Ma van Vasvári Pál, vagyis eredeti nevén Fejér Pál (1826-1849) történész, filozófus, forradalmár születésnapja. Vasvári volt az 1848-as “Márciusi Ifjak” egyik vezéralakja. Lássuk be, történészként vagy filozófusként sok egyebet nem is tehetett le az asztalra, hisz a Teremtő mindössze 22-23 földi évet adott neki – bár tudjuk, akkoriban a huszonévesek meglehetősen szorgos alkotók voltak.
Gondoljunk csak a Vasvárinál csupán pár évvel idősebb Petőfinkre, aki elhunytáig ugyancsak komplett életművet hagyott maga után.
Vasvári ősei, a Fejérek az 1700-as években lettek fölszabadult jobbágyok, majd tradicionálisan görög katolikus parókusok voltak. (A parókus voltaképpen a plébános megfelelője: áldozópap, akire a megyéspüspök meghatározott parókia gondozását bízza.)
Ilyenformán eredetileg parókus volt az 1786-ban született Fejér Pál, azaz Vasvári édesapja is: előbb Dámócon, de utóbb Büdön már nem lehetett az, mivel a falu kegyura letiltotta kinevezését.
Vasvári Nagykárolyban a piaristáknál tanult, majd 1843-ban beiratkozott a pesti egyetem bölcsészeti szakára, ahol történelmet és természettant hallgatott. Már egyetemistaként vezérszerepet vállalt az ifjúság körében, egyebek közt azzal is, hogy az 1847-ben a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak.
Mint ismeretes, széki gróf Teleki Blanka (1806-1862) a magyar nőnevelés egyik úttörője volt, ezen belül is a nők művelődési egyenjogúságának odaadó híve. Nem váratlan, hogy Vasvári az 1848 márciusi események idején a vezetők közé került: a 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében főszerepet vállalt.
Március 16-án a frissen alakult közcsendbizottmány tagja lett, s a március 18-án a petíciót vivő küldöttségben szintén benne volt. Az április 11-én megérkező minisztereket ő üdvözölte, ekkor titkárként alkalmazták a pénzügyminiszter mellett.
Csak hogy világos legyen: e kormány miniszterelnöke már gróf Batthyány Lajos volt, pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos. Kossuth egyébiránt többször alkalmazta Vasvárit polgári futárként főleg a horvát invázió alatt.
Később, 1849 elején Vasvári önállósodott, s Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot szervezett, s vezére lett. A feljegyzések tanúsága szerint azonban katonaként nem volt elég ügyes, nem bírta a fáradalmakat.
Erdélyben harcolt, majd Funtinell-Fântânele mellett a gyalui havason az Avram Iancu vezette román csapatok megölték – ám halála dátumát nem tudjuk, eltérőek a vélemények.
A felsővidrai születésű Janku Ábrahámról, azaz Avram Iancuról (1824-1872) tudjuk, hogy jobb sorsra érdemes erdélyi román jogászként indult: Kolozsváron tanult, majd Marosvásárhelyen lett írnok. Utóbb nemcsak radikális román mai szóval terrorista, de egyenest magyarfaló gonosztevő lett: élete során megannyi ártatlan asszony és gyermek mészárlásában is részt vett – de tudni való, hogy Vasvári nem ilyen gerillaakciónak lett az áldozata.
A véreskezű Avram Iancu ma román nemzeti hős, de az utóbbi években már román részről is megindult a reálisabb értékelése.
Érdekesség, hogy 2011. március 14-én Csíkszeredában Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója jelképesen halálra ítélte, és egy őt szimbolizáló bábut felakasztott. A mi szabadságharcos hősünk irodalmi és történelmi munkáinak kritikai értékelése egyelőre várat magára.
A mócok által legyilkolt Vasvári Pál nyughelye a gyalui-havasokban lévő Funtinellén lehet. Pár évtizeddel halála után már sokan kutatták, sőt egyesek meg is jelölték azt a helyet, ahol a tragédia történ(hetet)t.
Funtinell nevét ma leginkább Wass Albert talán legjobb művének címéből, a Funtinelli boszorkányból ismerjük – ezt olvasva feltétlenül jusson eszünkbe szabadságharcunk bátor ifjú mártírja, Vasvári Pál is.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
