HunHír.info

2017. Álom hava 16. nap, Szepes napja.

Mit ér a piliscsabai bölcsészdiploma?

2010. február 08. 08:20
Ifj. Tompó László - HunHír.Hu

diploma.jpgA bölcsészkaron hallgatnak a múzsák? és a Pázmány Péter forog a sírjában címmel írt elemzéseimre érkezett, többnyire egyetemisták írta hozzászólásokat olvasva Friedrich Nietzsche bölcsessége jutott eszembe, miszerint „ma mindenkinek szabad olvasni: ez nemcsak az írást rontja meg, hanem a gondolkozást is”. Sőt egyetemre beiratkozni, azt elvégezni, utána tanári álláshoz jutni is lassan már mindenkinek lehet, függetlenül attól, egyáltalán tud-e az illető olvasni.

Magyar Menedék - Migránsokk

Példa erre az a „magyar szakos” hozzászóló, aki kifejezetten rosszallja piliscsabai értesüléseimet:

„Azt javaslom, legközelebb jobban tájékozódjon, mielőtt megírna egy cikket fél információkból. Pázmányos magyar szakos hallgató vagyok és volt szerencsém az említett órákhoz. Tájékoztatni szeretném, hogy Mécs László, Nyírő József, Reményik Sándor, Sinka István, Szabó Dezső, Tormay Cécile, Veres Péter, Wass Albert munkásságát tanítják más tantárgyak keretében, mint amit Ön hallott, illetve látott. Azon az órán, amit Ön kiemel cikkében, valóban többek közt tárgyalva vannak az említett szerzők is (megjegyzem: objektív módon), mivel hozzá tartoznak a mai irodalmi kánonhoz. Ha nem ismertetnék meg ezeket a műveket a diákokkal, akkor Ön szerint tudnának értelmes véleményt mondani ezekről a művekről?”

Egy hallgatótársa is megjegyezte, hogy „sok nemzeti, nagy írónk szóba kerül, de más kollokvium keretében.”

Válaszul kénytelen vagyok nyomatékosítani a tényt, hogy a kar Magyar Irodalomtudományi Intézetének kötelező tanmenetében igenis nem szerepelnek az általam említett nemzeti klasszikusok. Lehet, hogy folyosói magánbeszélgetésekben vagy egy vizsga (kollokvium) keretében szóba kerülnek, de egyikük sem része a tananyagnak (studium). Kérdés ezután, miféle bölcsészek azok, akik a studium és a kollokvium között sem tudnak különbséget tenni?

De most jön a meglepetés! A „magyar szakos” hallgató szerint Esterházy Péter, Kertész Ákos és Imre, Konrád György, Nádas Péter, Petri György, Spiró György, Tandori Dezső „valóban tárgyalva vannak” (óh, nyelvhelyesség!), mivel részei „a mai irodalmi kánonnak”, ezért velük „objektív módon” foglalkoznak. Ismét csak sajnálni tudom a „bölcsész” hallgatót, hogy ennyire nincs értékítélete, mert ha lenne, nyilván tudná, hogy az említetteknek az égvilágon semmi közük nincs az irodalomhoz, így „objektív módon” nem is lehet velük foglalkozni!

Ezek után már nem meglepetés egy másik hallgató, ráadásul „hittudományi karos” kioktatása, aki szerint „megint ott tartunk, hogy adott egy maliciózus ember [mármint jómagam – Ifj. T. L.], aki azt hiszi, hogy attól, hogy valakitől sokadkézből hallott valamit, az már elég. Nos nem, tévedés! Jó lenne, ha félretenné a cikk írója az előítéleteit, és félresöpörné a szemeiből a göndör – már-már izraelitának tűnő – hajtincseket...”

Nos, aki így felel a látleletemre, aligha vitapartner (utolsó mondatával amúgy is inkább önmagát minősíti), ugyanis nem előítéleteket fogalmaztam meg, hanem tényeket közöltem, melyekből semmit sem cáfolt meg.

Bölcsebb hozzászólás is érkezett azért, elég legyen csak egyet idézni: „Ha még a tanárok származását, és eredeti családi hátterét is ismerné a cikkíró, nem csodálkozna ezeken a dolgokon.” Megnyugtatom, ismerem, akárcsak sok hallgatóét.

Végül, minden további értelmetlen vitát elkerülendő, az intézmény színvonalának fémjelzésére álljon itt néhány mondat a Magyar Irodalomtudományi intézet egyik docense, Dr. Horváth Kornélia „A versről” írt habilitációs téziseiből:

„A mai, posztstrukturalizmus utáni szituációban a ritmus mibenlétére és működésmódjára
irányuló kérdés nyilvánvalóan a versritmus és textualitás, ritmus és nyelvi-poétikai
szövegszerveződés viszonyát igyekszik megvilágítani.

Ez az interpretációs javaslat, amelyet a kötet valamennyi versértelmezésében az elemző
praxis egyik módszertani alapját jelenti, a ritmikai jelenség kétarcúságának gondolatán
alapszik.

Az aritmikus kitérő az addig referenciálisan értelmezett szót szóformává, vagyis jellé alakítja, s ezáltal belépteti a szöveg – potenciális új jelentéseket előhívó – figurációs mechanizmusába. E mechanizmus azonban nem merül ki a szó-jelnek a többi szóval létesített alakzati kapcsolódásaiban, sem pedig a szavak határát újratagoló metrum ún. „plusz-lexémákat” létrehozó működésében, hanem lehetőséget nyújt a szó sokrétű, létmódját tekintve történeti jelentéspotenciáljának, vagyis szövegkontextusainak aktivizálódására.

Nyelv és retorika viszonyának kérdése így konstitutív szerephez jut magának a retorika fogalmának a meghatározásában: míg az egyik megközelítés a diszciplínát elsődlegesen a meggyőzés, ráhatás kontextusában konceptualizálja, addig a nyelv eleven metaforikusságának tétele a retorika problémáját általában a költőiség és az irodalom kérdésével köti össze.

A másik nézet ezzel szemben a trópusképzést a nyelv eredendő, konstitutív sajátosságának tekinti, következésképp a retorikus beszédet és a retorikát általában a nyelv univerzális elveként, létmódjaként határozza meg.

Bár Ricoeur nem szükségszerűen nyelvi alapon értelmezi a metaforát, s ezen a ponton
lényegesen eltér a humboldti-potebnyai-cassireri gondolkodás-vonulattól, a metafora jelentéslétesítő és egzisztenciális megértést eredményező produktivitásának leírásával mégis e tradíció egyik központi gondolatát viszi tovább.”


Mielőtt elhánynám magam, Ábrányi Emil (1850–1920) verse jut eszembe:

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég.

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!

Kár, hogy a kiváló docens ezt nem így érzi, bár nyilván Kosztolányi Dezsővel sincsen másként, aki szerint „senki sem jobb európai és műveltebb azáltal, hogy a szerves vegytant organikus kémiának nevezi”, különben aligha fordulhatnának elő remeklésében az alábbi, ötnyelvű szótár nélkül értelmezhetetlen kifejezések: anagrammatikus, autopoétikus, átstrukturálás, beszédmodalitás, dekonstrukció, denotátum, fenomenalitás, figurációs mechanizmus, hangzásfigurációk, hatásmechanizmus, ignorálás, inskripció, instancia, interpretatív, intonáció, konceptualizálás, konstitutív, kontextus, kontinuitás, literális, materialitás, önreferenciális, par excellence tropologikusság, parabázis, plusz-lexémák, posztstrukturalizmus, referenciális, retoricitás, szemantikum, szövegfigurativitás, temporális, teoretikus, tertium comparationis, textualitás, tropológia, trópusképződés.

Az elmúlt években többen kérdezték tőlem, hogy gyermeküket mégis ne írassák-e a Pázmányra, mondván, az ott szerzett bölcsészdiploma hátha ér még valamit? Eddigi két tényfeltárásomat és mostani kiegészítésemet tekintsék kérdésükre adott válasznak.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

A rovás jelrendszer lelke - Juhász ZsoltA rovás jelrendszer lelke
Könyv - Bolti ár: 1 990 Ft
Internetes ár: 1 791 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A harmadik világháború küszöbén - Hernádi TiborA harmadik világháború küszöbén
Könyv - Bolti ár: 3 000 Ft
Internetes ár: 2 700 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Matyó motívumok kifestőkönyve - Horváth ÁgnesMatyó motívumok kifestőkönyve
Könyv - Bolti ár: 1 490 Ft
Internetes ár: 1 490 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Hunok és Rómaiak - Priskos Rhétor összes töredéke
Hunok és Rómaiak - Priskos Rhétor összes töredéke
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Nyelvédesanyánk - Czakó GáborNyelvédesanyánk
Könyv - Bolti ár: 2 730 Ft
Internetes ár: 2 321 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat