Édesapám Nagy Sándor hollókőben kezdte néptanítói pályáját. A két világháború között. Olyan nagy volt a szegénység, hogyha meg tudták sózni a krumplit, akkor ünnep volt. Aztán tanított még Nagylócon is. Abban az időben nagy volt a gyerekhalandóság is.

Arról is beszélt, hogy sokat kellett temetni, és nagyon sokszor nem tudtak fizetni a TEMETÉSÉRT SEMMIT, mert nem volt miből. Megjegyzem mostanában is egyre több az önkormányzati temetés.

Maradok tisztelettel: Nagy Gyula