HunHír.info

2017. Álom hava 11. nap, Gilvád napja.

Hazánk héber megszállásának elfeledtetett regénye (2. rész)

A keleti zsidóság és a magyarság

2010. február 27. 11:27
Ifj. Tompó László - HunHír.Hu

A keleti zsidóság szellemiségéről számtalan hittudós, vallástörténész, bölcselő és társadalomkutató írt elemző tanulmányokat az elmúlt két évszázadban. Akár antiszemita, akár filoszemita szerzőktől valók, azonos képet nyújtanak a zsidók gondolkodásáról, erkölcsi állapotáról, jelleméről, üzleti szokásairól.

Magyar Menedék - Hamis zászlós

Forrásbősége miatt az egyik legmegbízhatóbb Medici Pál könyve („A zsidók szertartásai és szokásai”, 1889), amely részletesen foglalkozik a zsidók életével: körülmetélésükről, a rabbik neveltetéséről, házi öltözetükről, imaformáikról, esküjükről, házasságukról, messiási jövendöléseikről kevés hozzá fogható pontosságú, a zsidó világnézet alapforrásain alapuló leírás jelent meg, amelyhez egyedül Zimándy Ignác könyve („A megrögzött Maimonides deliriuma”, 1884) hasonlítható. De említhetjük az újkori zsidó történetírás fejedelmének tekintett Graetz Henriket is, aki „A zsidók egyetemes történeté”-ben (1908) a „lengyel zsidók” jelleméről így írt: „Ferdítés és csavarás, fiskális furfang és elménckedés, meggondolatlan gáncsolása mindannak, ami ismereteik körén kívül esett: ezekből szövődött meg a lengyel zsidók jelleme.”

A lengyel zsidók szellemi életét beárnyékolta a XIV-XV. században elterjedt nominalizmus. Ez a bölcselettörténeti irányzat – amelynek megalapozói ugyan a minorita Aureoli Péter és a ferences Occam Vilmos, ámde újkori hívei többnyire zsidók voltak – megkérdőjelezte a tértől és időtől független fogalmak létjogosultságát. Az egyetemes megismerést nem ismerte, csupán az egyedit. Kizárólag a betűt, a szöveget vizsgálta, nem a gondolatot. Hogy ez a köznapi életben mit jelent, néhány példával világítjuk meg. „Vezetés közben szemedet az útra szegezd!” A zsidó válasza: „Nem szegezem oda, mert később is szükségem lesz rá!” „Kérek fél pohár vizet!”– A válasz: „Nem tudom a poharat megfelezni!” Ha Graetz nem is használta e bölcselettörténeti fogalmat, rá gondolt, amikor megállapította: „A Talmud tanulmányozásának túlságba hajtása a zsidóságnak nem vált hasznára. Hiszen nem azért folytatták, hogy a Talmud szellemének mélységeibe hatoljanak, hanem azért, hogy valami különös és szellemes, keresett színben tűnjenek föl és ötletességükkel, szőrszálhasogatásukkal, meglepő és a dolgokat fejük tetejére állító magyarázatukkal az értelmet csiklandó érdeklődést keltsenek.” De nemcsak Graetz írt így, hanem Herzberg-Fränkl Leó is, aki az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című honismertető albumsorozat 1898-ban megjelent, Galíciát bemutató kötetében az ottani zsidóság mindennapjait ismertette. Megállapította, hogy a zsidóság törvényei, szertartásai a zsidók „legapróbb külsőségeire” is rányomják bélyegüket, mert a Talmud olyan életmódot parancsol a zsidókra, amely más fajoktól való fizikai, lelki elzárkózásukat biztosítja. Dövényi tollára illik alábbi megjegyzése is: „Az ősidők megkövesült maradványaképpen, szigorú vallási és nemzeti elzárkózottságban él atyáitól öröklött és szentül tartott hagyományai szerint, s melyet az előtte hírből is alig ismert korszellem és történelem érintetlenül hagyott. Az ortodox zsidóság nyilvános élete egészen a maga hitközségére szorítkozik, minthogy ott találja meg a választ mindazon kérdésekre, melyek vallásos lelkiismeretét érdeklik.”

Megemlítendő még két, a keleti zsidóság lélektanáról mellőzhetetlen adalékokat szolgáltató alapmű. Az egyik Bartha Miklós „Kazár földön”-je (1901), amelyből megtudjuk, miként hatott a magyarságra az 1867 utáni galíciai bevándorlás. A máramarosi, beregi rutén és magyar parasztok által „kazárok”-nak elnevezett lengyel zsidók pálinka- és posztókereskedésükkel, földpolitikájukkal földönfutóvá akarták tenni a ruténeket, magyarokat. A kazár uzsorakamatot szed: „Tíz forint kölcsön után egy évre 104 forint kamatot, tehát ezernegyven százalékot számít.” Nem dolgozik, csak munkát közvetít, mégis meggazdagszik: „A kazár lefoglalja magának a munkát, és azt ledolgoztatja a ruténnel. Ha adós a rutén, akkor kamatban dolgozik, és nem kap semmit. Ha nem adós, akkor készpénzért dolgozik, s kapja felét a munkabérnek, vagyis negyven krajcárt. A kazárnak, mint vállalkozónak, a semmittevésért szintén megjut a negyven krajcár.” A másik a Tharaud-testvérek (Jean és Jérome) emlékirata a budapesti zsidóság, a „pesti gettó” életéről („Ahol Izrael a király”, 1921). Amit a XVIII. század közepe óta a pesti zsidók fellegvárának számító Orczy-házról megírtak, ráillett Kuthy Lajos és Bartha Miklós tollára éppúgy, mint Dövényiére: „Ezek a sehonnani kóbor zsidók nem állottak semmiféle törvény védelme alatt: jogilag csupán megtűrtek voltak s tulajdonképpen a nagyúr kényére és a paraszt kegyére voltak utalva. A megtelepedett, mély vallásosságú keresztény magyarok utálták ez átkozott vándorokat: Krisztus megfeszítőinek unokáit gyűlölték bennük és mégis megtörtént az a különös dolog, hogy a kegyesen befogadottak, kitartó furfangjuk segítségével, lassanként az egész vidéki lakosság anyagi életének intézői lettek.” (A keleti zsidók erkölcséről és szertartásairól még részletesebben számol be „A kereszt árnyékában” című könyvük.)

Noha sok értékes kor- és erkölcstörténeti adatot meríthetünk mind Bartha Miklós, mind a Tharaud-testvérek látleletéből, a huszadik század eleji Magyarország ortodox zsidóinak erkölcsi szintjéről nincs olyan írott forrás, amely Dövényi regényéhez hasonló részletességgel számolna be. Hiszen amíg Bartha csak a „kazárok”-ról írt – akiket ráadásul nem azonosított a hazai zsidóság egészével –, addig Dövényi figyelme nemcsak rájuk, hanem a magyarországi zsidók egészére terjed ki. Úgy írja le a tarnopoli szűk utcák, a kaftános, uzsorakamatból élő szatócsboltosok mindennapjait, mintha közöttük élne. Amit szertartásaikról ír, zsidó szerzők sem cáfolják. Herzberg-Fränkl Leó idézett tanulmányában leírja, hogy az „újév” és „engesztelés” ünnepén a zsidók 36 órára bezárják boltjaikat, majd a zsinagógába sietnek, ahol öklükkel verik mellüket, miközben állandó nyögéssel, sóhajtozással, siránkozással jelzik „bűnbánatukat”. Soraiból kitűnik az ember és Isten közötti kapcsolat, a hit és a cselekedetek összhangjának hiánya, az Újszövetségből ismert farizeizmus, amelyet már az ókori teológusok (Órigenés, Caesareai Eusebius, Szent Cyprián, Szent Jeromos, Aranyszájú Szent János) helytelenítettek. Farizeizmusuk ma is tapasztalható bizonyítéka a jeruzsálemi siratófal előtt imádkozó zsidók viselkedése. Bőr imaszíjat kötnek homlokukra, és az imaszíjra erősített dobozkába mikrofilm darabkákat helyeznek, amelyeken a Tóra egyes mondatainak héber szövege olvasható, például az alábbi mondat: „Az Úr törvénye lebegjen a szemed előtt!” A krisztusi erkölcs szerint élő is ismeri e mondatot, de nem szó szerint értelmezi, hanem így: az Isten törvénye szerint igyekezz élni. Brandstein Juda családja is így viselkedik. Juda apja, Josua reggeli közben előveszi az imaszíjat, „olykor-olykor belepillantva, inkább csak szokásból, a mocskos szélű imakönyvbe”. Amikor Judát útnak ereszti, táskájába csomagolja az imakönyvet a szíjakkal.

Zsidó írók kifogásolták, hogy hittudósok és bölcselők a zsidó élet alaptulajdonságának a szertartásokhoz való merev ragaszkodást tartották. Szerintük ez nem eredendő zsidó tulajdonság, hiszen minden vallás törekszik külsőleg is kifejezni az Isten iránti tiszteletet. így hivatkoztak a katolicizmus jelképeire, templomépítészetére, szertartásaira. Azonban szembeszökő különbség van a zsidó és a katolikus felfogás között. A zsidóság ugyanis – amint a Talmudból kitűnik – nem ismer túlvilági létet és tagadja a lélek halhatatlanságát, ezért csak az anyagi világ érdekli. A szertartásokat szó szerint értelmezi. A katolicizmus is elismeri, hogy az Istennek szentelt dolgok iránti tiszteletnek a mindennapi élettől való elválasztása természetes, az emberiség történelmével egyidős igény, hiszen a teremtmény Isten iránti alázata, hódolata külsőleg is megfigyelhető, tekintettel a lélek és a test emberi természetben létrejött szubsztanciális egységére, ennélfogva minden kultúra alapja az Isten iránti tisztelet minél tökéletesebb művészi kifejezése – amire példa a bizánci, román, gótikus, reneszánsz és barokk templomépítészet, a gregorián korál, a szentek és vértanúk képzőművészeti ábrázolása. Azonban a szertartásokat, a liturgiát nem célnak, hanem eszköznek tartja Isten követésében. Az erkölcsi törvények értelmének megvilágítását szolgálják a liturgikus cselekedetek, de ha valaki azoknak csupán betűjére figyel, és szellemére nem, nem válik vallásossá, erkölcsössé, ugyanis sem a vasárnaponkénti szentmisehallgatás, sem a rendszeres böjt, sem a gyakori gyónás, sem bármilyen ima nem ad felmentést az állapotbeli (családi, hivatásbeli, hazafias) kötelességek gyakorlása alól.

Ha a zsidóság szertartásainak értelmét kutatjuk, megérthetjük, hogy kiemelkedő teológusok (Rohling Ágost, Huber Lipót, Luzsénszky Alfonz), filozófusok (Joseph Arthur Gobineau, Houston Stewart Chamberlain, Bodnár Zsigmond, Fejér Lajos, Trikál József), társadalomkutatók (Werner Sombart, Haller István) és antropológusok (Hans Friedrich Kari Günther, Gáspár János, Méhely Lajos, Szabó Zoltán) a zsidóságot miért nem tekintették vallásnak, hanem fajnak. Felismerték, hogy a zsidóság nem Istenhez viszonyul szertartásaiban, hanem önmagához: saját faji mítoszát imádja. Mind Herzberg-Fränkl Leó szertartásleírásának, mind a tarnopoli rabbik és kereskedők külvilág számára érthetetlen szertartásainak ez a magyarázata.

Brandstein Judának sincs több köze a valláshoz, mint a tóratekercs darabkáit szeme előtt lebegtető jeruzsálemi zsidónak. Amikor egy plébániatemplomba betér, idegen világ tárul ki előtte: „Nem vette észre senki, nem tűnt fel senkinek, hogy egy idegen áll a szenteltvíztartó márványmedence mellett. Senki se látszott törődni a másikkal, nem úgy, mint a zsinagógában, ahol beszélgetnek, köpködnek, krákognak és üzleteket kötnek. Ez valami furcsa, idegen világ, mintha a templom mindenestül valahol a magasságban lebegne, messze a földi dolgok fölött.” Egy pillanatra fel is merül benne a kérdés, miért lett inkább protestáns, mintsem katolikus, majd eszébe jut ügyvédje felelete: „Sokkal egyszerűbb megtanulni a hitágazatokat.”

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Gyógyulj meg magyarul - Színia Bodnár ErikaGyógyulj meg magyarul
Könyv - Bolti ár: 2 600 Ft
Internetes ár: 2 600 Ft
0% internetes kedvezménnyel
A dzsihád legyőzése - Dr. Sebastian GorkaA dzsihád legyőzése
Könyv - Bolti ár: 3 199 Ft
Internetes ár: 2 879 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Nimród, a hun-magyarok őse - Marton VeronikaNimród, a hun-magyarok őse
Könyv - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 691 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Trianon naptár 2018
Trianon naptár 2018
Naptár - Bolti ár: 3 990 Ft
Internetes ár: 2 990 Ft
25% internetes kedvezménnyel
Gyógyítások a méhészet termékeivel - Kovács József természetgyógyászGyógyítások a méhészet termékeivel
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 950 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat