Puzsér Róbert, a mai magyar társadalom szekuláris prófétája nekimegy Szikora Róbertnek, ám nem valami szakmai kérdés kapcsán, hanem súlyos teológiai állítások mentén. Szikora ugyanis azt nyilatkozta a Blikknek, hogy szerettek volna gyereket, de miután vágyuk nem teljesült, elfogadták Isten akaratát, s nem kívántak az orvostudomány segítségével élni.

Ezzel Szikora azonosult a katolikus egyház tanításával, miszerint az emberi élet kizárólagos forrása Isten, amiből az a következtetés adódik, hogy az ember – még ha a tudomány Isten ajándéka is – nem avatkozhat bele az élet teremtésének isteni rendjébe.

Református teológusként nem azért írom ezt a cikket, hogy ebbe a vitába beszálljak. Pontosabban mégis beszállok, mégpedig azért, mert Puzsér prófétikus hevületében nemes egyszerűséggel, sajnálatát is kifejezve azt állítja, hogy az általa is kedvelt Szikora meghülyült. A történetből Puzsér azt a következtetést vonja le, hogy a

jobboldal a kulturális baloldallal egyező ütemben radikalizálódik és bestializálódik: egyre agresszívebb, egyre babonásabb, egyre fanatikusabb.

Nos, az eset kapcsán érdemes Puzsér figyelmét felhívni ama egyszerű tényre, hogy az „elhülyülés” talán nem a legmegfelelőbb szó Szikora Róbert gyermekáldással kapcsolatos gondolkodásának a leírására. Szikora egyszerűen kiállt a katolikus tanítás mellett, s azt a maga életére nézve is elfogadta. Ez igen tiszteletre méltó, messze nem az elhülyülés mozzanata.

Csakhogy ezt a liberális Puzsér nem érti. Azt mondhatná, hogy nem ért egyet a katolikus egyház tanításával, de az már a liberalizmus alapelveinek is ellentmond, ha azokban, akik elfogadják ezt a tanítást, az elhülyültek csoportját látja. Talán ideje lenne megtanulnia az állítólag liberális Puzsérnak, hogy tényleg van olyan, ami az ő világképéhez képest lényegileg más. Illene ezt a másságot tiszteletben tartania. Ehelyett ő azt üzeni Szikorának, no és a katolikus egyháznak, hogy amit mond, az hülyeség. Ez igazán kedves. A tetejébe még aggódik is a közbeszéd radikalizálódása és bestializálódása miatt. Akkor most ki radikalizál?

A szomorú az, hogy nincs ebben a Puzsér-féle radikális liberalizmusban semmi új. Mindenki mondjon le sajátszerűségéről, s akkor majd létrejön valamiféle társadalmi béke. A katolikus Szikora ne legyen már annyira katolikus. Ez a liberalizmus azt hiszi, hogy valamiféle egyetemes világnézeti normát képvisel, amelyhez képest minden más csak hülyeség. A humanitás és racionalitás ilyen leplezetlen kisajátítási kísérlete állítólag messze áll mindenféle radikalizmustól.

Talán pont ellenkezőleg. Hadd legyen már mindenki az, aki. Ez egy klasszikus liberális álláspont szemben Puzsér militáns liberalizmusával.

Egy szó, mint száz, Szikora nem hülyült el. Csak hithű katolikus. Illene ezt Puzsérnak is felismernie és tiszteletben tartania, még mielőtt fene nagy prófétikus hevületében a liberális véleményterror papjává szegődik.

Köntös László – megvanirva.hu

Hunhír.info