Branyicskai báró Jósika Miklós (1794-1865) nevét az utcanévtáblákról tán ismerjük, de azt alig-alig tudjuk róla, hogy író-drámaíró és újságíró volt, a magyar romantikus regény megteremtője.
Laborfalvy Róza itt látható képével részben a Világos utáni magyar bujdosóra emlékezünk, akit 1850. január 5-én a rendkívüli hadi törvényszék halálra ítélt. Pesten 1851-ben az Újépület mögötti téren az ítéletet Jósikán s 35 társán in effigie (jelképesen) végre is hajtották. Jósika Miklós ténylegesen Drezdában hunyt el 1865-ben, eredetileg ott is temették el.
A Kisfaludy Társaság kezdeményezésére 1894. május 5-én megünnepelték az író születésének századik évfordulóját, mely alkalomból leleplezték Stróbl Alajos közadakozásból készített mellszobrát is. A társaságnak azt a szándékát, hogy hamvait és utána elhalt nejét külföldről hazaszállíttassa, megelőzte Jósika Samu bárónak kegyelete, aki Jósika egyik unokájával élt házasságban, s aki a hamvakat a drezdai sírkertből saját költségén hazahozatta, s a kolozsvári temetőben elhelyeztette.
A képen 1848 márciusának aktív hősét, a színésznő Laborfalvi Rózát látjuk: az évek során nem is kissé romantikussá lett történet szerint a művésznő Katona József Bánk bánjának ezen előadásán találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, s egy kokárdát tűzött a férfi kabátjának hajtókájára – majd megcsókolta. Laborfalvi Rózának elévülhetetlen szerepe volt Jókai bujdosásában és megmenekítésében.
Az ismeretlen alkotó rézmetszetén Laborfalvi Rózát látjuk Jósika Miklós A két Barcsai című drámájában Bornemisza Annaként 1844-ben.
Emlékezzünk a Márciusi Ifjak mellett rájuk is!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info