Senki ne lepődjön meg, ha ma hancúrozva szembejön vele egy csapat bölcsis, ma ugyanis nekik van ünnepük – ma van ugyanis a Bölcsődék Napja, ezzel fejezve ki a társadalom megbecsülését a bölcsődei dolgozók által teremtett értékek iránt. Vagyis: lehet, hogy egy csapatnyi dadus fog hancúrozni…
A világ első bölcsődéjét 1844-ben Párizsban alapították. Az Első Pesti Bölcsőde Egylet 1851-ben született meg, ennek támogatói között volt Hildegard főhercegnő, Forrayné Brunszvik Júlia, Jedlik Ányos, Heckenast Gusztáv. Namármost: másfél évvel vagyunk a szabadságharc bukása után – a pesti Belvárosban (konkrétan a Kalap utcában) pedig bölcsődét alapít egy Habsburg-rokon Beethoven barátnőjének (vagy hogy is nevezzük Brunszvik Teréz unokahúgát…?), a szódavíz feltalálója és a 48-as többszintű kollaboráns nyomdász összefog, és bölcsit alapít.
Maga a Kalap utcai bölcsőde csak egy év múlva nyílik meg. A Kalap utca amúgy a forradalom előtt már a húszas évektől kezdve központi hely volt, persze nem bölcsődei szinten: itt lakott ugyanis Fáy András, a nemzet mindenese, s ez volt az egyik legismertebb találkozóhelye a Pest íróinak és színészeinek. A házigazda “tősgyökeres magyar vendégszeretete és a gazdasszony vidám és élénk kedélye” valóságos varázserővel hatott a vendégekre, akik közt Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Czuczor Gergely (ugyanúgy bencés szerzetes, mint unokafivére a fentebb már említett Jedlik Ányos), Szontágh Gusztáv, aztán Petőfi társa, a színész Megyeri és sokan mások.
De maradjunk a bölcsődéknél. Az örömteli indulást egy nagyobb szünet követte, mert a második bölcsőde már csak a kiegyezés után, 1869-ben született meg. A további fejlődésről azt tudjuk, hogy az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség 1938. évi működéséről szóló jelentés szerint Magyarországon 54 bölcsődéből 14 intézet Budapesten működött. Az Országos Stefánia Szövetség célja az anyák és csecsemők helyzetének javítása, ezen keresztül a csecsemőhalandóság csökkentése volt. Később is nagyjából ugyanez volt a cél, s tagadhatatlanul a háború utáni időszak kedvezett a kisdedóvóknak – igaz, az ideológiai alap többek szerint kétségbe vonható, hisz a bölcsődék leginkább azt a célt szolgálták, hogy az asszonyok, jelesül az édesanyák a gyermeknevelés helyett is dolgozhassanak. Kalandos bölcsődetörténetünk a rendszerváltozással vett újabb fordulatot: tömegessé vált a bölcsődebezárás.
Néhány éve újra fókuszba kerültek a legkisebbek, a bölcsődei reform éveit éljük: egyre több pályázati forrásból teremtődik meg a lehetőség a legkisebbek intézményi ellátására. Persze, ez is sok kérdést felvet: kell-e vagy sem, hol jobb felnőnie egy gyermeknek, s egyáltalán megteheti-e ma egy család (vagy egy anyuka), hogy otthon nevelje újszülöttjét? A bölcsődei dolgozók mindenesetre megérdemlik az évi egyszeri ünnepet, de igazán jó lenne tisztázni végre az újszülöttek helyét is a társadalomban. Mert arról sajnos a legtöbben megfeledkeznek – talán csak az alapítók, a Brunszvik Júliák, Jedlik Ányosok szándéka volt patyolattiszta. Az elmúlt jópár évtized döntnökeié semmiképp…
MS – Hunhír.info