határozott névelős formula igen gyakori a textusokban. Amikor Jézus a templomszentelés ünnepén ismét Jeruzsálemben van, tanítása után „a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék” (Jn 10, 31). Szepes teológus úr szerint akkor ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a „bűnös emberiség” kezei ragadták meg azokat a bizonyos köveket. Vagy: amikor a damaszkuszi úton megvilágosodott Saul – a későbbi Pál apostol – a városba érve hirdetni kezdte a zsinagógában Jézusról, hogy ő Isten fia, „a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt” (Csel 9, 23). Szepes teológus úr szerint tehát a bűnös emberiség hallgatta Pált a zsinagógában, s a bűnös emberiség kezdett tanakodni Pál megölésének módozatain. Nem folytatom az idézgetést, talán ennyi is elegendő.

Szepes teológus úr sajnálatos módon összekever bizonyos dolgokat. Az igaz, hogy a Megváltó az emberiség vétkei miatt halt kereszthalált (tehát magára vette a világ bűneit), de a Szentírás szerint „a zsidók” ítélték őt kereszthalálra. Egyszerű okból: Jézus „a zsidók” között fejtette ki működését. Ahogy az is igaz, hogy kereszthalála után elsőként a „a zsidók” üldözték Jézus tanítványait, amint erről Az Apostolok cselekedetei című újszövetségi könyv is beszámol. Miért kell ezekben a kérdésekben maszatolni Szepes teológus úrnak? Az már más kérdés, hogy Jézus kereszthalála, a tanítványok zsidók általi üldözése után az egész világ is – meg-megújulóan - üldözőjévé vált Krisztus tanítványainak (egészen napjainkig). A kettőt összemosni azonban nem szabad.

Ami a Máté evangéliumából citált részt illeti – „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken” -, nem lenne helyénvaló az az értelmezés, hogy a mai zsidók is felelősek Jézus kereszthalálért. Botorság lenne ezt állítani, hiszen a bűn személyhez kötött, tehát a bűnért viselt bűnhődést sem lehet örökölni, mint valami kincsesládikót. A múlt század egyik legnagyobb teológusa, Hans Urs von Balthasar azt írja Karl Barth predesztináció-tanára hivatkozva, hogy „Istennek egyetlen népe van, amely zsidókból és keresztényekből áll, s a két népet a bal és jobb felől megfeszített latorhoz hasonlítja: az egyik a sötétség, a másik a fény felé fordul, de Krisztus mindkét oldalra kitárja karját”. Igen, a sötétség irányába forduló zsidóság felé is, amely nem ismerte fel Jézusban a várt Messiást. Ugyancsak Hans Urs von Balthasar ídézi a zsidó Martin Bubert, aki szerint a mai zsidóság előtt két út áll: vagy eltökélten várakozik a Messiásra, vagy pedig maga próbálja megtenni azt, amit korábban tőle várt. Majd így folytatja:

„A két lehetőség a Deutero-Izajásnál elhangzó ígéret kétfajta értelmezését tükrözi: az ateista zsidóság a második utat választotta. A marxizmus ennyiben negatív teológiai jelenség. És ennyiben Izrael a mai napig a világpolitika gyújtópontja.”

Látszólag messzire kalandoztam, holott lényeges ponthoz értünk. Mivel Istennek egyetlen népe van – ahogy a korábbi idézetben Hans Urs von Balthasar is írta -, s mivel Krisztus a sötétség irányába forduló lator – vagyis a zsidóság - felé is kitárja a karját, ezért az egykori messiási ígéret „profanizált” változata – az ateista zsidóság „alkotása” –, a mai Izrael: botrány. Isten választott népe egy: valamennyien beletartozunk. A zsidó „kiválasztottság” mai képviselői tehát a sötétség felé forduló lator példáját követik, s ennyiben a Jézus keresztre feszítését követelő zsidók örökösei. Simone Weil, a 20. század nagy misztikus – s egyébként zsidó származású - gondolkodója írta Izrael népéről: „Kiválasztott nép: kiválasztott az elvakulásra, kiválasztott arra, hogy Krisztus hóhéra legyen.” Krisztus azonban a sötétség irányába forduló lator felé is kitárja a karját, ez az isteni szeretet nagy-nagy titka.

S végül egyetlen megjegyzés. Azok, akik „a zsidók” határozott névelős megfogalmazást sértőnek tartják, nem veszik figyelembe, hogy amikor a zsidóság vélt vagy valós szenvedéseiről, s például az elvárt kárpótlásról értekeznek, akkor ugyancsak „a zsidók”-ról beszélnek. Ilyenkor tehát nem bántó a kollektív megnevezés. Akkor sem szoktak tiltakozni, amikor például azt olvassuk, hogy 1944 tavaszán „a németek” megszállták Magyarországot. Tudjuk, nem minden német vonult be a Kárpát-medencébe, például Thomas Mann nem masírozott magyar földön. Nem kellene tehát a kákán is csomót keresni. Mint ahogy azt Szepes teológus úr is tette. Vagy lehet, hogy „a zsidóság” az érzékenység tekintetében is „kiválasztott” nép?

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A halál színe vörös - Ferenc K. ZoltánA halál színe vörös
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Nyusziék húsvétja KIFESTŐ
Nyusziék húsvétja KIFESTŐ
Könyv - Bolti ár: 1 699 Ft
Internetes ár: 1 699 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Antikrisztus - KÜLÖNSZÁM - Hihetetlen MagazinAntikrisztus - KÜLÖNSZÁM
Könyv - Bolti ár: 1 699 Ft
Internetes ár: 1 529 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A Hágó - Ősi JánosA Hágó
Könyv - Bolti ár: 2 900 Ft
Internetes ár: 2 465 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Kozmikus tudat csomag - 2 könyv együtt kedvezménnyel - László ErvinKozmikus tudat csomag - 2 könyv együtt kedvezménnyel
Könyv - Bolti ár: 9 490 Ft
Internetes ár: 6 990 Ft
26% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2019 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat