Kedves Ifjú Barátom! Vajon fulladoztál-e valaha a szabadságtól való elzártságban, a dohos, avítt szagú rendszernek mondott rendszertelenségben?
Tudod-e, mi az a csengőfrász (AVO), az istállóban lakás, az éhezés, hogy elviszik a szülődet és nem tudod hová, hazajön-e élve, egyáltalán látod-e még valaha? Tudod-e, milyen érzés, hogy sóvárogsz a kenyér után, de nincs, mert nem engedik az Apádat dolgozni? Tudod-e, milyen érzés fázni és éhezni? Tudod-e, milyen érzés, hogy a funkcionáriusok gyerekeinek szép ruhára és cipőre telik, olcsóbban vásárolhatnak a diplomataboltban, ahol minden van, még csont és mócsing nélküli hús is, amit te még nem is láttál, nem hogy ettél volna? Hogy a te felmenőid által verejtékkel felépített többgenerációs épületben laknak, te meg társbérletbe szorulsz közös konyhába 3 másik családdal. Hogy használt tankönyvekből tudsz csak tanulni. Hogy a könyveiteket széthordják, a Bibliátokat WC-papírnak szabdalják fel?
Tudod, Ifjú Barátom, a szabadságra vágyó embernek az igazi szabadságot a rend jelenti, de annak a hiánya a káosz, amihez legtöbbször átgondolatlan, spontán lázadásokon át vezet az út. Mert miért is lázad az, akinek mára csaknem mindent az ölébe hullattak azok, akik a fentieket átélték és rendre vágynának idősödő és idős korukra?
Neked minden jár, anélkül, hogy ezért megszenvedtél, sőt megdolgoztál volna. JÁR. Csak úgy!
Vajon megvan-e benned a teljes, vagy teljesnek vélt szabadság elnyeréséhez a saját lelki feltételrendszered? Óhajtasz-e egyáltalán rendet? Le tudod-e írni, hogy a te képzeletedben mi az a rend? Mi az a nyugalom? Mi az, hogy élni hagyni rendben másokat is? Nem hiszem.
Számodra a múlt, a nemzet múltja elmúlt, a jövő pedig még nem jött el, és a jelenedet nem tudod lelkiismeretesen megítélni addig, amíg a saját lelkedben és szellemedben nem rendezed el a gondolataidat főleg a múltról. Tanulságként a mások múltjáról. Úgy igazán reálisan.
Végy néhány példát! A szeretetérzésben, a művészetben, a tudományban, a hitben rend van. Tartsd meg ezt a rendet magadban te is és akkor szabadságban érzed magad. Tudj örülni egy kicsit annak, hogy szabadon gondolkozhatsz! Ne légy telhetetlen, mert ez az érzés örökös rabszolgává tesz! Mert a saját, vagy a vélt szabadságod keresése a képzelt béklyóid cipelése nem hatalmaz fel arra, hogy mindig azt tedd, ami éppen neked esik jól.
Ezen gondolkozom most, a nemzeti megemlékezéskor. Szabadon gondolkozom, és ez jó. Még jobb, hogy le is írhatom.
Gundy Sarolta – Hunhír.info
