December 14-ét a magyar kalendáriumok a Hűség Napjaként tartják számon.
A hűség szó, manapság gyakorlatilag egyfajta elavult fogalmat takar, arra utal, hogy valaki állandó, tudatos szeretettel ragaszkodik ahhoz, illetve azokhoz, mikhez-kikhez kötelezettségei csatolják.
A klasszikus, már-már romantikus és patetikus felfogású hűség elsősorban a legfőbb érték, Isten, majd a haza, a személy (leginkább a házasság), a hivatás, a feladat vagy más érték iránt kötelez felbonthatatlan ragaszkodásra. Az erkölcsi értékekhez való hűséges ragaszkodást a modernként ismert liberális világszemlélet nemcsak elutasítja, hanem a hozzá tartozó romantikus gondolkodással együtt gyakorta gúny tárgyává teszi, s nem is tekinti követendő emberi értéknek.
Így kerülhetett mára lomtárba a hazafiság és a hazafisághoz kötődő, más értékrend is, amelynek valahai létezésére utal a mai nap elnevezése.
Ma azért van a Hűség Napja, s ezzel együtt Sopron erkölcsi ünnepe, mert az első világháborút (akkor még a Nagy Háborút) követő gyalázatos trianoni békeszerződés ellenére végülis népszavazás döntötte el a város és a környező nyolc község hovatartozását. A soproniak többsége hű maradt hazájához, s Magyarország mellett döntött. Az eseménynek 1922-ben törvény állított emléket, ekkortól hívják Sopront “A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima), s azóta a döntés napja, december 14-e, Sopron külön ünnepe. Elméletileg ez a nap az összmagyarság lelki ünnepe is lenne, de ilyesmiről közel egy évszázad elteltével már kár is lenne beszélni.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info (Archív)