Mára egy furcsa, nem is alaposan feldolgozott, többszálú történettel állok elő azon alkalomból, hogy ma van Meszlényi Jenő (1814-1900) honvéd ezredes szülinapja. Meszlényi Jenő az ősrégi, nemesi származású, meszlényi Meszlényi család sarja volt.
E derék férfiúról azt illik tudni, hogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc alatt ezernyi dicső tettet hajtott végre, száz csatában is helyt állt, s nemcsak őrnagyi rangig vitte, de 1849. május 23-án még az Országos Főhadparancsnokság vezetője, Kiss Ernő altábornagy – mint tudjuk, aradi vértanú – helyettesévé is kinevezték. E beosztásában maradt a fegyverletételig. Aztán Aradon a hadbíróság 1849. november 5-én halálra ítélte – de utóbb a döntést 18 évi várfogságra változtatták.
1850-ben – a szabadságharc előtt kilépett, volt császári tisztekre vonatkozó amnesztia értelmében – kegyelmet kapott, s szabadulása után Veszprém vármegyei birtokán gazdálkodott, majd uradalmi gazdatiszt lett Kaposváron. A szabadságharc után már nemigen tudunk róla, jobbára csak azt, hogy 1890-től Pozsonyban élt, ott pedig tagja volt a helyi honvédegyletnek.
Meszlényi Jenőről szólva mindenképp megemlítendő, hogy nővére, Meszlényi Terézia révén Kossuth Lajos sógora volt. Kossuth 39 éves korában nősült meg. Esküvőjét 1841 januárjában tartotta – felesége Meszlényi Teréz, Meszlényi János földbirtokos lánya. Külön érdekessége a házasságnak, hogy míg Kossuth evangélikus volt, felesége római katolikus, s ez a különbség bizony nem kevés problémát okozott már a házasságkötéskor is – a pap eleinte nem is akarta megáldani a frigyet.
Némi kalandok után Terézia asszony is követte férjét a száműzetésbe, vele szomorkodott a távoli haza sorsán, és ura mellett hunyt el Turinban, 1865-ben.
Egyébiránt Meszlényi Teréz a Kossuthtal való megismerkedésük pillanatában harmincéves volt, ami azt jelenti, hogy az idő tájt ő még egyértelműen vénkisasszonynak számított.
Vénkisasszonyi mivolta miatt ágált is ellene Kossuth Lászlóné – mintegy elfeledve, hogy ő sem volt már éppen olyan fiatal, amikor férjhez ment, és bizony őt magát is vénkisasszonynak kiáltották ki.
Szóval a Kossuth-anyuka nem rajongott a menyéért – és vélhetően ekkor még finoman fogalmaztunk. Karolina asszony – miért is ne… – roppant elfogult volt egyetlen fia iránt: úgy vélte. “Lajoska” fiatalabb, de főleg gazdag lányt érdemelt volna… (Állítólag Kossuth börtönévei alatt volt is ilyen, de nem derült ki, hogy ki lehetett az a fiatal arisztokrata nő, aki igyekezett megkönnyíteni tömlöcbéli szenvedéseit.)
Egyébiránt Terézia – egyes feljegyzések szerint – komoly nő volt, és ezt már megjelenése is sugallta. Nagyon sokat olvasott, művelt volt, még a politikáról is lehetett vele beszélni.
Természetesen csodálta a nála nyolc-kilenc évvel idősebb férfit, s úgy mondják, hogy ő nem ,,a híres Kossuthot” látta benne, hanem az okos férfit, akivel okos gondolatokat lehetett cserélni.
Mi tagadás, vannak ezzel ellentétes feljegyzések is: egy történész például azt jegyezte meg, hogy “Meszlényi Teréziáról a kortársak annyi rosszat írtak, hogy az ember szinte megsajnálja és megszereti… – az asszony nagyravágyó, gőgös, zsugori, szellemileg sem különösebben pallérozott – viszont Kossuth Lajost első találkozásuktól igaz szerelemmel, rajongásig szerette.”
Kossuthéknak három gyermekük született:
És visszatérve a Meszlényiekhez, álljon itt végül még egy fontos momentum: Kossuth Lajos legifjabb húga Zsuzsanna, Terézia testvére, Meszlényi Rudolf felesége lett…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info