HunHír.info

2017. Magvető hava 23. nap, Nemzeti ünnep, Gyöngy napja.

Szabó Lőrinc ismeretlen arca

2010. február 03. 23:03
Ifj. Tompó László - HunHír.Hu

szabolorinc1957.jpgNemzeti klasszikusaink hallhatatlanságát mi sem jelzi jobban, mint üzeneteik soha meg nem fakulása, utókort megszégyenítő igazságaik perzselő tüze. Szabó Lőrinc (1900-1957) ilyen klasszikusunk, aki elsősorban a szerelem, a gyermek és a természet szépségeinek Petőfi Sándort, Kosztolányi Dezsőt, Vajda Jánost idéző költőjeként és Arany János, Tóth Árpád, Babits Mihály nyomdokába lépő műfordítóként, azonban irodalomkritikai írásai és magyarságversei alapján alig ismerős. (A képen jobbról Szabó Lőrinc. 1957-ben megkapta a Kossuth-díjat. A felvétel a Parlamentben készült. Tímár József (balról) hallgatja, (középen) Major Tamás, aki annak idején elküldte a Nemzetiből)

Magyar Menedék - Könyvhét 2017

„Ami bennem emberi és ami magyar, az nem két érintkező kör. Vagyok én, a középpont: van a családom, az első kör: a hazám, a nagyobbik új kör: aztán jönnek a továbbiak, az egyre távolodó határúak: az európai kultúrközösség, aztán, messze, az emberiség, aztán a tudásom határai és aztán a transzcendentális világ. Természetes, hogy a hazám közelebb van, mint az emberiség, természetes, hogy ami a szívemhez simul, annak jobban érzem a melegét, mint amiről csak képzetem vagy álmom van.”

1942-ben írt iménti sorait méltán tekinthetjük hitvallásának. 1922-től rendszeresen írt irodalmi, színikritikai tanulmányokat, tárcákat, úti jegyzeteket a Pesti Hírlap, a Magyarország, az Est, a Valóság, az Új Idők és a Nyugat (megszűnése után a Magyar Csillag) hasábjain, miközben ő maga 1927-ben szépirodalmi lapot alapított (Pandora), amely azonban az első hat szám kinyomtatása után megszűnt. Prózájának önálló kötetbe való összegyűjtését először Simon István kísérelte meg 1967-ben (A költészet dicsérete), majd Kabdebó Lóránt 1974-ben (Napló, levelek, cikkek). Tíz év múlva Steinert Ágota válogatásában jelent meg prózájának harmadik gyűjteménye (Könyvek és emberek az életemben).

Habár e három kötet sok sorsdöntő tanulmányát közölte, korántsem teljesek. A negyedik, immár antikváriumi ritkasággá vált Szabó Lőrinc-prózakötet, a Magyar sors és fehér szarvas (Bp. 1994. Magyar Fórum Kiadó), 41 írást tartalmaz, már korábban közölteket és addig még kéziratosakat. Kiderül belőle, hogy az említett három válogatás mennyire megnyirbált. A Simon István-féle válogatás például nem is jelezte a kihagyásokat, azt a látszatot keltve, hogy teljes szövegeket ad közre.

A Magyar sors és fehér szarvasból kiderül, hogy távol állt a liberális sajtóberkekből a Németh László által nem ok nélkül „híg magyarok”-nak nevezettek kirobbantotta „népi-urbánus” vitától, amit tükröz, hogy noha írt a Nyugatba, mégsem lett „nyugatos”. „Ami a hamis pontból induló érvek tartalmát és a felvázolt ellenképet illeti: a saját gőgjébe vakult ’urbanitás’ nem tud elképzelni más kultúrát, más erőt, más jelentőséget, csak ’urbánusat’, és ezért a népet is ’urbanizálni’ akarja. Ez az alapvető tévedés, ebből ered a többi.” (64. old.) A Braun Róbert és Zsolt (Greiner) Béla-féle „urbánusoknak” a nép, a parasztság kultúráját, szerintük alacsony szókincsét érintő megjegyzéseikre önérzetesen feleli – Herman Ottóra hivatkozva –, hogy „a ’kulturálatlan’ magyar halásznak csak a szókincse is háromezer szó.” (65. old.) Így nem csoda, hogy Shakespeare szonettjei tolmácsolásában felülmúlják az eredetit, hiszen ugyanazt vallotta, amit Veres Péter (Én nem mehetek el innen):

Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs:

„Adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.”
Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára.
Ez a föld, amelyen élünk:
a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok
és a tízmillió magyar, aki benne él.

Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké,
nem tudom, nem is keresem:
hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük,
beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk:
mindegy ma már - egyek vagyunk vele.
Napunk közös a többiekkel, de a mi csíráinkat is felébreszti,
a felhők elszállnak, de esőjüktől a mi füveink is nőnek:
a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem.

Ezért, mint írta, a népi élettől, gondolkodástól, nyelvtől „nem érzem magam idegennek”, mert „amennyire elkülönböztet a paraszti élet élményanyagának hiánya, annyira összekapcsol – gondolom – az egyszerű kifejezésmód” (98. old.). Számára így irodalmunk értékóceán, amelynek minden cseppje életforrás. Így nagyon is különböző világképű, művészileg mégis egyként jelentős életművek, mint a költő Erdélyi Józsefé és az író Herczeg Ferencé, sőt a Nyugat „hangsúlyozottan magyar” ellenfolyóirata, a Tormay Cécile alapította és szerkesztette Napkelet (amint „A stílus és szellem főirányai az újabb magyar költészetben” c., először ebben a prózakötetben megjelent, 1939-ből való írása mutatja, 92. old.) írói rétege is ebbe az óceánba ömlik bele. Ezért – Szabó Dezső egykor Tóth Árpádra és Juhász Gyulára vonatkozó fordulatával élve – az „irodalom szentje”, mert tudja, hogy ennek az értékóceánnak milyen gazdag az összetétele, mennyire igaz, amit „a magyar irodalomtörténet-írás atyja”-ként elkeresztelt Toldy Ferenc meglátott 1856-ban: „Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is ismertetésre és hálára méltó.”

Kiderül kötetéből továbbá, hogy az 1945-től irodalmunk javát megkurtító könyvtilalom részeként miért nem jelenhetett meg írásaiból teljesebb összeállítás: németországi útirajzaiban Hitler beszédeiről elismerőleg nyilatkozott. Ez akkor is bűnnek számított, ha nem annyira Hitler beszédeinek politikai-világnézeti tartalma, hanem inkább előadásmódja váltott ki belőle csodálatot.

Arra is fény derül belőle, hogy mekkora műgonddal csiszolta verseit, írásait! Ma, a művészet haláltáncot járásakor nem lehet nem megrendülnünk ősnyelvünk iránti, eleink részéről valaha természetes vallásos hódolatán. (Berzsenyi például „A magyarokhoz” c., „Romlásnak indult hajdan erős magyar” kezdetű ódáját közel tíz éven át csiszolta, akárcsak az ókori klasszikusok közül Horatius, aki szerint jobb, ha kilenc évig marad a vers az asztalfiókban („nonum prematur in annum”), amíg a költő megérleli.)

Ady Endre, Alföldi Géza, József Attila, Erdélyi József, Gulyás Pál, Mécs László, Sajó Sándor, Sértő Kálmán, Wass Albert metafizikai mélységeit, népköltészetünk Arany László, Gyulai Pál, Kálmány Lajos, Muharay Elemér, Ortutay Gyula, Volly István összegyűjtötte örökségét idéző lírája és prózája örökkévalóságának tanúbizonysága, hogy, mint felismeri, „a költészet és a valóság egy és ugyanaz, nem kell különválasztani egyiket a másiktól” (47. old.). Nem is lehet. Az élet művészet nélkül gondolatszegénység, nyelvi árvaság, a művészet élet híján öncél, céltalanság, elefántcsonttorony. Sorai ezért mentesek a szokatlan képzettársításoktól, a melléknévi igenévképzés kortársaitól megszokott mesterkéltségeitől. Ősélményét – amint Tücsökzene-ciklusa is elárulja – az jelentette, hogy kisgyermekként Debrecenben az „órás”cégfeliratot eleinte „óriás”-nak olvasta, majd kétségbeesetten kérdezte: „ki lopta el az i-t”? Innen gyermeki őszinteségű művészi célkeresése, belső vívódássorozata, állandó önjavítása.

Bár prózájának gondolatteljességét mindmáig igyekszik elfeledtetni a hivatalos irodalompolitika, jövőnk irodalomtanárai is meríthetnének stíluskészletéből és gondolatvilágából. Szomorúan tapasztalta például, hogy gyakran még legjobb irodalomtörténészeink is (mint Horváth János) beérik költőink verseinek értelmezését tartalmuk „prózává” átírásával: „És próbáljuk megváltoztatni őket. Akárhogy cserélgetjük a sorról sorra adott tartalomhoz a behelyettesítő rokon szavakat, a vers mindig csak rosszabb lesz. Az az egyszerű, szép, reális megállapítás, amelyet mi magunk is tehetnénk, hogy t. i. ’még nyílnak a völgyben a kerti virágok’, mindjárt elveszti erejét, frissességét, értékét, és szentimentális, zavaros vagy affektált lesz aszerint, hogy hogyan változtatunk rajta. Ahogy Petőfi megírta, úgy a legegyszerűbb, úgy a legjobb.” (56. old.)

Nyelvszemlélete és irodalomfelfogása emlékeztet Féja Géza (1900-1978) irodalomtörténetének (A régi magyarság, A felvilágosodástól a sötétedésig, Nagy vállalkozások kora. Bp. 1941-1943. Magyar Élet) és „Magyar irodalomszemlélet”-ének (Bp. 1943. Magyar Élet) irányvonalára, amely szemben áll jelenkorunk angolszász, Noam Chomsky és Cesare Saussure szorgalmazta felfogásával, amely a nyelvi jelenségeket csak önmagukban képes szemlélni, megfeledkezve arról, hogy a nyelv egyszerre gondolataink ruhája (Aquinói Szent Tamás) és önazonosságunk mélyforrása (Kisfaludy Sándor) is.

A Magyar sors és fehér szarvas önismeretünk huszadik századi fájdalmas látlelete. Fájdalmas, mert fájdalmai a mi fájdalmaink, panaszai a mi panaszaink, gondolatai a mieink is. 1945 óta elhallgatott, Trianon tragédiája okozta versei közül álljon itt Az Ipoly ünnepén, amelyet a Második Bécsi Döntés emlékére írt:

Csak sírj, anyám, sírj! Egyszerű és igaz
szíved átdobog a fiadéba. Sírj
és ne szégyelld, hogy itt talállak
térdre borulva a rádiónál:

én még nem tudtam sírni, de könnyeid
látva elöntött a zokogó öröm:
te voltál az igazi költő
abban a nagyszerű pillanatban,

mikor húsz évet visszapörölve oly
sok balszerencse s annyi viszály után
először mond most újra boldog
hálaimát ez a meggyötört nép.

Csak sírj, sírj bátran! Ez nem gyengeség
sírása, ez már isteni fájdalom,
a tisztulásé, gyógyulásé -
s milliók szíve dobban össze

velünk egy hitben, míg az Ipoly felől
friss fénybe gyúl a százados ének. Ott,
azon a tájon éltem első
siheder éveimet, a szomszéd

Kürtös patakban törtem a nádat és
ha jött az árvíz, deszkatutaj repült
velem a túlsó part virágos
rétje fölött a hegyek felé: most

épp onnan int a teljesedő remény,
onnan perzsel a Szózat, a Himnusz és
mint trombitán, lobog a hangja
csontomon és húsomon keresztül.

Sírj csak, sírj bátran, édesanyám! Nagyon
rád fér, hogy végre ne magadat sirasd,
és mireánk, hogy újra merjük
hinni, csinálni a jobb világot.

Ennél az először a Nemzeti Kalendárium 1942-es kötetében (szerkesztette Alföldi Lajos. Bp. 1942. Stádium Sajtóvállalat Kft. 91. old.: 1946-ban tiltólistára került) közölt költeményénél ha van időszerűbb, aligha lehet más, mint amit a Versailles-i rendszer létrehozóiról és működtetőiről írt (Hazám, keresztény Európa):

Útálom és arcába vágom:
Harminc év, vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel
maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;

Harminc év, vagy kétezer óta
hány eszme rothadt el szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha majd magára döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, szíve, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha mennyei tiszta szerelmét
tetté acélozza a Bárány
s újra megvált, óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyű végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

Ez költőnk-írónk ismeretlen arca végveszélybe jutó korunk Prohászka Ottokár-i „magasságok felé” emelkedő lelkei számára.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Észpörgető társasjáték - Hajnal és LegendÉszpörgető társasjáték
Társasjáték - Bolti ár: 7 500 Ft
Internetes ár: 6 990 Ft
7% internetes kedvezménnyel
A múltból a jövőbe - Csath MagdolnaA múltból a jövőbe
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Trianon és a Harmadik Világháború - Badiny Jós FerencTrianon és a Harmadik Világháború
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 4 792 Ft
20% internetes kedvezménnyel
A hunok hódításai és Attila birodalma - Edward GibbonA hunok hódításai és Attila birodalma
Könyv - Bolti ár: 2 800 Ft
Internetes ár: 2 380 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Kolbrin Biblia - Arany  LászlóKolbrin Biblia
Könyv - Bolti ár: 7 990 Ft
Internetes ár: 7 191 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat