HunHír.info

2017. Álom hava 12. nap, Víritó napja.

Egyik legnagyobb nemzeti költőnk, Erdélyi József elhallgattatása

2010. február 09. 22:54
Ifj. Tompó László

Erdélyi József (1896–1978) egyike elhallgatott huszadik századi legnagyobb nemzeti költőinknek, akinek magyarságunkért való halálos aggodalmát tolmácsoló költeményei és önéletrajzi írásai a bolsevista és liberális könyvtilalom következtében ma már alig ismertek.

Magyar Menedék - Hamis zászlós

1945-ben a „Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek 1. számú jegyzékére” felkerült számos verseskötete (Emlék, Halad az ék, Örökség, Örök kenyér, Toldi-kéz), továbbá a két világháború közötti nemzeti könyvkiadás páratlan teljesítménye, az 1939 és 1945 között 160 számot megért, a Stádium Rt. kiadta Nemzeti Könyvtár sorozat 50. számaként napvilágot látott Három csillag című, az övéin kívül Sértő Kálmán és Sinka István verseiből ízelítőt adó antológia, és önéletrajzi írásainak második kötete, a „Fegyvertelen”. 1950-ben a Népkönyvtári Központ kiadta „Útmutató üzemi és a falusi könyvtárak rendezéséhez” már egyik kötetét sem javasolta az említett könyvtárak használóinak. Noha 1953-tól haláláig számos verseskötete jelent meg, évtizedeken át tabunak számított nemzeti költészete. Sajnos ez ma sincs másként. Bár a költészete megértéséhez nélkülözhetetlen önéletrajzi írásainak két kötete (A harmadik fiú, Fegyvertelen) csonkítatlanul megjelent hasonmásban (Bp. 2001. Gede Testvérek Bt.), verseinek „Fehér torony” címmel hozzáférhető válogatása (Bp. 1995. Püski Kiadó) ellenben meglehetősen hiányos.

„Beszélhetünk-e értékmentésről? Hol van az a szellemi élet, amibe visszatérhetnek a régen kirekesztett írók? Szinte sehol. Márai Sándor és Wass Albert sikeresen visszatért, de ez már nem sikerült a népieknek, így Sinka Istvánnak, vagy Erdélyi Józsefnek. Az már reményt keltő, hogy szinte mindenki egyetért azzal: korrekt életmű-kiadásra lenne szükség.” Így fogalmazott a minap a „Fehér torony” összeállítója, Dr. Medvigy Endre (Magyar Fórum, 2010. febr. 4. 10. old.), csak kérdés, akkor miért hagyott ki belőle az életmű és sorsunk megértéséhez nélkülözhetetlen verseket?

1937. augusztus 2-án a „Virradat” hasábjain jelent meg a baloldali szalonok azonnali haragját kiváltó „Solymosi Eszter vére” című verse, amelyből, mint a költő írta, ha egymillió példányt nyomtattak volna, „az is kevés lett volna” (Fegyvertelen, 195. old.). Sorait Bary József emlékének ajánlotta:

Megöltek egy kis libapásztort.
Égrekiált a régi vád -
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…

Ítélt a bíró - Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. - Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…

Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé. –
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt. –
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér, –
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égrekiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.

Megjelenése után éppúgy száműzni akarták a magyar irodalmi életet már akkor is uralni akaró körök, mint Sértő Kálmánt 1938-as „köpönyegforgatása”, vagy Sinka Istvánt a „Fekete bojtár vallomásai” (Bp. 1942. Magyar Élet) miatt. A Fegyvertelen-ben írja: „Hallottam, hogy a zsidókat annyira felizgatta, hogy nem egy helyen megverték azt a keresztényt a piacon, akinek kezében Virradatot láttak. A pesti hitközség nagyjainak főtt a feje: mitévők legyenek, de a verset úgy fogalmaztam meg, hogy abban felekezet elleni izgatás vétségének nyoma se legyen. Ha a vers nem volna költői remek, akkor is remekmű volt – jogi szempontból.” (195. old.)

Ugyanilyen szellemben jelentek meg írásai többek között a Virradat, az Új Magyarság, az Egyedül Vagyunk hasábjain (ezeket felsorolja Hartyányi István: Mutató Erdélyi József munkáihoz. Csorna, 1988. Csornai Városi Tanács, 84-85. old.).

1944-ben jelent meg Riadó című, 63 oldalas, 18 verset tartalmazó kötete a Stádium Rt. kiadásában. Ez ugyan nem szerepel az 1945-ös tiltólistán, mégis, mindmáig a legritkábban előforduló kötete az antikváriumokban és közkönyvtárainkban.

A kötetből a Magyar ágyú kísértetiesen emlékeztet Petőfi „Föl a szent háborúra!” c. költeményére:

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki a Tatárhágó,
hogy átkelhessen,
Galíciából, Bukovinából,
hogy betörhessen!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki a magyar föld
búzája-bora,
seregébe a legyőzött
magyar katona.

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki az ölébe
a szép magyar lány,
bolseviki seregébe,
a jó partizán.

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

De nem sürgős a magyarnak
a szőke Tiszát
oda adni a cudarnak
a magyar kislányt!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Addig támad, míg a magyar
úgy meg nem veri,
hogy támadni új csapattal
többé nem meri!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Szól az ágyú a határon,
harcol a magyar,
győzni akar mindenáron,
mert élni akar.

Sürgős neki otthon lenni
szép hazájában,
nem fogságban elsenyvedni
Szibériában!!

Szól az ágyú a határon,
támad a magyar,
sürgős neki mindenáron
a végdiadal.

Sürgős neki a győzelem,
sürgős a béke,
sürgős neki a kegyetlen
háború vége!!

Szól az ágyú a határon,
bömböl az orosz,
sürgős neki mindenáron
a Tatárszoros.

Magyar ágyú azt ugatja:
de én nem adom,
Isten és e nép haragja
az én haragom!

Szól az ágyú a határon,
dörög az orosz:
sürgős neki mindenáron
a Tatárszoros.

A mi ágyúnk azt morogja,
hogy „én nem adom”:
mert én nem a háborút – a
békét akarom!...

A Magyar diadal énekelhető is (az „Az a szép” dal dallamára):

Diadal! diadal!
diadalról zeng a dal,
fényes diadalról!
Győzelem! győzelem!
az orosz veszedelem
múlik a határról!
Mert a honvéd szereti a hazáját,
meg is védi ezeréves határát:
Diadal! diadal! –
diadalról zeng a dal,
magyar diadalról.

Diadal! diadal! –
visszaverte a magyar
honvéd a muszkákat!
Győzelem! győzelem
az orosz hadseregen:
ez kell a magyarságnak!
Akármilyen nagy a Sztalin hatalma,
akárhogy is tör a szegény magyarra:
diadal! diadal! –
visszaverte a magyar
a muszka hordákat.

Diadal! diadal! –
békét akar a magyar,
diadalmas békét!
Győzelem! győzelem! –
gyorsítja a küzdelem
a háború végét!
Nem hiába patakzik a magyar vér?:
a háború hamarosan véget ér:
diadal! diadal! –
békét szerez a magyar,
diadalmas békét.

Diadal! diadal! –
a háborút a magyar
megnyeri már mégis!
Győzelem! győzelem
van a vitéz fegyverben,
segíti az ég is!
Vele van a jó Isten a magyarral,
meg is küzd a fenyegető viharral:
Diadal! diadal! –
a háborút a magyar
megnyeri már mégis.

Diadal! diadal! –
így védi meg a magyar
honvéd a hazáját!
Győzelem! győzelem:
szabadság és szerelem
megéri az árát!
Magyarország szabad népek hazája,
nem lesz soha orosz börtön, kaszárnya!
Diadal! diadal!
így védi meg a magyar
a népek szabadságát.
Diadal! diadal! –
így védi meg a magyar
a világ szabadságát!
Győzelem! győzelem! –
így védi a szerelem
harmatos rózsáját!
Mert a magyar szereti a világot –
ablakában a muskátlivirágot:
diadal! diadal! –
úgy szereti a magyar
honvéd a rózsáját.

Diadal! diadal! –
diadalra diadal
a magyar szabadságért!
Győzelem! győzelem! –
mindhalálig küzdelem
a világszabadságért!
Aki meghal, az sem hal meg örökre:
hazájában támad örök életre!
Diadal! diadal!
folyik a párviadal,
a legszebb rózsáért…

A Riadó Sámy Zoltán megzenésítésében a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség indulója lett:

Szörnyű veszély dörömböl
a magyar határon:
itt az idő, behívót
már senki se várjon.
Nem a császár parancsol –
a Haza hí végre:
fel magyarok, fegyverre,
hazánk védelmére!

Itt az orosz: betörni
készül az Alföldre:
álljunk hamar elébe,
puskánkat megtöltve.
Honfoglaló, honvédő,
ősi vitézséggel,
szálljunk szembe az elszánt
ősi ellenséggel!

Fel magyarok, ne hagyjuk
a muszkát bejönni,
learatott-kicsépelt
búzánkat elvenni,
ezt a tündérországot
pusztítni-rabolni,
népünk színét-virágát
fogságba hurcolni!

Ne hagyjuk meggyalázni
a szép magyar nőket,
kiragadni ölükből
a kis csecsemőket –
fel, gyerekek, ne hagyjuk
kiirtani végkép
a magyar fajt, az Isten
legvitézebb népét!

Oroszország olyan tág:
sem széle, sem hossza –
mit keres itt az orosz:
mit keres a muszka?!
Ott a zsidó parancsol:
itt ne parancsoljon –
minden magyar tíz ellen,
húsz ellen harcoljon!

Mert a zsidót letörtük –
azért jön a muszka,
mert a zsidó, az ördög,
hazánk ellen hozta:
el akarja foglalni
megint az országot,
megfojtania felkelt
magyar szabadságot!

Ha az orosz bejönne:
vérünket elvenné:
a sok zsidót megannyi
diktátorrá tenné:
eltörölné a földről
magyarok országát:
beültetné helyünkbe
az ő rokonságát…

Fel magyarok egyszerre,
mint egy vezényszóra:
fogjon fegyvert, ne várjon
senki behívóra!
Ha azt orosz bejönne,
úgy is elpusztulna:
vagy a zsidók kutyája,
katonája volna.

Fel, fel az ős határra,
magunkért, nem másért:
harcoljunk, míg nem késő,
a megmaradásért!
Hazánk a nagy világon
más e kívül nincsen. –
Fel magyarok, ne hagyjuk:
úgy áld meg az Isten!...

Költői hitvallásaként értelmezhető a Parancs:

Az én írógépem nem is az enyém:
úgy béreltem... Hej, ha mindig ily szegény
költő lettem volna, aki géppel ír:
úgy felvitte volna dolgomat a hír, –
úgy elvitte volna költő-nevemet:
minden nép tanulná magyar nyelvemet...

Ha idáig nem volt módomban, hogy egy
ilyen hordható kis gépet béreljek:
nagy oka volt annak, csúnya nagy oka, –
botránkozik rajta majd az unoka:
mily nyomorban éltem, milyen elnyomott,
szegény költő voltam. – Ha rágondolok!...

Jobb rá se gondolni, – van gondom nagyobb,
mint a magam gondja: hisz költő vagyok,
költő a javából, még pedig magyar,
s ennél a világon nincs szebb hivatal. –
Vagy hivatás? – Mindegy! Vagy foglalkozás? –
Egyesíti mindezt a jó felfogás.

Én – én katonának érzem magamat.
Az Istentől kaptam magas rangomat:
vezér vagyok én ma, szellemi vezér,
mikor e hazára olyan nagy veszély
felhője tornyodzik, amilyen nagy tán
nem volt Mohi óta, sem Mohács után.

Ezért az országért felelős vagyok,
Istennek, ki ily szép rangra méltatott.
Nyom a felelősség: mulasztásomat, –
pótolni kell sok-sok halasztásomat:
azért is béreltem gépet fegyverül:
hátha géppel jobban, előbb sikerül...

Fegyver az írógép: gépfegyver nekem,
édes feleségem, édes gyermekem,
testvérem, bajtársam, szövetségesem,
hogy munkámat gyorsan és jól végezzem:
művemet: hazámnak hű szolgálatát,
eggyétéve mostan napot-éjszakát.

Az én írógépem nem közönséges:
közönséges gép ily munkát nem végez. –
Lelkes gép ez és a lelke én vagyok,
ki most rajta éjjel-nappal kopogok:
azaz verset írok, olyan verseket,
hogy olyanokat még... De nem hencegek. –

Tökéletes gép ez, nincs benne hiba:
vasderes írógép, – táltosparipa:
acél a patkója, kovácsolt acél:
lelkes, okos állat, vágtat, mint a szél,
repíti gazdáját: szaporán kopog,
csattog a patája, cél felé robog.

Vágtat a papíron – betű a nyoma,
szó, mondat, sor és mind egy-egy katona, –
minden vessző és pont, szellememberek:
támad a nyomában szellemhadsereg,
mit le nem győz semmi földi hatalom:
de világot hódít, ha én akarom.

Olyanokat írok, amilyeneket, –
egyszerűen szólva: a Történetet
gazdagítja mindaz, amit alkotok,
mit e bérelt gépen kikopogtatok. –
A Történelembe, a nemzetibe,
géppel kell ma, géppel, kopogtatni be...

Bérelt írógéppel, ím kopogtatok,
azon az ajtón, mely rég befogadott:
a Világtörténet fényes ajtaján.
Mikor megszülettem egy cselédtanyán:
nem vette azt észre anyámon kívül
senki. - Jobb is volt úgy, észrevétlenül...

Géppel kopogok már, – majd észreveszi,
ki eddig nem hitte, az is elhiszi:
kinek-minek jöttem: hogy vezér vagyok, –
hogy az voltam régen, bárhogy tagadott.
Fellépek most bátran, asztalra csapok,
és a szellemeknek parancsot adok.

Parancsoló példát, - vonzót kap ki-ki
s ha magát szellemnek, magyarnak hiszi,
tovább adja rögtön a parancsokat,
miket rajtam át az Úristentől kap:
hogy legyen az ország egy hős hadsereg
és a csúf haláltól magát mentse meg...

Gépfegyver, géppisztoly ez a kopogó, –
gyorstüzelésű ágyú ez a ropogó, –
légvédelmi ágyú ez az írógép:
védi a magyar föld szabad, szép egét:
védi bitang lelkek ellen e hazát,
a magyar nép jussát, örök igazát.

Szólanak az ágyúk, a gépfegyverek, –
szép hazáját védi a magyar gyerek:
védi a Kárpátok szoros útjait,
szenvedi a poklok minden kínjait. –
Batu-kán népénél szörnyűbb az a nép:
kegyetlen kezében fegyver, csupa gép...

A háború dúl még: áll még a magyar:
háta mögött van már nem egy diadal:
van kenyere bőven, van fegyvere is,
pótolja szívével azt is, ami nincs:
toldja egy lépéssel rövid fegyverét:
kevesel csak egyet: lelki kenyerét.

Átérzem keservét: voltam katona,
jártam ott, ahol most harcol a koma:
s úgy éheztem én is, úgy csüggedtem én,
ifjúságom lelkes, harcos idején:
nem volt magyar költő élő eleven,
aki lelkem méltó vezére legyen...

Hallom, hogy kiáltja: hej, ti boldogok,
kik otthon lehettek, míg én itt vagyok, –
gondoltok-e rá, hogy mi lesz veletek,
ha én nem csatázok?! - Ha van lelketek,
küldjétek el hozzám, hogy bár lelkileg
segítsétek azt, ki a hont menti meg!

Költő! Kávéházban, vagy kocsmában ülsz, –
lelkivezér, szólalj: mert nem menekülsz
a felelősségtől, ha én éhesen
a honvédő fegyvert búsan leteszem:
téged az ellenség elsők közt keres, –
segíteni előbb te vagy köteles. –

Adj ennem, mert lankad lelkem ereje! –
Nálad van az ország lelki kenyere,
mit gyűjtött e nemzet századokon át:
te gondozod annak lelki vagyonát:
adj most, adj belőle, vagy ha elfogyott:
add a saját fájó lelki vagyonod! –

Abból adj nekem most: arra éhezek, –
egy falattól mindjárt óriás leszek:
Griffmadár a Kárpát havas tetején, –
vezér lesz azonnal minden közlegény,
s minden tiszt elől jár, mint közkatona,
a közkatonának lelki rokona.

S győzök a Halálon: e mély szakadék
lenn marad, kinyílik felettem az ég,
a dicsőség fényes napja rámragyog,
s élnek szép hazámban a jó magyarok:
élnek, mert te adtál magadból nekem...
Nem marad el hálám, sem köszönetem. –

Felviszlek, mint pelyhet: nem hagylak el én, –
nem hagylak a szörnyű szakadék ölén,
melybe letaszított irigyid hada, –
felviszlek a fénybe, felteszlek oda,
ahová való vagy: helyedre amit
bitorolnak önző, vén zsarnokaid.

Ott ha majd lelkedben fáj még az a seb,
mit azért vágtál, hogy én le ne essek:
van a félvilágon sok nagymarha gőg,
aki ha megszólal, akkor is csak bőg, –
egyből majd befoldom lelki sebedet:
vérző magyarságért vérző lelkedet!...

Adja meg az Isten, hogy második világháború alatt legjobb nemzeti lapjainkban megjelent, mindmáig elhallgatott cikkei, önéletrajzi írásai és bolsevizmusellenes versei egyszer majd részei legyenek az irodalmi nevelésnek!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A Globális elme és a civilizáció felemelkedése - Carl Johan Calleman Ph.D.A Globális elme és a civilizáció felemelkedése
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A magyar környezet atlasza - Faragó ImreA magyar környezet atlasza
Térkép - Bolti ár: 3 000 Ft
Internetes ár: 2 550 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Jó vadászatot! - Ilosvay FerencJó vadászatot!
Könyv - Bolti ár: 2 700 Ft
Internetes ár: 2 295 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Bethlen István angliai előadásai - Bethlen IstvánBethlen István angliai előadásai
Könyv - Bolti ár: 2 800 Ft
Internetes ár: 2 380 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Isten Nekünk háttal 1914-1918 - Vetési Tamás CsabaIsten Nekünk háttal 1914-1918
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat