Őszintén szólva az első Benjámin nevű ember, aki eszembe jut, az egy amerikai volt – jelesül Franklin Benjamin (amerikaiul persze Benjamin Franklin), a villámhárító és egyebek közt a bifokális lencse feltalálója. De hát milyen lenne má’ az, hogy egy jenkiről írjak? Ám hál’ Istennek nekünk is van nekünk egy nagyszerű Benjáminunk, aki természetesen lepipálja amerikai druszáját – legalábbis a mi gondolkodásunk szerint.
Konkrétan az 1814-ben, Sajókazincon született egresi Galambos Benjaminra gondolok.
Ja, hogy így nem ismerős? Sebaj! Álljon itt a művészeve, ami már garantáltan ismerős lesz minden magyar szívű ember számára: Egressy Béniről (1814-1851) van szó. Igen, a Szózat zeneszerzőjéről.
Benjámin – alias Béni – testvérének, Egressy Gábornak a példája nyomán vándorszínésznek állt. Ugyanakkor a névváltoztatással is követte fivére példáját. Erre azért volt szükségük, mert református lelkipásztor édesapjuk nem vette volna jó néven, ha a jól csengő nevét holmi vándorszínészek bepiszkolják. Bezzeg, ha tudta volna, hogy mivé lesznek majdan fiai! Egressy Béni 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel, de tanult zeneelméletet és nyelveket is. Sőt: 1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. Bátyja feljegyzéseiből tudjuk, hogy ez nem sikerült neki.
Így ír erről:
“Reményei szerint ő dalszínész óhajta lenni, de olykor a legbiztosabbnak látszó remények is csalatkoznak. Én, ki Benjámint az ifjúság legszebb korában, rózsáló jövendő biztatásai közt látám a színpadra lépni: nagyon is tudom, mily kevés dicsőség volt lelkének a fordítás ügyessége, a nyelvek fáradalmas megtanulása egy első énekes óhajtott rangjához képest. Ő elveszté ezüst csengésű hangját; e vesztés fájdalma együtt élt vele.”
Azt kell mondanunk, szerencsénk volt azzal, hogy Egressy Béniből nem lett profi színész vagy énekes, hisz egyéb tevékenységeivel igazán sok örömet szerzett nekünk. A színpadhoz élete végéig hű maradt: nagyjából hatvan színművet és operaszöveget fordított németből, franciából és olaszból – és egyre több magyar dalt írt. Ezekben korszakalkotónak bizonyult, hiszen előtte alig volt hagyománya a magyar műdalnak. Hogy világos legyen: Egressy írt, fordított és zenét is szerzett. És mindegyiket magas szinten tette.
Különösen fontos, hogy Erkel Ferenchez, a magyar nemzeti opera megteremtőjéhez a művészi barátság szoros szálai fűzték Egressyt, a Nemzeti Színház ezermesterét. Erkel három nagy színpadi műve Egressy szövegére íródott. Méghozzá a legjelentősebb, legsikeresebb három Erkel-opera: a Bátori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán.
Egressy Béni nem sokkal élte túl a levert szabadságharcot, melynek, a szó kettős értelmében, katonája volt. Klapka seregében küzdött, a kápolnai csatában meg is sebesült. Aztán Komárom várának eleste után ő komponálta a Komáromi utóhangok című indulót, mely Thaly Kálmán utólag hozzáírt szövegével – Fel, fel vitézek a csatára – örökzölddé vált… Elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt 1851-ben, harminchét évesen halt meg Pesten.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
